Elég hülye vagyok, vagy inkább bevállalós- esetleg mindkettő- még nem sikerült magamat annyira megismernem hogy ezt kiderítsem magamról. Mindenesetre az izlandi vulkánkitörés idején repülőre szállni nem éppen életbiztosítás.
Amikor befoglaltam egy marokkói utazásra a jegyeket, se híre,sem hamva nem volt a vulkánnak. Az előző marokkói utam hazaérkezésének napján tört ki a vulkán, és éppen Bergamoban kellett szembesülnöm azzal,hogy ott rengeteg járatot töröltek aznap-de az enyém éppen elindult BTS-re,és csak a szerencsének köszönhettem,hogy nem Londonban voltam.
Történetem arról szól, hogy jutottam el Marokkóba az eljegyzésemre..és hogyan,miképpen jutottam onnan haza. Még áprilisban lefoglaltam egy BUD-BGY-MAD-TNG -BGY-BTS utat,mivel a párommal eljegyzésre készültünk. Ki is tűztük a május 10.-ét,este 7 órát a jeles eseménynek.A családdal megbeszéltük,hogy eljegyzés Marokkóban a fiú családjánál, esküvő pedig ősszel,itthon.
Már szombaton nagyon flusztált voltam, hogy egyáltalán elinduljak-e Ferihegyre.Vasárnap még rosszabb lett a helyzet,mivel az aznap hajnali BUD-BGY-t törölték, és az összes olaszországi járatot. Legalábbis a fapadosok többsége törölt, mig a "nagy" légitársaságok vígan utazták ezeket az útvonalakat. Mindenesetre vasárnap éjszaka kimentem T1-re hogy saját szememmel lássam, törlik-e a járatomat,avagy sem.Az esti madridi és londoni gép leszállt,a rómait viszont törölték-az nem érkezett meg T1-re.Kezdtem parázni,mert mig három gépnek kellett volna álldogálnia a bitumenen,csak kettő állt és meg mertem volna esküdni hogy az én gépem nem fog elindulni másnap reggel. Hajnal 4órakkor elkezdődött mind a három gép utasainak a becsekkolása. Én ugyan megkérdeztem a csekkin pultnál, a wizzair részlegnél és a celebinél ülő hölgyeket is hogy tuti mind a három gép el fog-e indulni, de megnyugtattak,hogy ha törlésről lenne szó,már nekik jelezték volna. Ok ,mondom ti tudjátok, és átslisszantam a biztonsági kapun,majd leültem az 1-es kapuhoz,onnan indult (reményeim szerint) az én gépem.Fél hatkor szóltak is,hogy megkezdődik a boarding. Boldog voltam (akkor még). Sajnos a barcelonai járat utasainak nem volt ilyen szerencséjük, nekik állítólag 4órás késést helyeztek kilátásba.A sok tökölödésnek köszönhetően 06:20kor sikerült csak elindulni a kifutópálya felé,de nem érdekelt ez sem,csak hogy menjünk már.
