Igen, már megint Marokkó. Szívem csücske az ország mivel férjem még mindig Afrikában él,s egyelőre kényelen nélkülöznie a családját a drága hivatalnokok miatt. Kit érdekel,hogy egy család családfő nélkül tölti az év legszebb ünnepét? A döntés a Bevándorlási Hivatal osztályvezetői kezében van. Úgy szeretem,ha egy vadidegen ember dönti el,hogy egy család együtt töltse-e a karácsonyt vagy sem. :-(

Nos, ezekkel a gondolatokkal indultam el Marokkóba,miután anyósomék elég sok ajándékot vettek a csemetéinknek,illetve be szerettem volna vezetni őket a "mi" ünnepünkbe. Két héttel az utazásom előtt lettek megvéve a jegyeim- a tervezett útvonal:Budapest-Madrid-Tangier-Madrid-Bergamo-Budapest. Egyedül a Madrid- Milano/Bergamo átszállást találtam neccesnek,mivel 2óra 45 perc-re jött ki az átszállás - bár az útvonal tervezése közben nem vettem figyelembe egyéb körülményeket,mint pl. lehet hogy Afrikában szép az idő,de oda a gép valahonnan jön,ahol talán nem lesz egészen jó idő-tehát késhet a járat és akkor csúszik az egész utam. 

A 10:00-i ICvel utaztam a fővárosba-és nem késett az Inter City,amin kellőképpen meg is lepődtem,mivel már napok óta baromi hideg volt.Napsütéses időben is késik általában fél órát,de amikor hideg,tél van, svájci óramű pontossággal közlekedik. (ki érti ezt?). A szokásos útvonalon közelítettem meg Ferihegy T1-et, 173-as busz a Zuglói vasútállomásra,majd onnan vonattal Ferihegyre. Megérkezésem után elég sok idő volt még a kapunyitásig,ezért fényképezgettem egy kicsit.Majd aggódva figyeltem a táblát ami egyre több késést jelzett. Azután az égre tekintettem, kezdett beborulni,majd hirtelen elkezdett szakadni a hó.Végülis annyira nem voltam kibukva,mert ezt az éjszakát a madridi "Hotel Terminálban" akartam tölteni.A lényeg nekem az volt,hogy másnap reggel kb. 5 körül legyek a madridi reptéren. Miután láttam,hogy a malmöi gép érkezése 14:55 helyett 15:25-re volt téve,ezért nem siettem,hogy átmenjek a biztonsági kapun.Nem is voltak sokan.14:30 után indultam abiztonságiak felé,miután érzékeny búcsút vettem a legjobb barátomtól aki minden alkalommal elém jön,ha megyek,ha jövök valahová/ valahonnan. A farmerom gombja tudtam hogy be fog sípolni- ezért már álltam is félre-és egy szőke,hosszúhajú ,agyonsminkelt csaj átvizsgált. (itt jegyzem meg,hogy a stanstedi vizsgálat ehhez képest semmi nem volt- úgy fogdosott a csaj,még a nadrágomba is benyúlt- brrrrrrrrr. Persze csak azután,miután sipolt a nadrágom gombja a kezében lévő izétől.) A terminálba érve csendesen leültem egy sarokba,miután minden hely foglalt volt.Rengetegen voltunk, 4 gép késett- és csak gyűltek az utasok.Azt hiszem legtöbbet a CRL-re induló gép késett, legalábbis azt hittem még ekkor,hogy az fog.Minden járathoz késés volt kiírva,csak a mienkhez nem.Én persze tudtam,hogy az is késni fog legalább fél órát,ezért ültem csendes magányomban. 15:45kor megérkezett a gépünk,és ekkor kezdődött el a boarding. Akinél több táska volt,belegyömöszöltették a bőröndbe,még az én övtáskámat is kiszúrták,igy az sem kerülte el a sorsát.A második buszra fértem csak fel,amit egy idősebb fazon vezetett,s hiába indult el a két busz egyszerre, minket megállitott egy easyjet-es gép indulása (ORLY-ra ment). Végülis nem paráztam,mert a "helyem" még meg volt. Mellém egy kis kinai lány ült le- aki elmondta hogy éppen a testvéréhez indul Madridba,ott fog karácsonyozni. A gépen 4 stewardess volt (Adrienn,Bea,Edina és Ági),a kapitány nevét sajnos nem hallottam.

