HTML

utazas-koncertek-zene és megint csak utazás

Ebben a blogban utiélményeket olvashatsz. Különböző városokról tudhatsz meg bővebb információt. Hová érdemes menni, milyen tömegközlekedést éri meg használni? Mi mennyibe kerül? Melyik múzeumba juthatsz be olcsón vagy a sort kikerülve? A világ 1000 csodáinak történetéről ,keletkezéseiről,hozzájuk fűződő mondákról olvashatsz írásokat.Esetleg egy-egy nagyon jó koncertről írok majd vagy a mindennapokról... Persze mindenkitől kérek egy kis türelmet, mert egyelőre egyedül szerkesztem a blogot- és elég sok időbe telik egy-egy poszt megírása.

Friss topikok

www.lokoszt.blog.hu

Utazás Marokkóba az Aid-el Kebir ünnepre

2010.11.20. 23:31 doki.zsuzsa

Mivel házasságkötésem révén én is egy iszlám család teljes jogú tagja vagyok (igaz nem lettem hivő) anyósom kitalálta: ne is álmodjak arról,hogy nem töltöm velük a Nagy ünnepet. Így hónapokkal az ünnep előtt megvettük nekem a repülőjegyeket Marokkóba.Legalábbis ezt így gondoltuk, aztán az utazás előtti napon, amikor kezdtem kinyomtatni a jegyeimet ,derült ki,hogy anyósom véletlenül december 13.-ára vett nekem repülőjegyet Madridból Tangierbe és nem november 13.-ára. Istenem, emberek vagyunk,mindenki tévedhet. Lázasan kerestem alternativát a " Miként fogok lejutni Madridból Tangierbe olyan áron,hogy ne menjen rá a gatyánk " cimű kis közjátékomra. Az Easyjet és a Ryanair jegyei is mind 110 € fölött mozogtak,ráadásul egy éjszakát ott is kellett volna töltenem Madridban.Így hát ez az alternatíva kiesett. Maradt a jól bevált busz és komp kombinációja. Interneten keresztül nem mertem megvenni a buszjegyet,mert nem tudtam,hogy fog-e késni a repülőm vagy sem. Gondoltam,hogy majd a helyszínen megveszem a buszjegyet,attól függően hogy melyik buszt érem el.

Pénteken 13:40 körül értem ki a T1-re. Meglepődve vettem észre,hogy eltűntek a repüléstörténeti (vagy milyen) fotokiállitás részei,és a helyét  piros szalagok kigyozó sora váltotta fel. Mivel még két órám volt a gépem indulásáig,felmentem az emeletre. Úgy döntöttem,hogy elég lesz fél 3felé becaplatni a várakozó terminálba. Mire felócsudtam,már kigyózott a sor a hallban,így gyorsan beálltam a sorba. Elég gyorsan haladt a menet, legalábbis a repülőjegy megtekintéséig.Onnantól kettévált a sor- én beálltam a jobbra felé irányuló sorba.Rossz választás volt,megszívtam rendesen. Ugyanis ezen az oldalon mennek be a személyzetisek, a kisgyerekesek és a késők. Tehát, mindenkinek javaslom,hogy ha rövidebbnek is néz ki a jobb oldali sor, a bal oldali a gyorsabban haladó. Az előttem lévő srác bőröndjéből kikapták a turó rudikat,de én rutinos voltam, betettem a guruimat egy zacseszba,beraktam a rekeszbe,viszont a tusfürdőm és a deom benne maradt a bőröndömben és úgy mentem át a biztonsági kapun. A farmerom gombja besípolt és egy szőke rövidhajú hölgy átvizsgált. Mondtam is neki,hogy ez a vizsgálat semmi a Stansteden történő mélyrehatoló vizsgálathoz képest. Az egyik átvizsgáló hölgy félreérthetett,mert mondta nekem,hogy sajnos ez kötelező. Erre megmagyaráztam neki,hogy semmi kivetnivalót nem találok ebben,sőt... örül is az ember neki..mégis csak a biztonság az első. Mire beértem a terminálba,már javában folyt a beszállitás. A srácnak mutattam,hogy nézd ,kisöcsém,nekem megmaradtam a turórudeszek,a tiédet meg most majszolják a biztonságiak. Átkozodott egy csöppet ,annyira megsajnáltam a srácot, amikor előadta,hogy a spanyolhonban élő barátja kérte meg rá,vigyen neki párat a kedvencéből,mert odakint nem lehet kapni. Kapott tőlem két gurut,ezzel egy életre leköteleztem :)  A boardingos lányok többször is emlitették,hogy csak 1 kézipogyó lehet mindenkinél és hogy bele kell férnie a méretezőbe. Egy a baj,hogy a szaványbőrönd a kereke miatt a wizz air-es keretezőbe nem mennek bele,mivel fektetve kell belehelyezni a bőröndöket.

