HTML

utazas-koncertek-zene és megint csak utazás

Ebben a blogban utiélményeket olvashatsz. Különböző városokról tudhatsz meg bővebb információt. Hová érdemes menni, milyen tömegközlekedést éri meg használni? Mi mennyibe kerül? Melyik múzeumba juthatsz be olcsón vagy a sort kikerülve? A világ 1000 csodáinak történetéről ,keletkezéseiről,hozzájuk fűződő mondákról olvashatsz írásokat.Esetleg egy-egy nagyon jó koncertről írok majd vagy a mindennapokról... Persze mindenkitől kérek egy kis türelmet, mert egyelőre egyedül szerkesztem a blogot- és elég sok időbe telik egy-egy poszt megírása.

Friss topikok

www.lokoszt.blog.hu

Februári körút -London és a Velencei karnevál

2010.02.21. 17:20 doki.zsuzsa

Kis túlzással azt mondhatnám,nem fáradok el egy,kétátszállásos úton,de a kor az kor- és hát bizony az ember nem fiatalodik. Ennek ellenére: még tavaly, valamikor szeptember végén-október elején lefoglaltam egy Budapest T1- Bristol utat (fejenként 1 ft volt a jegy),majd ehhez csatlakoztatva egy 5€.-s akció keretében Stansted (London)- Treviso (Velence) desztinációra is foglaltam. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Londonban dolgom volt, onnan már pedig egy "köpés" a velencei karnevál. Velencéből pedig még stoppal is haza lehet jönni. Igaz, lelkesen kerestem az alternativákat a miként-re. A legolcsóbb variáció a Treviso-Budapest wizzair járat lett volna,de elmismáskodtam, mondván lesz az még olcsóbb is. Hát:tévedtem. Egyre csak kúsztak fel a jegyárak,s addig addig "tököltem",mignem 33 ezer ft-ra szökött fel egy (!) darab repülőjegy ára. Na,ennyiért biztosan nem fogok repülőjegyet venni- mondtam- és gyorsan bementem a Miskolc Tiszai Pályaudvaron lévő nemzetközi jegypénztárba az utazásunk előtti 8.napon és megkérdeztem van-e kedvezményes vonatjegy Velencéből Budapestre- vagyis a Venezia EN241-re. Baromi mázlim volt,mert akadt éppen kettő- igy 58€ kifizetése ellenében megkaptam a két jegyet. A beszámoló végén utalok majd rá,miért is volt baromi mázlim.

                                                                                                                   Minden úgy kezdődött,ahogy lenni szokott:lányommal elindultunk Miskolcról Budapest Ferihegy reptere felé.Kissé hosszú, 3 órás vonatozással megérkeztünk a Keletibe,majd onnan 173-as busszal át a zugloi pályaudvarra,onnan pedig vonattal át T1-re. Sokaknak már ez az út is megterhelő lett volna,de szemünk előtt lebegett a végcél: Venezia Carnevale. Mivel járatunk 17:05kor indult, ráértünk. A táblán a gépünk érkezése 16:39-re volt kiírva. Tehát, megbeszéltük,hogy a 15:45ös indulás a biztonsági kapu felé-lesz az ideális.Annak rendje és módja szerint átsiklottunk a biztonsági ellenőrzésen,igaz voltak olyan egyének,akiknek nem ment olyan könnyen.A dokumentum ellenőrzésse után leültünk a 7-es kapuhoz,innen indult a gépünk.ami 16:07kor meg is érkezett. Hurrá! Örvendeztem,mert nagyon ki volt számolva az átszállási idönk. A gépünk bristoli érkezése (eredetileg) 18:45 volt,aztán át az útlevélellenőrzésen és szaladás a 19 órási 331-es Airport Expresshez,ami 19:45-re érkezik a Bristol Buszpályaudvarra, onnan pedig Londonba 20:00kor indul a busz. Ez volt a terv- gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom ezt a rohanást :)

Kicsit én is izgultam,de amikor megjelent 16:07kor a 7es kapuval majdnem szemben a Ryanair feliratos gép- mosolyogtam. Ha csak nagyon nem cseszik el a boardingosok, időben tudunk indulni-és ezzel arányosan időben is érkezünk. Persze hogy volt tökölés,az egyik hölgynek határidőn belül járt le az útlevele- vele külön foglalkoztak, aztán volt egy román nemzetiségi család,akik nem akarták megérteni,hogy 1 hangbag az egy kézicsomag- tehát ez az idősebb hölgyre is vonatkozik, akinek a kezében több kisebb -nagyobb csomag lógott, a fiainak meg túlméretesek voltak a bőröndjeik. Hiába próbálták a keretbe belenyomkodni,csak nem ment bele. Elkezdődött egy kis közjáték,de mi ezt már nem vártuk meg, mert feltolakodtunk az első busz első ajtajához.A gépre (16:42kor) igy harmadikként léphettünk és elfoglalhattuk a szokásos 29C és 30C üléseket. Mivel még nappal volt,én is az ablak mellé kivánkoztam,szerettem volna látni a naplementét.(sikerült).Az utasok nagyon gyorsan elfoglalták a helyüket,16:49kor már mindenki ült-bár jócskán telt el idő azzal,hogy a kézicsomagokat a helyükre tegye mindenki,mivel sehogyan sem akartak elférni.16:59kor a gép elekezdett hátrafelé gurulni,s az indulási időpontban(vagyis:17:05kor) már a felhők felé tartottunk.Felszálláskor gyönyörűen lehetett látni a Dunát,a kivilágitott Budapestet.Sajnos a fényket nem kapcsolták le a kabinban,igy a képek elég gyatrára sikerültek.