a repülés adatai: BUD-BGY 6680ft HA-LPU cpt. Bóna J. (-akit imádok és vele a repülés mindig nagy élmény) Adrienn+2 lány és 1 fiú cabin crew. Édes kapitányunk köszöntötte az utasokat a maga és a sok Gyuri nevében, elmondta merre fogunk repülni,és azt is hogy Bergamoban jelenleg az eső esik,de később a hó is fog és hogy az utasteret tele rakták jegesmacikkal. Később a másodpilóta ( F.György) is hasonlóképpen köszönt mindenkinek. Kicsit fészkelődtem,mivel láttam,hogy nem fogunk időben odaérni Bergamoba,és nagyon kell majd sietni a biztonsági kapu akadályát venni hogy elérjem a 08:40-kor induló (08:10kor kapuzárás) BGY-MAD gépet. 07:45kor landoltunk, én pedig az órámat lestem.Persze hogy hátul ültem most is a 29D-n,és éppen most nem hoztak a hátsó ajtóhoz lépcsőt,igy végig kellett várnom,mig az előttem lévő sok tökölődő utas leszáll előttem. Rohantam a biztonsági kapuhoz, ahol annyi ember volt,amennyit még életemben nem láttam,kb 400-450 ember várt arra hogy átjusson a biztonsági ellenőrzésen, volt ott lökdösödés,verekedés,kiabálás- káosz.. A hátsó bejáratnál volt a sor vége, de nem kettes hanem 10es sorban tolongtak az utasok. Kértem a hölgyet,hogy segitsen már átjutni ezen a sokaságon,mivel 2 perc múlva zárják a kaput a gépemnél, de a nőci,aki méri a súlyt,közölte,hogy itt mindenki siet.A franc egyen meg, hát nem igaz,hogy lekésem a gépet. Találtam egy ugyanazzal a járattal utazni szándékozó lányt és egymást idegesitve néztük a sokaságot. Éppen arra haladt egy biztonsági ember,akit megkérdeztem,nem segitene-e nekünk átjutni a kapun,mert ha nem utazom el a madridi géppel,fuccs a házasságomnak.Ekkor 08:15 volt.Szegény megszánt,mert előrevitt minket. mi rohantunk a 12-es kapuhoz fel, ahol már javában folyt a beszállitás. Nem értettem,hogy miért nem működött a biztonsági kapu előtt az,hogy az éppen induló járatok utasait szólitják a biztonsági ellenőrzéshez-és igy nem lett volna káosz.A 13-as kapunál Bariba mentek az emberek, 07:55kor zárt volna a kapu,de vártak az indulással,amig csak lehetett (08:20ig).
BGY-MAD EI-DKP 6€ 
cpt: Lorenzo B. cc:Daniel-Andzej,Rafael,Sabrina,Tanja
Miután utolsónak léptem át a boardingot, a buszon az első lettem,aki leszállt és igy megint elfoglaltam a 29D-s széket.Akkora volt a hangzavar a biztonsági bemutató alatt,hogy Andzej kétszer is rászólt az utasokra,hogy fejezzék be a hangoskodást,mert igy ennek semmi értelme,,és fejetlenség lesz ha baj lesz. Amire van esély,mármint hogy baj lesz. Na erre elhallgattak az emberek-ez hatott. 09:10kor szakadó esőben gurultunk a kifutópálya felé és 10:50kor gyönyörűen landoltunk Madrid repterén 10 perccel hamarabb,mint ahogy kellett volna-fanfár és taps. Madrid reptere nekem a nagy káosz. Össze-vissza vannak kiírva a táblák. Pl a Departures tábla a wc felé vezet. Kovályogtam egy kicsit,majd 13:50felé átmentem a biztonsági kapun.Páromat 14:20kor felköltöttem,hogy lassan szedelőzködhet,mert nem irták ki hogy törlik a járatunkat.Sikeresen átjutottam a biztonsági kapun-és igy már semmi akadálya nem volt annak,hogy elinduljon értem kocsival a reptérre.Nagyon örült ennek a hírnek. A B28-as kaputól indult a gépünk, a kapuzárás eredetileg 14:40kor volt, az indulás pedig 15:10kor. 14:35kor megjelent egy szőke nő és egy fiatal fiú és kezdték nézegetni kinek milyen méretű a csomagja.A gépünk ekkor még sehol nem volt,,14:56kor jelent meg a kapunál.Pár perccel később megjelent az új személyzet is- és utánuk kerültünk mi sorra. 184 utas várakozott arra,hogy elinduljon Tangier felé-köztük rengeteg gyerek, akikre különös figyelmet forditottak. .Minden egyes utasnak leméretezték a csomagját,akinek nagyobb volt, fizettek. 10perc múlva a szőke csaj lelépett és egyedül csinálta a beszállitást a fiú. 15:43kor léptem káromkodva a fedélzetre.A leghátsó sorban jobb oldalon volt már csak hely,de még szállingóztak utasok. Két Iberia gép szállt fel mellőllünk és egy Aer Európa.Ekkor 15:58 volt. Megtörtént a safety információ, megszámolták az utasokat,,és csak nem indultunk. 