 

 

 

 

 

Végülis senkit nem kértek meg a lányok,hogy méretezzenek,viszont a kis táskákért, dutye free-s szatyrokat szóvá tették. Az első buszra sikerült felkapaszkodnom,a második ajtóhoz keveredtem,igy simán meg volt még üresen a helyem. Mivel viszont elvileg sietnem kellett, hátrébb- az ajtóhoz jóval közelebb- férköztem, a 32D székre. Mellém bevágodótt egy angol hölgy,aztán mellé meg egy szélesvállú izomagy,aki kajával a szájában végigpofázta az utat a két sorral előtte ülő haverjával.mit ne mondjak gusztusos volt,ráadásul nem értettem,hogy miért mellénk telepedett le,mivel előrébb jóval több hely volt szabad. Egész úton úgy ültünk mint a heringek.Az utat számomra nehezítette az is,hogy egy 10-12 hónapos csecsemő a hátam mögött nem bírta ki,hoyg ne menjen az idegeimre a sírásával.Ráadásul végig rugdosta az ülésemet. Kiváncsi voltam a tolerancia küszöbömre.Egészen Triesztig bírtam,aztán hátraszóltam az anyjának,hogy nem ártana elhallgattatnia a gyereket. Etesse meg,rakja tisztába és biztosan el fog aludni. Így is lett,úgy Barcelona magasságában ébredt megint fel,és leszállásig megint be nem állt a szája.

A repülésről: HA-LPT  BUD-MAD  10.990 ft  32 d szék  cpt: Ruzsinszki. Szeretek vele utazni,mivel jó fej. Bóna cpt. után őt szeretem a legjobban. A három és fél órás út során kétszer is elmondta ami a szívét nyomta. Az útról, az irányról, az időjárásról... szóval teljeskörű tájékoztatást kaptunk mindenről. (útvonalunk: Veszprém-Szombathely-Graz-Trieszt-velence-Genova-Nizza-Cannes-Marseilles-Barcelona-Zaragoza-Madrid) Nem elég hogy hosszú volt az út,még Madrid előtt 7 percen keresztül köröznünk kellett,mert tele volt a légtér. Landolás után (19:03) a szokásos "sétagurulás" következett- 9 percen keresztül,majd a T17-es is foglalt volt,így várni kellett arra hogy üres legyen. Még jó hogy hátra szálltam,mivel Madridban az a szokás,hogy nem engednek ki a csövön elől,csak hátul nyitnak ajtót.Buszozás után,rohantam a metrohoz,megvettem a jegyet és a suplimentot 2€-ért és irány a buszpályaudvar. Még jó hogy ismerem a várost,így nem került csak 43 percembe hogy átmenjek a buszpályaudvarra. örültem,mint majom a farkának,hogy elérem a 21:00kor induló buszt is és azzal nyugodtan el fogom érni a 7:00kor induló első -a Balearia társaság- kompot. De hát mint tudjuk: ember tervez,Isten végez: nem volt egy szabad hely sem ,sem a 21:00 ,sem a 22:00-s buszon,az éjféli járatra kaptam jegyet 28,63€-ért. Mindenesetre lementem a 40-es kocsiálláshoz,hátha akad majd egy szabad hely. Az első meglepetés akkor ért,amikor 4 busz állt egymás mellett és mindegyikre az volt írva: Algeciras. A második meglepetés a 300 marokkói, voltakik mint a birkák,próbáltak feltolakodni a buszokra.Sajnos egy szabad hely sem volt,így vártam egy órát a 22:00-i buszokra. A jelenet ugyanigy megismétlődött, sehol egy szabad hely. Egyik nénikének volt jegye,de mivel 10 csomagja volt,nem fér már el a csomagtartóban. Na azt a kiabálást,amit a buszvezető és a néni leművelt.zengett a pályaudvar. Kétségbe voltam esve,mivel 2 órát kellett várnom a buszomra.hideg volt, fáztam,éhes voltam,akárcsak kis Vuk,és persze paráztam,hogy vajon melyik hajót érem majd el. Közben megimerkedtem Alival,aki Ceutába tartott sok barátjával együtt. Rendes volt,mert megosztotta velem a szendvicsét és kávét is vett nekem,amit vissza kellett hogy utasítsak,mert én nem kávézom. De jól esett a kedvessége.Végre felszálltam a buszra és elkezdődött a 9 és egynegyewdórás buszocskázás Algecirasba. Fél kettő felé megálltunk Ambsador település benzinkútjánál. Mindenki elvégezte a dolgát.Én vettem egy csokis fánkot (isteni finom volt) 1,80€-ért,megosztottam Alival,aztán rohantunk a buszhoz,nehogy itt hagyjon minket. Mivel még mindig nem tudok buszon aludni ,végigszenvedtem az utat.A mellettem ülő srác és még sokan leszálltak Malagában,igy onnantól kezdve kényelmesebb volt az utazás.

