HTML

utazas-koncertek-zene és megint csak utazás

Ebben a blogban utiélményeket olvashatsz. Különböző városokról tudhatsz meg bővebb információt. Hová érdemes menni, milyen tömegközlekedést éri meg használni? Mi mennyibe kerül? Melyik múzeumba juthatsz be olcsón vagy a sort kikerülve? A világ 1000 csodáinak történetéről ,keletkezéseiről,hozzájuk fűződő mondákról olvashatsz írásokat.Esetleg egy-egy nagyon jó koncertről írok majd vagy a mindennapokról... Persze mindenkitől kérek egy kis türelmet, mert egyelőre egyedül szerkesztem a blogot- és elég sok időbe telik egy-egy poszt megírása.

Friss topikok

www.lokoszt.blog.hu

Marokkói kalandozások -1. nap

2008.04.25. 11:46 doki.zsuzsa

Milánó -Bergamo repteréről mentem közvetlenül Tangerbe (Tangier) egy baráti látogatásra. Sok barátomnak elmondtam a kalandozásom történetét-és mindannyian azt mondták: veled mindig történik valami! És valóban- ime:

Lorenzo Bosso cpt és 4 cabin crew kíséretével szállt fel reggel 06:35kor Bergamo repteréről a Ryanair EI-EKT -el jelzett Boeing 737-800-as gépe kb 70 ember és szerény személyemmel. Az út eseménytelen volt, én már tülkön ültem,mert nagyon szerettem volna Marokkóban lenni. És mint ahogy lenni szokott, ha az ember vár valamit akkor nagyon lassan telik az idő. Azzal töltöttem el azt a közel két és fél órát,hogy a Lonely Planetet böngésztem.   Már beszálláskor hallottam,hogy az előttem lévő (27 DEF) széken két magyar lány foglal helyet és megismerkedtem velük. Ők szerencsések voltak, nem csak két és negyed napot töltöttek Marokkóban,hanem kilencet (kiderült,hogy egyiküknek tovább kellett maradnia,mert elveszitette az útlevelét-így talán 13 nap után-holnap hazajöhet). Irigykedtem is rendesen. Leszállás előtt nagyot néztem,mert már régen elhagytunk Tangert, elszálltunk TNG felett is,de semmi jel nem mutatkozott arra nézve,hogy Lorenzo cpt. le akarná tenni a gépet.                                                                                           Kicsit paráztam,hiszen engem várt a barátom Tangerben, és nem szerettem volna pl. Casablankából telefonálni neki,hogy ugorj már át lécci hozzám az ország másik végébe. De aztán megszólalt a cpt. : "cabin crew, sit for landing"- ezt a pillanatot várom minden egyes repülésem alkalmával- majd  erőteljes balkanyar és repültünk is vissza TNG reptere felé.

Gyönyörű landolást követően a gépből kiszállva, első volt  hogy mind a hárman fényképet csináltunk azon szép pillanatról,amikor is Afrika földjére tettük a lábunkat. Olyannyira sikerült elhúznunk az időt,hogy utolsónak álltunk sorba a passport ellenőrzéskor. A belépési nyilatkozat kitöltésével nem kellett foglalatoskodnunk,mert a gép fedélzetén mindenki kapott egyet Fabio stewardtól. (teljesen alap infokat kell megadni :név,szül idő,hely,foglalkozás, passport szám és lejárat napja, honnan  jövünk,melyik városban leszünk,hol fogunk megszállni és egy teloszám). Nos, nem kell megijedni,mert bárki bármit beirhat a tartozkodási cimének,sőt a saját mobilszámunkat is megadhatjuk. Gyors wc-zés után (külön ember áll a toalett ajtajában és mutatja melyik a női és melyik a férfi wc,ha esetleg valaki összekeverné a gatyás embert a szoknyással,vagy ha valakinek gondja támadna azzal,hogy melyik nemhez is tartozik -szoval ezek az emberek megmutatják az utat a megfelelő helyre :) ).