A repülés adatai:

12.15.  Bud-Mad   15:40 - 19:05 (eredetileg)  16.990ft   HA-LPQ (mégsem ez) LF~ 75%

a gépen megtörtént a safety információ,majd 16:11kor elkezdtünk gurulni a felszállópálya felé- majd a kapitány kellemes hangon közölte,hogy sajnos valami hibát észlelt,ezért vissza kell hoyg térjünk a kiindulópontunkra és az első ajtónfelenged majd egy-két mérnököt. Ez igy is történt,innentől kezdve elkezdődött a találgatások ideje. A mérnökök találgatták mi lehet a gép hibája,mi,utasok meg azt hogy mikor fognak valami kézzelfogható információt közölni velünk. Annyit tököltek a múszakiak,hogy kezdtem attól félni, az egész utam kútba fog esni. Azután kitalálták,hogy tankolni kell, a stewik idegesen elmondták: mindenki kapcsoljon ki minden elektronikus ketyerét,és elballagtak a vészhelyzetben szokásos helyükre, vagyis a vészkijáratokhoz. A gép mellé odaállt két tankoló autó,miközben a gép olyan hangot adott ki,mint amikor az ember gyújtást ad a kocsijára,de az nem kap szikrát. Végülis a tankolásból nem lett semmi,már a stewardesek is kérdően néztek egymásra. 2 órás gépben várakozás után elmondták,hogy ki kell szállni a gépből,sajos nem lehet megcsinálni ezt a repülőt,de a hangárban van egy másik gép, amig azt felkészitik a repülésre,nekünk a terminálban kell várakoznunk.Busszal elszállitottka minket a terminálig. Rengeteg ember gyújtott rá- rögtön ott is termett két-három rendőr,hogy figyelmeztessék az utasokat, itt tilos a dohányzás.A terminálban megkaptuk a tranzitkártyát- ahelyett hogy frissitőt adtak volna. Volt jópár kiskölök,akik ételért és italért nyávogtak,persze ez érthető volt. De semmi ilyen nem történt,már az hogy utalványt vagy frissitőt osztogatnak. A táblára az új indulási időpont 18:30volt írva,amin én csak nevettem.18:33kor az ajtóhoz álltak a buszok,és elkezdődött az új beszállitás. Na azt látni kellett volna: csiga lassúsággal folyt a boarding. Egy leányzó a nevekkel telenyomtatott papiron kézzel húzogatta ki azokat a neveket,amiket a kolléganője diktált. (Éljen a XXI.század. ) A nagy tempónak köszönhetően 19:11-re kész lett a boarding,bezárták a repülőgép ajtajait,majd megint elkezdődött a várakozás. Újból safety információ,majd egy utas elkiabálta magát, "dejavue érzésem van". 19:47kor, tehát 4 órás késéssel indultunk neki az útnak. Nekem mindig unalmas egy Bud-Mad út, ez is az volt,és - hál Istennek- semmilyen esemény nem volt. 22:38kor landoltunk,majd gurultunk egy csomót. T15re álltunk be ,és csak elől lehetett kiszállni,ahol éppen a Budapestre tartó utasok várakoztak a beszállásra. Egy idősebb bácsika megkérdezte "mi a f@szt tököltetek Pesten?"- mintha mi tehettünk volna a késésről. 23:05kor értem a Terminálba,ahol először megkukkeroltam a táblát, honnan késnek a járatok, illetve azt láttam,hogy rengeteg járat van törölve, köztük Londonból,Párizsból és Brüsszelből. A lényeg az volt,hogy az első utazásom meg volt, nem volt más hátra csak az,hogy elhelyezkedjem egy jó helyen és végigolvassam az éjszakát.