Ráadásul kezdett virradni,és én nézhettem azt a gyönyörű tájat,amin keresztül vezetett az út Algecirasba. Végig a tengerparton mentünk,La Linea de la Concepcion nevezetű településen vezetett át az utunk,amikor is megláttam a Gibraltárt.Akkor és ott fogadtam meg,hogy ide vissza fogunk jönni a családdal és több időt fogunk eltölteni itt. Reggel 9:07kor értünk Algeciras kikötőjébe,én meg rohantam az épületbe és kerestem,hogy melyik a legközelebbi hajó le Tangier MED-be. Eredetileg Frs-sel akartam menni úgy hogy Algecirasból átmegyek a társaság ingyen buszával Tarifába,és a régi kikötőbe hajózom,de busz nem volt. Így az Euroferry-re esett a választásom,ami 09:30kor indult,megvettem 35€-ért a jegyet.Gondoltam, vígan van még időm elérni a hajót. Felmentem az emeletre,az ablakon keresztül elvettem a beszállókártyámat és siettem az útlevélellenőrzéshez. Majdnem szívinkfartust kaptam,amikor megláttam a majd 200 embert a 4 ablaknál.12 percem volt a hajó indulásáig.Kezdtem kétségbeesni.Aztán beálltam az Eu Citizenes ablakhoz,ahol 35-40 emberke állt előttem,persze mondanom sem kell,hogy egy kivételével mindnél marokkói útlevél volt. Elővettem hát nyájas mosolyomat és gyér marokkói arab nyelvtudásomat és mindenkit elküldtem a picsbe...illetve csak a másik három sor egyikébe azzal az indokkal,hogy ez az EU állampolgároknak fenntartott ablakocska,és mivel ők nem azok, fáradjanak szépen át valamelyik másik ablakhoz de gyorsan!. 09:28kor jutottam át az útlevélvizsgálaton és rohantam a 250 méterre lévő 1-es molóhoz,ahol a hajó állt. A tüdőmet majdnem kiköptem, alig kaptam levegőt.Tudom, le kell fogynom,ez nem vitás,biztosan könnyebben mozognék 30 kilo minusszal egy 10 kg-os börönddel a kezemben,de hát ez van. Gyorsan beálltam a POLICE Controll sorba a hajón az 5 srác háta mögé.

