A muszlimoknak ez a legfontosabb ünnepük. Áldozati ünnepnek is hívják és nem is véletlenül...
A második kolonizált ünnep,a zarándoklat havának,vagyis az iszlám év tizenkettedik hónapjának 10.napján (idén: 2010. november 17) kezdődött. Amelyik család megteheti,ürüt vág. A jelt az áldozati ünnep kezdetére az áldozati juh rituális leölése adja a királyi palotában.
Kezdetnek egy kis történelem: ezt az ünnepet annak az emlékére tartják, hogy Ábrahám kész volt feláldozni fiát, Izmáelt Allahnak aki látván, hogy Ábrahám ily áldozatra képes, az utolsó pillanatban a fiú helyébe egy birkát küldött áldozati alanynak. Ezt a hagyományt máig őrzik az iszlám országokban. 7 millió birkát áldoztak fel aznap csak Marokkóban!
Erre az ünnepre kellett nekem kiutaznom,mivel -házasságom révén-én is iszlám család tagja vagyok. Gőzöm nem volt mi ez az ünnep és mit kell majd nekem csinálnom. Sőt, senki nem volt hajlandó elárulni nekem mi is lesz az én dolgom ezen az ünnepen. Szóval lutri volt az egész,bár előre elterveztem hogy semmiért nem leszek hajlandó végignézni,hogyan is fogják szerencsétlen birkát kinyirni.
Egész héten nem hallottam mást ,csak birka bégetést. Minden utcán birkát,faszenet és szénát árultak. Aki megteheti,az vesz egy birkát (ára 100€-tól kezdődik-attól függ milyen satnya a szegény állat) Az apósomék 175€-ra alkudták le a 200€-s állatot. Aztán hazavitték és kikötötték a kertben. Onnantól kezdve felváltva őrizte valamelyikük szegény állatot, nehogy elcsórja valami szegényebb. A szomszédok is,mindannyian birkát vettek. Érdekesnek találtam ezt,mivel a közvetlen szomszédnak van vagy 8 gyereke,mind kunyerálni jár a városba,kiváncsi lettem volna :honnan van a pénz a birkára. Egyik nap arra lettem figyelmes,hogy egy kiskocsi megáll az utca másik oldalán álló 10 emeletes ház egyikénél és 2 birkát akartak bevinni a lakotelepi házba. Mondom a férjemnek: nézd már,mit csinálnak azok ott! A párom csak nevetett: "Semmit! Viszik a lakásba fel az állatokat! " Azt hittem viccel. Másnap viszont megtudtam, illetve saját magam tapasztaltam,hogy ennek fel sem tréfa. Mivel a férjem szülei egy ikerház egyik felében laknak, a férjem szobájának fala a másik fél konyhájával szomszédos. Kedd hajnalban iszonyú hangzavarra ébredtem, kiderült,hogy a szomszéd nem merte kinthagyni az állatot a kertben és bevitték a konyhába a birkát. Az meg szétrágott mindent a konyhában,és amikor már semmit nem talált, elkezdett rúg-kapálózni és minden szekrényt,edényt szétvert.
November 17.-én reggel 4kor elkezdődött az imádkozás,majd anyósom kikészitett egy csomo edényt,apósom meg a birkaöléshez szükséges szerszámokat tete rendben. Majd mindenki új ruhába bújt,és amig én birkapásztort játszottam, a többiek elmentek a Mosque-ba a szent imádságra. Jól nézhettem ki a juh mellett. Adtam neki inni ,enni, hogy szegénynek meg legyen az utolsó vacsorája. Sajnáltam szegénykét,de hát mit tehettem volna? Utoljára még beszélgettem egy jót vele. Amikor hazajött a család, megszólalt a jel,hogy mostmár elkezdődhet az öldöklés. Na ezt már nem vártam meg, beiszkoltam a konyhába. Inkább megvártam mig készen lesznek odakint. Csak ha kellett valami edény akkor jöttem ki a konyhából. Inkább magamra vállaltam a hozzávalók elkészitését.Tudni kell rólam,hogy én minden állattól iszonyodom,még egy macskát sem vagyok képes megsimogatni.Kinyírni meg végképpen nem.
Mikor kilestem a konyha ablakán,apósom éppen lenyúzta az állatot. nekem meg potyogtak a könnyeim és megfordult a fejemben,hogy innentől kezdve veegtáriánus leszek. Körülöttünk,minden ház udvarán,tetején, az utcán ugyanez a szertartás történt.Ugyanis akinek nem volt kertje,az kivitte az állatot az utcára és ott ölte le. Az utcán vérpatakok folytak, lenyúzott birkabőrök,belsőségek lepték el a járdákat.
A szegényebb családok utódai meg -akiknek nem jutott pénz teljes birkára- kiskocsikkal,szatyrokkal járták a környéket és gyüjtögették össze a kihajintott állatmaradványokat és ezeket sütötték meg. Az utcán birkafejek sültek az ideiglenesen összetákolt tüzeken. Mindez megmagyarázza, hogy miért lepték el a várost a késköszörűsök azon a héten! 
Az Ünnep egyébként kétnapos. 17.-én az áldozat bemutatása és a boulfáf (zsírba csavart belsőség) sütés volt. 18.-án pedig az anyósom különböző ételeket készitett a húsból. Ennek az ünnepnek a lényege a szegényekkel való osztozás,ezért aznap,aki bekéredzkedett a házba,mindenkinek jutott egy két finom falat. Este pedig elkezdődött a népvándorlás, a rokonok jöttek-mentek. Finomabbnál finomabb sütikkel megrakva érkezett például a nagyi és hozott egy tál finom kuszkuszt is.