16:06kor a kapitány közölte,hogy bizonytalan időre lezárták Madrid légterét,a két nap az tuti. Majdnem elájultam. Kifelé menet a kapitánnyal közöltem,hogy ha ők nem tökölnek a beszállással, a földi személyzet sem szarakodik a boardingnál, és valamelyik stewardess segit boardingolni és nem trécsel fent a gépen a többivel,akkor -időben indulva -még el tudtunk volna menni.Igazat adott nekem, de ezzel nem voltam kisegítve. Ott álltam összetörve-zokogva Madrid repterén és úgy hívtam a páromat,aki már úton volt a repté felé,hogy forduljon vissza ,kérjen elnézést a családtagoktól és a rokonoktól,de mégsem tudok aznap eljutni Tangerba,mert minimum két napra lezárták a repteret.Kint az előtérben káosz volt. Gondoltam, akkor bérlek kocsit és lemegyek Algecirasba,onnan hajóval meg átmegyek Tangerbe.A gépen mellettem ülő házaspárnak is ez volt a szándéka, és megbeszéltük,hogy akkor összefogunk és együtt megyünk. Igen ám,de mire mi odaértünk a kölcsönzőkhöz,mindegyikénél elfogytak az autók. Az Avisnál volt még kocsi, ők 302 €-ért akarták adni a kocsit.Hát a francokat, akkor inkább vonattal megyünk.Ment a telefonos segitség jobbra-balra- (ezúton is köszönet jet set,traubisoda és szb barátaimnak a segítségért)- kiderült,hogy a vonat Malagáig megy ma csak,85€-ért,Algecirasig pedig holnap reggel 08:40kor,amivel viszont lekéssük az utolsó kompot. A falba vertem a fejemet. Szidtam a Ryanair földi kiszolgáló személyzetét és azok fel és lemenőit,és sirtam. Mikor a házaspár férfi tagja kitalálta,hogy próbáljuk meg a buszt. Elmentünk hát a buszpályaudvarra,ahol közölték, hogy az elmúlt egy órában lefoglalták mind a három mai Algecirasba induló járat összes jegyét,sőt holnap estével bvezárólag egyetlenegy járatra sincs már jegy. Összeomlottam. Háromnegyed hat volt és kilátástalannak láttam a lejutást a páromhoz. Az Eurolines irodánál megálltam,és a hölgy közölte,hogy este 10kor van járat le Tangierbe,84€-ért. Majd beleszédültem,amikor megláttam,hogy 07:30kor indul Algecirásból hajóval a busz,és 13:00kor ér oda. Mi a fenének hajókázik 7 órát a busz,mikor csak két óra az út komppal a két város között? Kiderült,hogy ez olyan turista busz ,ami olyan hajón megy Tangierbe,ami megáll Gibraltáron,Ceutában,Tarifán és még ki tudja hol. Közben otthonról jött a segitség,a megerősítés,hogy a másnap esti 11órási buszig minden jegy elkelt. Ekkor odamentem a buszpályaudvar pénztárához és könyörögtem a nőnek,hogy találjon ki valamit, legyenszives,mert nekem le KELL jutnom Tangierben. Olyan rendes volt,hogy kinyomtatott 3 jegyet az éjfélkor induló buszra (28,45€). Adtam neki két tábla magyar csokit és nagyon nagyon megköszöntem. Igy fél 9re reggel ott lehetünk Algecirasban, a déli kompot elérjük és ottani idő szerint 13kor már lent is vagyok a páromnál. De gondoltam egyet és mondtam a két utitársamnak,hogy próbálkozzunk meg a 21 órási busznál, hátha lesz üres hely. A srác mondta hogy 1 talán,de három??? Mondtam neki, hogy próba szerencse.És ekkor még azt hittem,hogy az Isten szeret engem, ugyanis pontosan három üres hely volt még a buszon. Örültem,mert ez a busz 05:30ra volt lent Algecirasban,és a 6:00os kompot pont elértük. 8 és fél óra buszút és 2 óra hajóút választott el a páromtól és annak családjától. Mit meg nem tesz egy nő egy rohadt karikagyűrűért- gondoltam magamban. Persze ez csak vicc,de ha belegondolok,hogy én utálom a vizet..és gyűlölöm a kompokat- már nem is tűnt annyira viccesnek a dolog. Mindenesetre felhívtam a páromat,hogy mégis csak lett megoldás és 9re legyen a hajókikötőben. Lesett egy nagyot,miután ismeri a hajók és a viz iránt tanusitott ellenszenvemet,de nem győzött ugrándozni,hogy nice... mégis lesz eljegyzés...és rohant a szüleihez a hírrel. A busz egyszer megállt 35 percre egy nagyobb benzinkútnál,majd csak Malagában és Marbellában. Igaz éjszaka volt illetve hajnalodott,de igy is gyönyörűen lehetett látni végig a tengert, a pálmafás tengerpartot. Végig az ablakon bámultam kifelé,mivel én nem tudok mozgó járművön aludni. 05:17-re értünk Algecirasba,ahol nagy kényelmesen megvettük a jegyet a kompokra. A házaspár fiú tagja ugyanis Ceutába ment dolgozni,a lány meg velem jött Tangierbe.