Reggel 4kor elindultam fogat mosni,majd a biztonsági kapu felé vettem az irányt,ahol nem sípolt be a kapu a farmergombom miatt (juhééé). B31-ről indult a gépem,vagyis át kellett esnem az útlevélvizsgálaton.Annak rendje és módja szerint odaadtam az útleveles pasasnak az igazolványomat ,majd ő megkérdezte tőlem,hogy honnan jöttem. Lehet hogy még neki is korán volt,mivel az útlevelemből rájöhetett volna,ha tüzetesebben átnézi.De válaszoltam neki,hogy Hungary. - Óh, Ungria- danke shon- és visszaadta az útlevelemet. Én meg csak mosolyogtam, és reménykedtem,hogy a pasi nem ragadt le az Osztrák-Magyar Monarchiánál. :-)

Ekkor még én voltam csak a kapu előtt de ahogy teltek-múltak a percek egyre csak növekedett a tömeg,pedig a gép indulásáig volt még cirka két óra. Rengeteg gyermek volt az utasok között,akik rohangáltak mint a bolondok, a szüleik meg hagyták. Jó európai szokáshoz híven én már régen gutaütést kaptam volna ha az én gyerekeim csinálják ezt,így csak mosolyogtam rajtuk. 6kor kinyitott a boarding és 3 dán fiatal elsőként lépett a kapun belülre. Rögtön észrevették,hogy az ő dokumentumaik nem felelnek meg az utazáshoz,ők valamiféle kártyákat mutogattak a bordingos srácnak- az meg csak egyre-másra hajtogatta .hogy útlevél nélkül nem szállhatnak fel a gépre. (csak tudnám hogyan jutottak át az útlevélvizsgálaton?) Mindenesetre ez a kis incidens negyed órát vett el a boardingból. Ami egyébként gyorsan haladt,mivel senkinél nem néztek csomagméretet.

Szépen lecsüccsentem a 32D-re,mivel tudtam,hogy Tangierben fognak hozni a hátsó ajtóhoz is lépcsőt,igy gyorsan ki tudok majd slisszanni. Aztán megjelent egy háromgyerekes család mellettem, ők ültek kivülre. Reménykedtem,hogy elég gyorsak lesznek landolás után.

2010.12.16  MAD-TNG  EI-EKH   8€    LF~ 100%-3 fő   cpt:passz  3 lány +1 fiú ccrew  indulás 06:48kor,eredeti érkezés (marokkói idő szerint) 07:20,de 06:50kor landoltunk ,fanfár

Furcsa,hogy sötét volt még amikor megérkeztem. A repülőről néztem a napfelkeltét,de nem sokáig,mivel akkortájt landoltunk. Mivel mi érkeztünk csak ,elég gyorsan haladt a sor az útlevélvizsgálatnál. A stewardesek még a gépen adtak mindenkinek belépési nyilatkozatot,igy már ennek a kitöltésével sem kellett foglalatoskodni a földön.Éppen akkor nyilt ki a "Diplomata" ablak és én azon keresztül jutottam át a vizsgálaton,majd meglátogattam az illemhelyet-mivel fel kellett frissülnöm. Megint ott állt egy fejkendős lány,aki megmutatta nekem melyik a női wc. Mintha nem tudtam volna :-). Sajnálatomra a sógorom nem várt a reptéren,és egy valutaváltó helyiség sem volt nyitva. Azon gondolkoztam,hogy kénytelen leszek 10€-t adni a taxisnak,de mellettem termett egy egyenruhás fickó,akitől megkérdeztem mikor fognak kinyitni a valutások. Édesen elmondta,hogy nem kell megvárni őket,itt az automata, ott is lehet váltani, sőt meg is tette helyettem. Egyszerre dugta be a nyiláson az összes valutát,és egyösszegben kaptam ki a Dh-t.