A gép telitetsége kb 80-85 % volt,a cabin crew: 4 lány (Martina,Judit,Signa és egy barna lány,akinek a neve homályba veszett,mint ahogyan a kapitányé is,mert hátra azt  sem lehetett hallani.). Annyira recsegett a hangszoró,hogy a safety információból sem lehetett sokat érteni,bár rutinos utazóként engem ez már csöppet sem érdekelt.Viszont arra kiváncsi lennék,hogy aki keveset utazik- és nagyhanggal beszél a bemutató alatt mi a francot csinálna egy vészhelyzet esetén. Az út egyébként eseménytelen volt, egészen a landolásig. A leszállópálya felett kb 5km-re elkezdte dobálni a gépet a szél- ide-oda ringott a gép,a gyomrom meg ellenkező irányú mozgást végzett- fel s le mozgott. Azt hittük,hogy a pilóta akar tenni még egy kört,mert hirtelen felhúzta a gépet, aztán egy erős zuhanás-és 18:34kor becsapódtunk.Ha nem lett volna bekapcsolva az öv-tuti hogy néhányan betörték volna a fejüket. Aztán cikkázva csúsztunk a kifutópálya végéig. Na, ilyen landolásban sem volt soha részem.Gyorsan sorbaálltunk az ajtónál,bár ezt kissé megnehezitette,hogy többeknek csomagját előre vitték,és azok meg igyekeztek előre a csomagjukért,na meg az,hogy az ablaknál ültünk és a mellettünk lévők nem siettek,egészen addig,amig meg nem kértem őket,hogy igyekezzenek,mert én bizony nem érek rá. A gépből kiszállva irány az útlevélellenőrzés. Kevés helyen kell megtenni ennyi felesleges utat az útlevélellenőrzésig, legalább 6 kanyart kell csinálni,mire odajut az ember a kisablakhoz.A határőr a lányomtól megkérdezte,hogy "na ,kislány,ma kivel utazol?". Ez kicsit meglepett. De aztán ránéztem a monitorra és az kijelezte :hányszor járt az elmúlt időkben UK területén. 18:47kor sikeresen kiléptünk a repülőtér ajtaján,s meglepődve tapasztaltuk,hogy még a 18:45-s 330as A.Expressz is ott áll,s azzal is el tudunk menni.A driver-bácsi vicces kedvében volt,vagy alapból lökött, nem tudom,nem sikerült kideríteni. Már a jegy kérésénél is fennakadt azon,hogy nem adult single jegyet kell venni egy felnőttnek,hanem "totty single "jegyet- biztos igazad van,gondoltam- lényeg hogy adjon egy jegyet- nekem aztán bőven mindegy hogy azt hogyan nevezik. Az út során a bácsi bömböltette a rádiót és a mikrofonba énekelt. Kis kurriózum az idegeneknek. Amikor egy megállóhoz érkeztünk,akkor különböző hangokon kiabálta a megálló nevét. Mindenesetre ilyen élményben sem volt még soha részünk. Amikor leszálltunk a buszpályaudvaron megkérdezte honnan jöttünk. A lányom meg válaszolt neki: a Holdról- amit Magyarországnak hívnak! :-)

Végüli a 19:35-ös Londonba tartó NatExpress buszt is elértük volna,de a sofőr azt mondta hogy akciós buszjegyet vettünk (fejenként 0,99p volt)-ezért nem tud elvinni minket. Pedig 15 utasnál nem volt több a buszon. Lehet,hogy meg kellett volna kérdezni: mennyi az a pént amiért felszállhattnánk a buszra? :-)

19:47kor megérkezett a mi buszunk is,azon is egy idősebb ,kényelmes úr volt a sofőr. Még elment meginni a kávéját, beszélgetett egy kicsit, kekszet majszolt,, és pontban este 8kor úgy döntött kezdi beszállitani az utasokat.A sofőr feletti első sorba leültünk. Voltunk vagy 13an a buszon.20:06kor elindultunk London felé. Nagyon gyorsan eltelt az a két óra 20 perc. Amikor feleszméltem,azt láttam,hogy itt van a Temze előttünk.

