Az ottartózkodásom második napján Hassan nevű kísérőm megjelent délelőtt a szállodában és megkérdezte tőlem, volna-e kedvem elmenni vele egy családhoz vendégségbe délután? Mivel az olasz barátom (és annak marokkoi üzlettársa) szervezte az utazásom nagy részét, tudta hogy piacra, szőnyegkészítőkhöz, egy családhoz, esetleg egy mecsetbe be szeretnék menni. Nem volt ellenvetésem.Meg is beszéltük a délután 1 körüli időpontot.
Mint a svájci óra, úgy jelent meg Hassan a szálloda halljában 13 órakor. Addigra elkészültem és felöltöttem magamra a fehér vászon nadrágomat, a fekete marokkói ingemet-amit az ottani ismerősömtől kaptam-papucsba bújtam és elindultam a nagy kalandra. Bevágtuk magunkat egy Petite taxiba és kb.10 perces taxiútat követően megérkeztünk egy szép fehérre mázolt házhoz. A taxiban Hassan próbált minden lényegeset elmondani,mit lehet csinálni, mit nem, hogyan kell viselkedni ha vendégségbe vagyunk hivatalosak Marokkoban... Mesélt a családról, az ottani szokásokról,elmondta hogy a város elittjébe tartozik ez a család,ahol minket vendégül fognak látni. Arra viszont megkért, hogy a fényképezőgépemet jó mélyre rejtsem el a táskában,mivel az arabok nem szeretik ha fényképezik őket illetve illetlenség a házban -ahol ételt és italt szolgálnak fel nekem-fényképeket késziteni. Elégedjek meg a szemem világával.(hát ez tök hülye-gondoltam magamban-) És még azt is hozzátette, hogy mindent csak csináljak úgy hogy ő. Hát jó, ha neked ez kell!
A ház kapujában egy 19 év körüli fiú várt, ő kísért be a házig. Gyors mustrát vettem a kertről:mindenhol gyönyörűen virágzó bokrok és szépen lenyirt fű volt. Mint aki tiszteli a házat és az ottlakó embereket, az ajtóban levettem a cipőmet. Amikor beljebb mentünk,majd leesett az álam. Ember nem látott még magánházat ennyire giccsben ami épp úgy volt előkelő,mint ahogy nem. A falat a padlótól a tetőig milliókat érő szőnyegek terítették be,bútor nem sok volt a házban, az is nagyon alacsonyan. Rajtuk rengeteg terítő és disztárgy. A hallban a házigazda fogadott. Illendően meghajoltam, és megköszöntem hogy a házában fogadott egy idegent. Semmi testi érintés nem volt, tehát még kézfogás sem. Ez itt a szokás,nőket csak a hálószobában érintenek férfiak :-). Bezzeg Hassant össze-vissza csókolgatta és ölelgette az öreg. Nem mintha irigyeltem volna,de egy európainak, főként aki először jár az arab világban furcsa lehet ez a szokás. Mondjuk Indiában láttam ettől sokkal cifrábbat is .A dohányzó szobában több férfi is volt,a 7 évestől a 107 évesig. Asszonynak se híre se hamva. Álltam ott mint Bálám szamara, majd egy kisfiú észrevett és akkor a házigazda intett nekem és leültetett egy zsámolyra,majd megkínáltak mentateával. 
Ez már a negyedik hely volt Tangierben, ahol mentateát ittam,de talán ez volt a legfinomabb. És végre úgy kaptam,ahogy szerettem volna eddig, egy pohár tele volt friss mentalevelekkel és arra öntötték rá az édes ,forró szirupot. Kb. fél órát vigyorogtam ott és hallgattam a nagyon gyors arab beszédet, amiből alig értettem valamit,amikor az ajtóban megjelent egy lefátyolozott hölgy,aki meghajolt és közölte, az étel kész van. 
Persze, első a házigazda, neki van előjoga hogy leüljön elsőként a megteritett asztalhoz. Az ebédlő nem különben volt feldiszitve mint a hall és a dohányzó szoba.A teremben- merthogy nem szokványos lakótelepi étkezőről beszélek most,hanem valójában egy 70-100m2-es teremről, ahol - két hosszú asztal volt megteritve. Amikor a férfiak leültek a zsámolyra, Hassan is leült. Én meg szorosan a nyomában leültem mellé. Láttam a megrökönyödést a férfiak arcán. Hassan közölte, hogy a másik asztal az asszonyoké. Hát vaze, te mondtad hogy azt csináljam amit te mondassz és csinálsz. Én leültem oda, ahová te. Végülis a házigazda intett,hogy nyugodtan foglaljak a körükben helyet. Ez az egyik legnagyobb megtiszteltetés az arab világban és nem is nagyon volt még példa rá,hogy férfi és nő egy asztalnál étkezett. Mivel az olasz barátom elég ismert ebben a városban, gondolom ennek is köszönhettem a megtiszteltetést.