Nem volt más hátra,taxiba vágtam magam - és megmondtam a cimünket.Miután a házunk elé nem tud felmenni a taxi,ezért a közeli parknál szálltam ki,a taxis ideadta a telefonszámát, hogyha menni akarunk valahová,neki szóljunk. Ez a srác volt az első taxis,aki jól beszélt angolul- ez meg is lepett. Egyébként a taxisok franciául és spanyolul beszélnek leginkább. És nem árt keresztet vetni,mielőtt beülünk Marokkóban egy taxiba,mert esküszöm, az összes taxis öngyilkosjelölt :-)

Egész marokkói tartozkodásom alatt gyönyörű volt az idő,bár nem sok helyen voltunk,mert rövidre volt szabva a kinttartozkodásom,és inkább együtt akartunk lenni a férjemmel.

Szombaton az időjárás velem érzett,mivel szakadt az eső,s nekem sem volt jó kedvem. Tudtam,hogy 10 óra körül el kell indulnunk a reptérre. Eredetileg úgy terveztük,hogy kipróbáljuk a helyi közlekedést (óránként megy egy busz az Egyetemvárosba- 3dh-,és onnan kb. 2 km gyaloglás a reptérig.) és a gyaloglást,de gyorsan letettünk róla,mert már a taxiállomásig tartó úton bőrig áztunk. Ott várt minket ugyanis a taxis barátunk,aki nem akart poénkodni velem,mert látta,hogy baromi rossz a kedvem.11 óra körül értünk a reptérre,ahol nem volt nagy tömeg. Az IBERIA gépe ment Madridba,majd az én gépem következett ugyancsak Madridba,azután rá egy 40 perc múlva az easyjet járata,szintén Madrid uticéllal. Próbáltam húzni az időt,nem akartam a férjemet otthagyni,igy 13:01kor rohantam át az első rendőrön. Majd onnan még viszaszaladtam egy utolsó búcsú csókra. Beálltam az útlevélvizsgálathoz,kb egy perc alatt végzett az előttem lévő pár,én bőgve léptem a határőrhöz. Miközben vissza-vissza pillantgattam a férjemre és integettem neki. A határőr megjegyezte,hogy szebben mutatok az útlevélben,mert ott nincs vörösre sirva a szemem. Ha ha ha. Azután egy utolsó pillantás és puszi küldés- és mennem kellett a biztonsági kapu felé. Mondanom sem kell, zokogtam. Utálok búcsúzkodni,mindig próbálok otthon elköszönni,és nem igazán szeretem ha valaki kikisér a reptérre.

A kijelzőre nézve hirtelen megpillantottam,hogy a gépem indulását 13:40-ről áttették 14:30-ra. A francba, ha ezt odakint ,az előtérben látom! Még egy órát tölthettem volna a férjemmel. Megkérdeztem egy rendőrt,hogy nem mehetnék-e ki,erre ő azt válaszolta: előbb be kellene lépnem megint az országba,majd ujra ki. Biztos vagyok ebben? Most mondjam azt,hogy győzött a józan ész- ráadásul a férjemet sem találtam volna,mivel -mint utólag megtudtam- fél órát töltött az illemhelyen,mert zokogott és igy nem akart útnak indulni ,vissza a városba. Persze,ő is úgy tervezte,hogy megnézi ahogy a gépem felszáll,de nem tudta kivárni ezt az időt.