A komp út sem volt vészes- csak a vége, amikor a kikötő felé fordultunk be.Nagyon esős idő volt, de még igy is szépen látszott Gibraltár és a környező szigetek.Reggel 8 volt ,mikor kikötöttünk,és én meg szidtam a lüke fejemet,mert nem számoltam az egy órás időkülönbséget-de végülis nem volt nagy baj,mivel a police-nak köszönhetően 08:47 volt mire lekerültünk a hajóról.
A párom még akkor sehol nem volt, éppen akkor kelt fel,mivel éjszaka nem aludt,mert az "apósomat" be kellett vinni a kórházba. Fél 9kor csak megérkezett,elmentünk a szállóba,ahol elmesélte hogy a papája nagyon beteg lett az éjjel,és a mamája mellette van a kórházban.
Azt üzenik,hogy most nem családi eseményként fog történni a lánykérés, bocsássak meg érte. Kimentünk hát a Hercules sziklához és felhúztuk a gyűrűt,majd elmentünk egy étterembe ,de már nem tudtunk rendesen ünnepelni,mert jött a telefon,hogy rohanni kell a kórházba.
Mivel én még nem vagyok csak félig családtag,a kórházba nem mehettem be. Este fél hatkor jött a telefon hogy az apósom meghalt.Még csak el sem tudtam tőle búcsúzni.És hogy ez kinek a hibája? Sokszor tettem fel magamnak azóta a kérdést: mi van ha időben érkezek Tangierbe- vajon bekövetkezett volna-e akkor is a tragédia? Az elkövetkezendő két napot senkinek nem kivánom. Nem elég hogy páromat nem láttam,a marokkói légteret is lezárták bizonytalan időre. A Panzion Hollandeban laktam,ahol meg meleg viz nem volt.De nem érdekelt,mert nagyon el voltam keseredve. 2 napig szinte semmit nem ettem,feküdtem az ágyon,mikor szerda délelőtt a portás srác szólt,hogy a párom hivta őket,hogy nem tud elérni engem,nézzék már meg hol vagyok. Aztán lementem a partra,és sirtam. Rögtön ott termett egy srác,adott zsebkendőt-és kérdezte miért vagyok szomorú. Mikor elmeséltem,azt mondta hogy ilyen állapotomban nem hagy magamra és kiskutya módjára követte minden léptemet. Még a reptérre is kikisért. (a Tangieri repteret éjszaka 2-3 órára bezárják,de akinek reggel 10 előtt indul a gépe,hagyják,hogy ott maradjon- ezt megkérdeztem-hátha valakinek jól jön az infó).