A biztonsági kapu után még egyszer átvizsgálták a csomagokat ,aztán megláttam Őt, a barátomat, aki a tangieri napjaimban végig mellettem lesz. Bemutattam neki alkalmi ismerőseimet ,Csengét és Verát,majd odaadtam neki a devizát,hogy váltsa át dirhamra. Miután sikerült, a reptér előtt még fényképezgettünk párat, aztán elindultunk egy Grand taxival a városba. (állitólag nincs már Petite taxi a reptéren,csak Grand- a viteldij ki van függesztve a reptéren is és a taxiállomáson is. De lehetőség van busszal is bemenni a városba, 2km gyaloglás után az egyetemvárosból indul busz a Porthoz, a 9-es és a 13-as). Érdemes a repülőn ismerkedni,mert összesen 4 utast visz el a grand taxi- és akkor oszlik a fix 100 Dh tarifa az utasok számával.  Az út során a taxis állandóan minket bámult a visszapillantó tükörben ,meg is kérdezte Juszuftól (nevezzük igy a barátomat, egyébként nem igy hivják) ,hol szedte össze ezt a három szőkét? Én meg vigyorogtam magamban, kiváncsi voltam mit ajánl majd értünk a taxis :) De sajna nem ajánlott egy tevét sem. :(

Kb 15 perc alatt a négycsillagos Tanjah Flandria Hotelhoz értünk,bejelentkeztem,de mivel még csak reggel 8 óra felé járt az idő,letettük a csomagomat és elindultunk reggelizni. Nem is mentünk sokáig, kb. 50 méterre a szállótól találtunk egy kajáldát.

 Beültünk hát reggelizni. Már az étel kiválasztásával is sok időt csesztünk el. Mivel én reggelire nem eszem tojást-(sőt egyáltalán nem eszem) és ha lehet édeset sem,ezért legalább 10 percig néztem az étlapot mi a fenét kérjek,hiszen mindegyikben volt tojás. MIvel az étlap francia nyelven irodott, és még csak egy kicsit sem beszélt egyikünk sem franciául- barátomat kértük forditsa le az étlapot. Kérdeztem tőle hogy van a tojás francuául.. mondja "oh"- hát ez nem jó jel,mert mindegyik étel nevében ott van az "au"- aztán jöttünk rá,hogy az nem a tojás,hanem a   "-val,-val képző". Volt nagy röhögés. Rosszalló pillantásokkal kisérve odajött a pincér hogy választottunk e már. Erre Csenge közel 5 percen át fagatta a pincért angolul az egyes ételekről. Ez annyira kiakasztotta a pincért,hogy a végén sajnáltam. Ráadásul Csenge capuccinojába úgy löttyentette bele a tejet,hogy minden ami az asztalon volt, capuccinós lett.  Mindenesetre -nagy nehezen-választottunk ételt, és vártuk hogy kihozzák. Jusz egy sajttal töltött bundáskenyeret, Vera egy sajnos palacsintát,Csenge egy keserű mandulás löttyel leöntött palacsintát,én pedig egy rétestésztához hasonló tésztába sütött sajtot kaptam. Kaptunk ásványvizet (ingyen), Jusz mentateát,Vera kávét,Csenge capuccinot kért tejjel.Én pedig még egy narancslevet kértem,mivel tudtam hogy barátom nem fogja meginni az egész mentateáját és potyázhatok,ráadásul nem kávézom és nem is capuccinozom. (A frissen facsart narancslé is ingyen járt a reggelihez -egyébként 16 dh). Jó szokáshoz hiven körbeadogattuk a tányérokat,hogy mindenki megkóstolja a másikét. Persze a kajálás közben is sokat vigyorogtunk,így a személyzet már alig várta hogy elinduljunk kifelé az étteremből. Végülis elérkezett ez a szép pillanat, 96 dh +10dh borravaló kifizetése után elhagytuk az éttermet. Másfél órát töltöttünk a kajáldában,és igyekezni kellett hogy a lányok elérjék a 11:00kor FÉSbe induló vonatot.

De hogy lássanak is valamit Tangerből,gyalog mentünk a vasútállomásra. Az egész város egy nagy épitkezéshez hasonlit,mindenhol lakások százai épül,nem is értettem mire ez a nagy épitési kedv. Közel fél órás gyaloglás után megérkeztünk a vasútállomásra,ahol  a jegy megvásárlása után (105dh) kikisértük a lányokat a szerelvényhez ,felraktuk őket a vonatra és érzékeny búcsút vettünk tőlük. Kértem őket, nagyon vigyázzanak magukra,mivel Marokkó nem két egyedül utazó fiatal lánynak való, rengeteg veszély leselkedik majd rájuk. Amikor elindult a vonat,mi is leindultunk a tenger felé. Kb 200 méter megtétele után jutottunk le a partra és a homokban sétálva nagyon beszélgettünk a városról, az itt élő emberekről.