Időközben én meg azt számolgattam,mennyi késés fér még bele az átszállásomba,mivel -eredetileg ennek a gépnek 16:05kor kellett volna Madridba megérkeznie,a Bergamoba tartó gépem meg 18:45kor indulna- annak a gépnek a kapuzárása 18:10. Nem tudtam,hogy átmehetek-e a tranzitfolyosón,de gondoltam hogy nem,mivel nem schengeni területről érkezem. Mondanom sem kell,hogy a gépünk 14:30kor még sehol nem volt,bár előszeretettel rendezgették a prority-s táblát a boardingosok. Az EZY járatát meg asszem törölték,mert a gép Londonból ment Párizsba,és onnan indult Tangierbe,azután szeretett volna Madridban landolni. Miután a londoni járatot az ottani cudar időjárás miatt törölték,igy az összes járat törlődött. Végülis kb.40-en akartak ezzel a járattal utazni.Én is gondolkodóba estem,mivel a hazafelé utam igy volt tervezve: MAD-BGY-BUD- és ha Madridban nem érem el a bergamoi gépet,mi a francot csináltam volna? Csak másnap lett volna este hazafelé járat,amire igy az utolsó napban megvenni rá a jegyet horror áron-szinte képtelenség lett volna. Igy újra csak imádkozásba fogtam,hogy jöjjön már meg az a hülye gép. Imám meghallgatásra talált,mert 14:46kor gépünk leszállt,az utasokat a busz elszállitotta,de mi már gyalog tettük meg az utat a gépig,mert időközben elállt az eső. Viszont akkorákat villámlott s dörgött,hogy én már alig vártam,hogy beszállhassunk a gépbe. Még vagy 5 percig álltunk a gép mellett,majd Andzej mutatta,hogy irány a gép. Damina-Andzej- az egyik lengyel ryanair-es sztyuvi,többször utaztam már vele,legutóbb ha jól emlékszem májusban a vulkánkitörés alatt,pont ő volt az akire nem figyeltek a safety információ alatt és ő pedig közölte az utaasokkal,hogy vagy hallgatnak,vagy el sem indulunk,mert lehet hogy szükség lesz arra,amit ő most előad(na).

2010.12.18  TNG-MAD  13:40-16:00 (helyett 15:14-17:25)  6€     LF~40%

15:12kor kezdtünk gurulni,villámlások közepette. Egyébként eseménytelen volt az út,és gyors. Landolás és jó sok gurulás után 17:34kor érkeztünk meg a T18as kapuhoz.Gyorsan felálltam,és elsőként álltam az ajtóhoz.Andzej csak nézett,na meg kukkolta a kezemben lévő újabb Fr jegyet. Kérdezett,én meg válaszoltam. Mondtam neki,hogy kb.20 percem van arra,hoyg átroanjak az útlevélellenőrzésen,majd a biztonsági kapun és még meg is kell keresnem a Bergamoi gép indulási helyét. Necces lesz,de proba-cseresznye. Persze mikor,ha nem most nem érkezett lépcső a hátsó ajtóhoz és meg kellett várnunk,mig mindenki leszáll. 1747kor léptem fel a buszra. Na ekkor már kitör rajtam a para. Miután az útlevélellenőrzés mellett van egy lépcső felfelé,a tranzitosoknak,megkérdeztem az ott szolgálatot teljesítő határőr lányt,mehetnék-e arra..és mutattam neki a jegyemet. Nemleges válasz volt. Megpróbálkoztam a biometrikus útleveles automatákkal,de egy sem volt jó-igy kénytelen voltam beállni a sorba.Ketten voltak előttem. MIután átjutottam az útlevélvizsgálaton,jobbra volt egy biztonsági kapu,de a nőcik ott elmondták,hoyg sajna a másik biztonsági kapun kell átmennem, azon,,ami fent van az elsőn. Hát csessze meg, mi a francért találták ki a tranzitfolyosót?

Nem nadzolok,ha azt mondom,hogy rohantam mint őrült.18:04kor értem a biztonsági kapuhoz.1 perc múlva zárt (eredetileg) a kapu. Éppen akkor nilt egy új ellenőrző kapu,megkérdeztem,hoyg mehetek-e, és mehettem. Síp nem volt,majd felöltöttem a pulcsim,és megnéztem a táblán: C37. Baromi mázlim volt,mert éppen a biztonsági ellenőrző pultok mellett van ez a kapu. Szépen ki is volt írva a tábláta, FR- Bergamo. NAgy volt a sor,ezért leültem,megpihenni. 18:13kor a tábláról eltűnt a Bergamo felirat,és a boardingos lány is elsétált. Én meg megnéztem a táblán,hogy véletlenül nincs e ez a gép is törölve, a többi 29 géppel egyetembe. Aztán vettem az automatából egy ásványvizet és vártam  Kisvártatva (18:23kor) megjelent a boardingos lány és a hangosba elmondta,hogy legyünk szivesek átfáradni a C48-as kapuhoz,mert a gép véletlenül oda parkolt. Na persze,véletlenül.Egy gép oda parkol,ahová irányitják. Látni kellett volna ahogy a tömeg elkezd futni a c48-hoz.Persze nem kis távolságra volt a C37-estől,de én nem rohantam. Amikor odaértem,akkor parkolt be a gép. (18:32 volt ekkor). 171 utas volt,akik szépen vártak a sorukra.3 boardingos egyenként végignézte a csomagokat,és amiket nagyobbnak itéltek meg, belegyömöszöltették a keretbe. 7 embert szedtek ki a sorból,akiknek fizetniük kellett.Leültem a 32D-re,ami üresen várt engem,majd egy házaspár ült le mellém. Majdnem fullra tele volt a gép,az első két sor le volt zárva-de hogy miért?