Aztán csak egyre másra szaporodtak meg előttem a srácok. Hoppsz,mondom ezt nem kellene annyiban hagynom, és a közvetlen előttem álló srácnak megkopogtattam a vállát és szépen elmondtam neki,hogy jó lenne ha nem engedne minden jöttmentet maga elé. AMikor már a negyedik emberke hozta neki az útlevelet,hogy pecsételtesse le, kicsit komorabbá váltam,és szóltam a manusznak,hogy "Sma7li ",de a sor vége hátul van,akár be is állhat oda. Nézett rám,mint ürü az új kapura és mosolyogva elmondta nekem,hogy én csak egy nőci vagyok és hogy kussolhato. Ha nem tudom ,éppen egy olyan ország felé tartok,ahol a nőknek nem sok mondanivalója lehet. Elkezdődött egy szócsata közöttünk,gondolkoztam azon is hogy pofán vágom,de ők kicsit többen voltak mint én egymagam- így csak annyit mondtam az úriembernek,hogy lehet hogy nem tudok annyit mint ő Marokkóról,viszont tudom mi az hogy emberi jogok és az egyaránt vonatkozik Kambodzsára,mint Japánra. De éppen fel is hívhatom a férjemet hogy egy rendőr kiséretében várjon a kikötőben és nyugodtan,nyugati módon megbeszélhetjük a yard előtt a mi kis nézeteltérésünket. Ekkor kiváncsian rám nézett és megkérdezte tőlem,hogy én egy honfitársa felesége vagyok? A válaszom hatott,mert megfogta a könykömet,és a sor elejére vitt. A police controllos időközben fültanuja volt a beszélgetésünknek és amikor bepecsételte az útlevelembe a vizumot,gratulált nekem. Dunsztom sincs ki ellen "nyertem" szócsatát,biztos nagy ember lehetett,mert a sor úgy nyilt meg előtte,mint Mózes előtt a Vörös tenger. Végülis 10:13kor a hajó kapitányának elege lett a várakozásból és majd egy órás késéssel elindultunk 35 perces utunkra,ami kereken egy óra lett. A hajóról lekászálódva egy busz várt,ami felvitt a kikötő épületébe. Az egész új kikötő egy most épülő komplexum. nem tudom kinek volt ez az ötlete,hogy ide az Isten háta mögé jöjjenek a személyhajók,de nagy marha volt az biztos.Mivel 55 km-re van Tangier városától. gyorsan pénzt váltottam és kimentem az épületből. Egy srác rámakaszkodot,hogy menjek taxival. Csak 25€. Elmondtam neki,hogy ne nézzen madárnak,éppen a legközelebbi vasútállomásra tartok,ami innen 1 km,onnan megy 13:35kor a vonat Tangierbe,a jegy ára meg 15 Dh,vagyis majdnem másfél €. A férjem egyébként is a vasútállomáson vár engem. Aztán megérkezett egy CTM busz. Mindenki megrohamozta. Én gyorsan belöktem a bőröndöet alulra és próbáltam megtudakolni,hogy hol kell jegyet venni a buszra. Sehol, volt a válasz,mivel ez Gratis.A buszon volt még 2 szabad hely,levágtam magam. Megtelt a busz,legalább 30an álltak ,amit a sofőr nem nagyon tolerált és elkezdődött egy veszekedés,aminek az lett a vége,hogy a sofőr rendőrt hivott és mindenkit lezavart akinek nem volt ülőhelye. A páromnak irtam egy sms-t,hogy CTM buszpályaudvarra indulok, sétáljon már 2 km-t és várjon ott engem. Végülis 43 perces buszút után megérkeztem Tangier kikötője mellé,a CTM buszpályaudvarra. 1 nap és 2 óra vonat-repülő-busz-hajó-buszút után,hulla fáradtan landoltam a férjem karjai közt és magam sem akartam elhinni,hogy ott vagyok vele.

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://varosok.blog.hu/api/trackback/id/tr412462168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lesaux 2010.11.21. 16:40:22

"1 nap és 2 óra vonat-repülő-busz-hajó-buszút"
Ezt még olvasni is fárasztó volt. Most egy darabig nem is utazom. :)

doki.zsuzsa 2010.11.21. 21:40:57

@lesaux: ha ha ha.. nem hiszek neked :P még hogy nem utazol egy darabig :)
hová is lesz a legközelebbi kirucanás? :))