Minden úgy kezdődött,mint az eddigi összes utazásunk. Felültem a Budapestre tartó vonatra és elindultam Ferihegy 1-re.
2009 január 19.-ére az esti 21:50-es BUD-BRS gépre volt jegyünk, ami eredetileg T1-ről indult. Mit sem sejtve kiérkezvén a reptérre, az ajtóban megállított 3 rendőr. Mondván: nem régen kezdődött Ferihegyen a biztonságiak sztrájkja, így az én gépem- minden valószinűség szerint, ha elindul- a T2-ről fog menni. Buszokkal szállították át az utasokat, még az utolsónak látni lehetett a helyzetjelzőjét. Ritkán szoktam csúnyát mondani, most is csak halkan jegyeztem meg egyet. Mit tehettem volna? Átmentem a 200E-s busszal T2-re saját költségen. Hatalmas tömeg várt a biztonsági kapu előtt, kígyózó sorok- de annyira nem rinyáltam, mivel elég gyorsan haladt a sor - és elvileg 2 és fél órám volt a repülőgép indulásáig. Az éppen ott dolgozó emberkék rutinosan és gyorsan tették a dolgukat. Ennek hála, a sorbanállástól számított 23 percen belül át is vágtattam a biztonsági ellenőrzésen. A táblán 5-ös kapu volt kiírva, ahol már kb 30-an várakoztak - és még mindig volt a gép indulásáig két óra. ( a W6 római járatára 3 órás késés volt aznap ifeltűntetve-nem nagyon örültek az utasok).
A boarding időben és szakszerűen történt, meglepődtünk, hogy csövön keresztül kellett a gépbe beszállni. De sikerült másodikként beszállni, annak ellenére,hogy úgy döntöttünk nem sietünk, mivel este úgysem sokat látni.A gép majdnem tele volt 90-95 %-os lehetett az LF. Sajnos szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy miért is mondanak rólunk, magyarokról kedvezőtlen dolgokat a világban. Volt ugyanis egy 7 fős magyar fiatalokból álló társaság, akik azt hitték övék a gép. Sajnos össze-vissza ültek a gépen - és kb másfél liter wiskey hatására - üvöltözve társalogtak, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben és szavakkal. A stewardess félúton próbálta tőlük elvenni a még maradék wiskeyt, 2-3 perces viaskodás után sikerült is, de aztán újabb üveg került elő. Nem értettem miért nem volt harciasabb a kis szőke stewi, bár nem nagyon örültem volna neki, hogy ha pl. Németországban le kellett volna szállnunk miattuk. Nem tudom mi ilyenkor a szabály, de volt már olyan repülőutam,a mikor vissza kellett fordulnunk egy ilyen hőzöngő utas miatt. Elég hosszú volt a repülőút, hát még ilyen élmények közepette.
Időben landoltunk BRS-en, aránylag gyorsan át is mentünk az útlevélvizsgálaton. Ott álltunk a repülőtéren majdnem éjfélkor, hogy keressünk magunknak valamilyen jó kis sarkot, ahol eltölthetjük az éjszaka hátralévő részét. Miután reggel 8-kor szándékoztunk tovább repülni Dublinba, nem éreztünk késztetéset arra nézve,hogy erre az 5-6 órára kiadjunk egy vagyont kettőnknek egy szállodai szobáért. Fél 3 felé ébredtem egy tűsarkú cipőben lévő alkalmazott kopogó lépteire, de akkor már kezdtek gyülekezni az utasok is. 5 körül mi is elkezdtünk tápászkodni, kötelező reggeli, tisztálkodás.... aztán 6 felé elindultunk az emeletre, ahol a biztonsági kapu van. Gyorsan átjutottunk rajta és vártuk a háromnegyed 8-at,hogy elkezdődjön a boarding.
07:50-kor még senki és semmi nem mozgott az 5-ös kapunál, csak mi utasok álltunk sorba. 08:00-kor megjelent a boarding személyzet.08:15kor kiírták,hogy a gépről információt 08:20-kor adnak, majd 08:20-kor kiírták 08:30-kor,innentől kezdve mindig tolták az időt 15 percenként. A boardingos lányok kimentek-és felnéztek az égre- állítólag ott körözött a gépünk,amivel tovább kellett volna mennünk Dublinba. Az ég felhős volt,de úgy 9 óra felé kisütött a nap. Minden más gép is késett, a mellettünk lévő 6-os kapunál 8:00-kor rendesen beszállították az utasokat (valami nyaraló járat volt). Aztán csak azt vettük észre hogy nem száll fel a gépük... még 9:55-kor lent volt a gép a földön- ez kicsit furcsa volt- sajnáltuk az utasokat, hogy már majdnem két órája a gép fogságában vannak, ráadásul az utasok között 8-10 csecsemő is volt.