2010 12 18  MAd-BGY  EI-ETO (Communitat Valenciana)  7€  18:45-21:20  LF~97%

Eseménytelen,hosszú út.nagyon nagy volt a fogyasztás- én is hozzájárultam egy hamburger erejéig az FR kasszához. Többen vettek 2011-es naptárat. Landolás 21:08kor- fanfár. Miután másnap reggel indult Budapestre a gépem,átsétáltam az Orio Centerbe-megnéztem a kivilágitást és a karácsonyi leárazásokat. A kisfiamnak megvettem a 4 csomag Oreo kekszét,magamnak az elmaradhatatlan 1 liter tejet és a frissen sült pizzát,és átvánszorogtam a terminálba. 23:25 körül jött a rend őre,és mindenkit átpaterolt az érkezési oldalra. Ezzel csak az volt a baj,hogy ott minden szék foglalt volt,a föld pedig csupa mocsok volt- miután Bergamoban esett vagy 30 centi hó,és az utasok szépen behordozták a latyakot. Na meg rengetegen voltunk,miután sok volt az aznapi törlés,igy többen végigállták az éjszakát.Nekem sikerült az automaták alatt kifogni egy aránylag tiszta helyet,és ott olvastam hajnalig. Még éjszaka előkerült egy hivatalos személy,és aki aludt azt felkeltette és kérte a jegyet. Több emebrt elküldött,miután nem délelőttre szólt a repjegyük. Én még ehhez hasonlót nem tapasztaltam Bergamoban,de betudtam annak,hogy többen álltak egész éjszaka- vagyis hogy lehettünk vagy négyszázan összezsúfolva azon a "kis"helyen. Reggel 5kor elmentem felfrissülni,majd átvágtattam a biztonsági kapun.A Ryanair-es utasok csomagjait betetették a méretezőbe (kilot és centit is mérnek),a wizz-eseket pedig nem "bántják". Kb 1 perc volt mire átjutottam a kapun,majd fel a 14-es kapuhoz,ahol  még Berlin SXF volt kiirva. Sokkal kényelmesebb volt egy széken olvasni,mint a földszintem a földön. Egy havi fizetésemet rátettem volna,hogy késni fog a gépünk,ezért én nem siettem,és nem álltam sorba. 07:00kor kiírták,hogy a gép várható indulása 08:10 helyett 08:35,majd ez megváltozott 08:45-re. Ekkor mindenki helyet keresett magának. 08:23kor megjelent két szőke boardingos,és először a PR-sek mehettek,majd 08:36kor elkezdték az Other Q-sokat is engedni.Na megkezdődtek a csomagmustrálások.Szép számmal rakattak a csomagtérbe táskákat. Az első busszal, a PR-sek között ,elsőnek mentem fel a gépre. Csak elől lehetett beszállni,és és meg hátramentem a 32 D-re. Kb 10 percig beszélgettem a stewardes lánnyal az otthoni helyzetről és a megelőző napi törlésekről,T1bezárásról.... Ha jól emlékszem Kővári Attila nevet mondott,amikor megkérdeztem ki a mai pilótánk.

2010 dec 19  BGY-BUD  w6  7990ft   08:57-10:05    LF~ 80%

az út eseménytelen volt,kisebb nagyobb turbolenciával- Budapesten meg baromi nagy hóval. Buszocskázás a terminálig.

Home sweet home.