Amikor mi is leültünk, jöttek sorban a hölgyek. Szebbnél szebb ruháikban suhantak az asztalok felé. közben két szolga (?) behozta a kézmosó edényt és a korsót, amit kézről kézre adtak. Persze hogy én voltam az utolsó! Melyik pasi fog kezet mosni utánam? :)
Amikor a hölgyek is végeztek a kézmosással, előkerült az előétel. A taxiban megmondtam Hassannak hogy jobb ha nem mondja meg melyik étel micsoda, mert én tuti nem fogok akkor semmit lenyelni. De nem akarom megbántani a házigazdát azzal,hogy nem nyúlok az ételéhez. Tudtam,hogy nem lesz evőeszköz, és amikor a házigazda rákérdezett hogy szükségem van-e evőeszközökre, megköszöntem és mondtam,hogy elég a kezem. Hála csillogott a szemében,amiben nagyot nőttem hirtelen.
Kisvártatva megérkezett az előétel: nyers és főtt zöldségek voltak a tálon, mellette kis edényekben különböző mártások és öntetek. Narancsosat véltem felfedezni, meg mandulásat (ennek az illatát éreztem), de én maradtam a fokhagymásnál. A házigazda Biszmi Allah-ot kivánt- ezzel kezdetét vette az étkezés. Intelligens vendég módjára bal kézzel nem nyúltam az ételhez,hanem a jobb kezem három ujját használtam. Bár,megvártam míg a házigazda kiszedi nekem,mivel ott ez a szokás. Aztán a többiek szép sorjában a kezükkel falatoztak a közös tálból. Hú basszus, amikor megkóstoltam a tányéromra rakott salátát leöntve azzal a fokhagymás bigyóval:, a szemem kigúvadt,olyan csipős volt,de jó "férfi módjára" azt mondtam magamban,ha este beledöglöm is, megeszem amit elém raknak. Persze volt suttogás a hátam mögött,de mivel az araboknak a Korán megtiltja hogy étkezés közben beszéljenek,többnyire csak szemmel kommunikáltak körülöttem. A második fogás úgy nézett ki,mint amit már egyszer megettek. Mint később kiderült, ez volt a harrira. 
Mihez is tudnám hasonlitani? Olyan levesszerűség volt,de nagyon sűrű. Volt benne borsó,lencse,rizs,tetején húsok. Mellé is volt rakva grillezett húsokkal tűzdelt pálcika. Együtt nagyon finom volt. Hát a haverok tutira röhögtek volna rajtam,ha meglátták volna mit bénázom ezen étek elpusztitása közben.
Ezután következett az én kedvencem a tajin (ez a marokkói nemzeti étel- olyan ragu-féle) .Elképesztő mennyiségű tálat raktak az asztalra az asszonyok,mindegyikben más és más ízesítésű tajint volt. Volt szárnyas (galamb,pulyka,csirke) és volt bárány és borjú húsból készült is. A belsőségekből készült tajint próbáltam nem észrevenni. Különböző tálakon volt piritott mandula,gyömbér,füge,datolya,krumpli. MIután nagyon szeretem a tajint,ezzel az étellel nem volt probléma. Egyébként is isteni finom volt. 
A házigazda jó vendéglátó módjára felszeletelte nekem a húst,mielőtt elém rakta. Ez is egy furcsa szokás az arab kultúrában- ezzel fejezik ki,mennyire törődnek a vendégekkel. Amikor intett a családfő a nőknek hogy elvihetik a tányérokat, az asztalteritőt összeboritották, volt olyanná lett mint egy kis batyu- és azt is elvitték. Aztán átmentünk a dohányzó terembe,ahol vizipipákat fedeztem fel. A házigazda meghivott egy szippantásra, de gondoltam magamban: azt csak gondolod ,kiskomám,hogy engem itt elaléltattok, aztán ennyi ember között fetrengjek a hasistól meg mittudomén mitől (ja,kicsit vagyok csak gyanakvós), ezért inkább csak az ezüstedényben felszolgált mentateából ittam és pár mandulakrémes kiflivel (cornes de gazelle- ahogy ők hivják) zártam le az étkezést.
Majd engedélyt kértem arra,hogy felkereshessem az asszonyokat, hogy váltsak velük néhány szót. Egy 10 éves kisfiú bekisért a nők számára fenntartott helyiségbe,ahol beszélgettünk egy kicsit, bár elég nehezen ment velük a kommunikáció. Az első feleség,a "madame" elmesélte hogyan készül a tajin, mit kell csinálni ahhoz,hogy ilyen finom és puha legyen a hús. Minden infót örömmel vettem, de igazából a mandulakrémes sütire lettem volna kiváncsi,na meg arra,hogy mit érezhetnek akkor,amikor este éppen nem őket, hanem egy másik nőt szólít magához esti szórakozásra a ház ura. DE ugye ez illetlenség lett volna- így hallgattam egy kis arab zenét, néztem ahogy táncolnak a fiatalabbjai a zene ritmusára. Hivtak engem is,de mondtam,hogy sem fredaster sem májkelfletli nem vagyok. 
Aztán jöttem rá,hogy ezeknek gőzük sem lehet hogy miről beszélek. Illedelmesen elköszöntem, intettem Hassánnak,hogy irány,mert asszem elegem van a szives vendéglátásból. Nagyon szépen megköszöntem a házigazdának a szíves vendéglátást, aki megkért hogy az ő általa mélyen tisztelt barátomnak adjam át szívélyes üdvözletét. Kikisértek a kapuhoz,majd ismét taxiba vágtuk magunkat és elindultunk a szállodába. Hassan csak annyit mondott: ügyes volt az europai fehér asszony. Azt hiszem ez valami bók lehetett,ennyi telett a manusztól.