10:00-kor kiírták hogy a gépünket törlik, és mehetünk le - vissza a biztonsági kapun át - érdeklődni, hogy mi a teendő. Útitársam ekkor leült az internethez (téli akció!!!! 1Ł=20 perc) és megnézte a 261/2004-es EU rendeletet, hogy mi is a kötelező előírás a légitársaságnak. Elvileg a törléstől számított 2 órán belüli járatra fel kell ajánlaniuk egy jegyet, (a 13:35-ös dublini géppel mehettek azok, akik mindenképpen el akartak utazni) ha nem tudnak más járatra szóló jegyet felajánlani - 1500 km-en belüli járatnál 250€ kártérítés jár minden utasnak, ki kell fizetniük a városba be- és kifelé tartó transzfert,a hotelszámlát,az étkezést, két telefonhívást... - legalábbis a törvény így rendelkezik. A kártérítés alól akkor mentesül az adott légitársaság,ha bizonyítani tudja hogy rajtuk kívülálló okokból nem szállt fel a gép.
Ha valaki így jár mint mi, akkor mindenféleképpen kérjen igazolást a repülőtértől,hogy mikor indult volna a gép, mikor közölték,hogy törlik a járatot,melyik járatra ajánlottak fel helyet.. mindenféle számlát el kell tenni - így kajáról, vásárlásról, új hotelfoglalásról, esetleg valutaátváltásról..)-és ezeket egy gyönyörű levél kíséretében el kell küldeni email-ben,levélben az adott légitársaságnak.
Ott álltunk tanácstalanul a bristoli reptéren hogy most mi lesz, ugye a dublini szállást már nem tudtuk lemondani,mert egy napon belül voltunk. Leültünk hát újabb 1Ł-ért az internet elé és szállást kerestünk ott Bristolban. Számunkra érthetetlen módon a hostelekben már sehol nem volt hely,csak párcsillagos luxus-hotelekben,gigantikus áron.
Mit volt mit tenni,úgy döntöttünk,hogy elindulunk a városba és ha utunkba akad egy-egy hostel,majd megkérdezzük van e szabad hely. Elkezdtünk tájékozódni a városba történő bejutásról. Mindenki a First 330 és 331 buszát ajánlotta,amire egyirányban Ł6,a return jegy- ami egy hónapig érvényes- Ł8 volt. Van valami 2 óránként közlekedő 121-es busz is, arra a sofőrnél kell váltani jegyet, Ł6,70-de az jó a helyi buszok mindegyikére -a váltás napján. Bristolról most nem írnék,talán ha sok időm lesz-összeállítok egy kis írást,mivel úgy látszik a Ryanair igen favorizálja most Bristolt.
Estéig ténferegtünk a városban, hegyre fel-hegyről le- aztán vettük az irányt és visszamentünk a reptérre,miután egy szállást sem találtunk. A reptéren megtaláltuk az ideális helyet,ahol eltölthettünk- az FR jóvoltából- egy újabb éjszakát. Ez olyan tüntetőjellegűre sikerült,mert a reptér maga kicsi, szinte állandóan ugyanazok az alkalmazottak dolgoznak-és sokan felismertek,hogy hoppsz ezek tegnap is itt voltak.
Az egész reptéren a takarító srác volt a legjobb fej. Ahogy hang kijöhet az ember torkán úgy énekelt (?) torkaszakadtából este takaritás közben.
A hazafelé út jól eltelt, a biztonsági kapunál semmi fennakadás nem volt. Az átvilágitós berendezésnél nem is nézték mi van a tátyóban, egymással beszélgettek a biztonságiak. a boardingnál lévő kinai lány szólt mindenkinek,hogy csak "one handbag" lehet. A gépünk késett pár percet igy mi is késve indultunk. A repülőgép tele volt, sajnos a magyar társaság is megjelent az elengedhetetlen wiskey-kkel a kezükben,de akkora balhét már nem mertek csinálni,mivel két steward is volt a gépen,mig idefelé "csak" 4 lány. Miután úgy értesültünk,hogy vége a sztrájknak,meglepődve tapasztaltuk,hogy T2-re szálltunk le.
Végtére is jól eltöltöttük az időt Bristolban-bár valószínűsitem,hogy Dublinban puha párnák között kicsit kényelmesebb lett volna. Ha jó a társaság,minden rossz körülményt le tud az ember győzni.