A hazafelé út: csütörtökön hajnalban imádkoztam,hogy megnyissák a légteret,és imám meghallgatásra talált. 7kor elkezdődött a chekkolás. Aki online be van csekkolva, annak is mennie kell a kapukhoz. A srác akihez sorbaálltam ,megkérdezte,hogy voltam-e nemrégen itt,mert ismerősenk tűnök, mondtam neki,hogy jó duma... de most nem nagyon vagyok ismerkedős hangulatomban. Aztán megmutatta az útlevelemet,hogy van benne pecsét a három héttel ezelőtti látogatásomról- és ugye hogy emlékszik,mivel akkor megjegyeztem neki, hogy ferdén áll a nyakkendője. Én erre nem emlékeztem,de lehet hogy így volt. Megkérdezte mikor jövök erre legközelebb, hát ezt csak a jóég tudja,feleltem neki. Az útlevélellenőrzés elég sokáig tartott,rengeteg volt a kisgyerekes család.A biztonsági kapun is hamar átjutottam. ott találkoztam egy magyar lánnyal,aki éppen Brüsszel felé repült az Air Moroccoval, és azon sopánkodott,hogy egy napot a reptéren kell töltenie,mert nincs hazafelé járata. Bezzeg ha Párizs felé ment volna- mondtam neki,akkor lett volna- vagy jöhetett volna Bergamo felé is. Kicsit kezdtem aggódni,mivel fél 9kor a gépünk még sehol nem volt, az időjárás viszont annál pocsékabb, azt hittem ott maradok Marokkóban egy darabig még.De 08:33kor landolt a gépünk,gyorsan kiszálltak az utasok és én mehettem hátra a helyemre.
TNG-BGY EI-DLZ 6€ LF:~60% cpt.: Michael.... cc:David,Sylvia,Alessandro,Erika 08:47 indulás, eseménytelen út.. 12:11kor landolás (10 perccel hamarabb) fanfár és taps
érkezés után átmentem az Orio centerbe, kaja után néztem és tejet vettem..mert már 4 napja nem ittam tejet.Visszaérkezvén a reptérre ,megebédeltem,és néztem ki a fejemből. Majd kiöntöttem a vizemet és gondoltam megnézem a táblán,hogy valóban megy-e BTS felé a gépem.Megrökönyödve láttam,hogy az összes spanyol uticélról érkező gép minimum 1 órát késik. Mi a fene? Már megint? Aztán véletlenül ránéztem az órára, 16:40volt rajta. hogy micsoda??? Basszus, akkor zárják a kaput a gépemnél. Én hülye ,elfelejtettem átállítani az órámat és majdnem lekéstem emiatt a gépemet. Megint rohanás,ismerős arc bámult a képembe a biztonsági kapunál. Megint siet? -kérdezte. Mondtam neki,hogy most nem sietek, rohanok. Előre hivott és átslisszoltam. Megfogta a kezemet, megnézte a gyűrűmet és gratulált,majd mondta hogy rohanás... és integetett. A 14-es kaputól indult a gépem,az volt a szerencsém,hogy egy idős házaspárral szöszmötéltek a boardingosok,mert ők nem csekkoltak be online,náluk csak a jegyvásárlás tényét igazóló kinyomtatott papir volt. Ennek köszönhetem,hogy elértem a gépemet.
BGY-BTS EI-DPO 6€ LF:~90% cp: nem tudom, Adeline,Maria és még 2 lány időbeni indulás és 5 perccel hamarabbi érkezés BTS-re--- szakadó eső,én meg papucs,fehér nadrág,fehér póló- néztek rám,mintha a holdról jöttem volna. egy nőci az induló terminálban megkérdezte tőlem,hogy honnan jöttem ahol ilyen jó idő van, mondtam neki:Afrikából, teljesen megnyugodott
este a Bratislava Hotel Terminálban- egész éjszaka csilip csalap volt,mivel már a Travel Service elinditotta nyári török járatait és volt egy,ami hajnal 01 körül indul. Volt rendőri ellenőrzés is,megnézegették az alvó emberkéket, és aki nem utasnak tűnt,felköltötték és elvitték valahová. 02:57-es N61-es busszal mentem a buszpályaudvarra ,ahol elég sokat kellett várni az Orangeways Berlin-Budapest járatára. nem 3:37kor jött,hanem 04:16kor. De 04:30kor becsületesen elindult. Mivel nem volt rá foglalásom,nem volt biztos hogy egyáltalán felférek-e rá,ezért lutri volt,hogy van-e rajta szabad hely. De szerencsére volt, igy 07:00kor már a Fradi pályánál voltunk.