Kb. délre értünk vissza a szállóba,ahol kitöltöttem a papirokat és a londiner srác után ballagtunk a lift felé. A portásnak nem nagyon tetszett,hogy a barátom is felfelé tart a szobámba. Ekkor még nem tudtam hogy ebből nagyobb gond is lesz majd. Mivel még a nekem szánt szoba nem volt kitakaritva,ezért egy másik-csendesebbet- kaptam, ami duplaágyas volt (eredetileg single szoba lett foglalva). Aranyos kis szoba volt, fürdővel, plazma tv-vel,telefonnal és tengerre néző ablakkal, mindez 37,50€/napért, amihez járt reggeli is. Míg zuhanyoztam a barátom elment egy telefonos boltba, elvitte a telefonomat hogy megnézzék, miért nem tudok hivást kezdeményezni a telomról, fogadni tudtam sms-t és hivást is,küldeni is tudtam sms-t,de hivni az Istennek sem tudtam senkit. A barátom éppen akkor jött vissza amikor kész lettem a zuhanyzással és elmondta hogy  nem sikerült megcsinálni a telomat. Időközben  alondiner háromszor bekopogott csip-csup ürüggyel. Először a tvtávirányitót hozta,aztán megkérdezte nem vagyok-e éhes, harmadszor meg azért jött,hogy megkérdezze elégedett vagyok-e a szobával. Szeretem ha törödnek velem, de ezt kicsit túlzásba vitték e hotelben. Mikor harmadszor távozott a londiner a barátom közölte,hogy azért jött a srác,hogy ellenőrizzen. ugyanis a marokkói törvényel szerint nem tartozkodhat egy hálószobában egy férfi és egy nő ,ha nem házasok. És ez vonatkozik a külföldiekre is. MIt volt mit tenni, kitessékeltem a szobából Juszufot, amugy is mennie kelle mivel munkájába volt hivatalos, én meg álmos voltam, betett BGY-n az a fél éjszaka,de,megbeszéltük,hogy este 7 körül Juszuf visszajön és megmutatja az "esti" Tangert,majd holnap délelőtt Medinát nézzük meg és  Hercules sziklához is kimegyünk. Este hatra beállítottam az órát,majd mély álomba merültem. Fél 3kor sms csipogásra ébredtem, Juszuf irt:sajnos ma nem tud jönni,de szépen megkér engem :sötétedés után ne menjek ki egyedül. Na, gondoltam :fasza,maradok egyedül ma estére,és továbbaludtam. 6kor felkeltem és újabb sms-t láttam a barátomtól: másnap sem tud velem lenni. Na ez kezdett érdekes lenni- egyébként is gyanakvó ember vagyok- nagyon mérges lettem és ilyen lelkiállapotban elindultam a városba. A hotel ajtajában álló londinert kérdeztem meg,hogy merre menjek,hogy elkerüljem az inzultálásokat.Elmondtam neki,hogy sajnos a barátom nem tud velem tartani,mert dolga akadt. Félrehivott és suttogva kért engem,hogy tartozkodjam az olyan alakoktól,mint aki délelőtt és délután velem volt,mert ezek csak azt akarják,hogy a kíséretükért pénzt kapjanak. Akkor esett le,hogy ezek a szerencsétlenek azt hitték ,Juszuf csak csatlakozott hozzám a városban,nem tudták hogy én jóval korábbról ismerem őt. Felszívtam magam ,bementem a recepcióra és megadtam a recepciósnak a barátom telefonszámát azzal,hogy amikorra visszajövök kérjen bocsánatot tőle,ha ez nem lesz meg, felhivom a barátom édesapját,aki az ország harmadik legbefolyásosabb üzletembere azzal,hogy elzavarták a fiát a hotelből. Na látni kellett volna a recepciós arcát amikor meghallotta a "tisztelt papa" nevét.

 Jó mérgesen indultam hát le a partra,majd a viz látványa kicsit megnyugtatott. Mivel még nem volt sötét, elindultam a Blv Mohammed VI.-on a Medinához. Igen ám,de amikor odaértem éppen a nap lemenőben volt, szólt is a müezzin imádkozásra hívó szava a mecsetben. Annyira szerettem volna bemenni egybe,de oda nő nem teheti be a lábát,igy tovább mentem,felfelé a Medinában. Kis utcákon tekeregtem, tele volt mindenfelé lézengő alakokkal,kifőzdékkel,ahonnan jött kifelé az avas zsír szag. Ezzel nem volt gondom, hanem egy idő után azt vettem észre hogy gőzöm nincs hol vagyok,és hogy merre kell elfelé mennem a partra. Majd azt is észrevettem,hogy egy csapat fiatalember követ. Nem vagyok beszari,de nem voltam nyugodt. Egy kis téren megálltam,azok meg közrefogtak. Fogdosták a hajam,a vállam,meg mindenhol ahol értek. Én meg elkezdtem röhögni. A helyzet komikumán vigyorogtam. Aztán ők is nevettek. Elmondtam neki,hogy hatuknak az összsúlya nincs annyi mint az enyém,,és a fogunk száma sem haladja meg egy újszülöttét. Megrémültek azon hogy arabul szólok hozzájuk,ezért rögtön hátra léptek. Leültem egy padra ,ők meg körém álltak, kérdezték angolul hogy honnan jöttem. Kb. ebben ki is merült az angol nyelvtudása az összesnek. Elmeséltem hogy honnan jöttem,bár abban biztos vagyok hogy egyikük sem tudja hol van az én Hungary nevezetű kis országom. Abban a pillanatban Radnóti sorai jutottak eszembe: "Belőle nőttem én,mint fatörzsből gyönge ága, s remélem testem is majd e Földbe süpped el.." (Szegény középiskolai irodalom tanárom biztos örülne ha megtudná hogy egy másk kontinensen is az ő óráira gondolok.). Ültem elmélázva,mikor megbökött az egyik srác,hogy mit szólnék hozzá ha páran elkísérnének a szállómig. Hát erre semmi szükség, elég lesz ha a partra levezetnek,ott is tudunk beszélgetni,kiváncsi voltam ki miért jutott el idáig,erre a szintre hogy idegen nőket riogasson a sötét éjszakában.

Három srác tartott velem,pár perc alatt lent is voltunk a Portnál ,majd leültünk a homokba és hallgattam ahogy mesélnek az életükről. Nem vagyok perfect arab,sőt.... de jó volt hallgatni őket. Kb fél óra múlva adtam nekik fejenként 10 dh-ot,és elindultam a Hotelba. Ott már várt a londiner,hogy minden rendben van,a recepciós felhivta a barátomat. A portás meg bocsánatot kért tőlem. És egy üzenetet adott át Juszuf édesapjától,-aki időközben érdeklődött a szállóban hogy megérkeztem-e a fiával. Elmondták neki hogy milye sajnálatos dolog történt, az meg amikor megtudta mi történt lecsapta a telefont,majd  később visszahivta a szállót és üzent nekem. Üzente, bocsássak meg a kellemetlenségért és holnap rendelkezésemre bocsátja egész napra az egyik emberét, Hassant, aki 9kor várni fog a szálloda halljában. Megköszöntem a portásnak: hogy ezt jól elintézte..és felvágtattam a szobámba. Éjszaka Juszuftól kaptam még egy sms-t hogy az apját el kell kisérnie másnap és harmadnap is,igy nagyon sajnálja, de tényleg nem tud velem lenni,pedig szeretne.

Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni, az ágyban jutott eszembe hogy aznap csak reggelit ettem, de egyáltalán nem éreztem hogy éhes lennék. Leszoltam a portára,hogy hozzanak nekem egy pohár tejet,aztán mikor megkaptam- megittam és úgy aludtam tőle mint a tej. :)

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://varosok.blog.hu/api/trackback/id/tr551948513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ősi homár fapados · http://zsigavagyok.tumblr.com/ 2010.04.28. 10:58:19

vonat Fezbe nem 105DH?
na és mit meséltek a fiúk (ha idegen nőket akarnék ijesztegetni, ki tudjam magyarázni:D)?
ez a tevés sztereotipia úgylátszik vmi freudi dolog:) (bezzeg mi hogy fel voltunk háborodva a 70-80's, ha nyugatiak megkérdezték, lehet-e nálunk mosógépet kapni)
amúgy lájk:)