Megérkezésünkkor nagyon hideg szél fújt,de az eső nem esett. Miután jegyet kellett vennünk a londoni közlekedési eszközökre- annak rendje és módja szerint beálltunk a  Victoria Station jegypénztárához. Sajnos sikerült egy hülyét kifognunk, aki rendesen kicseszett velünk.Szőke volt,mint majdnem minden buta nő és ez ráadásul még nem is akart dolgozni. Legszivesebben beálltam volna egy másik pénztárhoz,de csak ennél az ablaknál ült (dehogy ült, állt) valaki. Odaadtam az Oystert neki és kértem rá aznapra 1 bus ticketet,másnapra 1-2 zónás Travel Cardot,szerdára meg egy metrojegyet.A gyereknek meg minden napra egy Child TC-t.Elvileg 14,60Ł-ot kellett volna fizetnünk. Csakhogy a hölgy nem akart dolgozni-mint már az előbb emlitettem- és megkérdezte,hogy a másnapi és az utána következő napi Travel cardokat nem ér-e rá másnap megvenni? Látta az arcomon a rémületet és a nemtetszést. Mondtam neki,hogy NEM!!! Miután az Oysterre a minimum feltöltés 5Ł,ezért adja amit kértem.S a gyereknek is kell keddre a TC,mert olyan helyen fogunk lakni,ahol a legközelebbi metromegálló 1 km-re van,s csak ott tudunk venni Child TC-t.A busz pedig a szálló előtt áll meg. De fog a franc 2Ł-os buszjegyet venni a sofőrtől amikor annyiba kerül a gyerek napijegye. Addig-addig mismásolt a csaj,mig valamit töltött az Oysteremre és kiadott kétnapi (!) napijegyet a gyereknek. Fizettem 10,80Ł-ot. Nem gondolkodtam, csak a buszon ülve kezdtem el magamban számolni,hogy ha szerdára nem adott a hölgy az Oysterre metrojegyet, akkor az Oysterre megint kénytelen vagyok 5Ł-ot tölteni.  Főtt a fejem,de már mindegy volt.Fáradt voltam, nyűgös és ideges, alig vártam a zuhanyt és az alvást.

 

 

 

 

 

 

 

Másnap ide-oda utazgattunk Londonban,kimentünk Kilburnbe az 1Ł-os bolthoz,North Greenwichbe a Milleniumi Dómhoz,majd Docklandon keresztül a Towerig. A Towernél felszálltunk egy régi 15-sre,ami a Trafalgár Square-ig ment. Jött a jegyvizsgáló-én odaadtam az Oysteremet, amikor is közölte a manusz,hogy ezen bizony semmi nincs. Micsodaaaa? Mutattam a számlát,hogy mit rakattam rá. De ő csak ingatta a fejét. És megkért hogy fizessek 2Ł-ot a jegyért vagy leszállok,de előtte megbüntet. Mit volt mit tenni ,kifizettem a 2Ł-ot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Charing Cross Underground állomásán az Assistenciától segitséget kérve megtudtam,hogy az Oysterre nem Travel Card,hanem csak pénz lett rárakva,s mivel a DLR többet vesz le,ezért nem hogy 0Ł lenne a kártyámon,hanem -3,50Ł. Amit ki kell fizetnem ahhoz,hogy rakjanak pénzt a kártyára. Eredetileg Londonban úgy lehet közlekedni Oysterrel.,hogy akármennyi pénzt rakunk a kártyára,egy nap csak egy olyan zónás napijegy árát vesz le,ahol közlekedünk.Vagyis minimum 5,60Ł-sat. Ett a fene és dühöngtem, szidtam magamban a szőke nő felmenőit. ELkeseredésünkben úgy döntöttünk,hogy megkajálunk egy étteremben,bevásárolunk és elindulunk a szállónkig gyalog. Majd 6 km-t gyalogoltunk. De igy legalább olyan helyeket is láttunk,amiket eddig még sosem.

 A szállóban lepakoltunk,majd a 3 órás gyaloglásban megéhezve bementünk egy közeli olaasz étterembe,ahol csirkés és tonhalas pastát vacsiztunk. Reggel elköszöntünk a szállótól,kicsekkoltunk,visszakaptuk a 10Ł depositot és indultunk a Baker Street-re,most már csak onnan indul az easybusnak transzferjárata Stansedre. A 74-es busszal mentünk oda, mindkettőnknek 2Ł volt a buszjegy,mivel már nincs olyan opció hogy a 15 éven aluliaknak lehet kedvezményes jegyet venni.

Szerencsére minden nap gyönyörű időnk volt. Ez valamit kárpótolt a sok kellemetlenségért. De amikor leszálltunk a 74-es buszról elkezdett szakadni a hó. Hamar feltülemkedtünk a járatra,többek lemaradtak róla, igy szegénykéknek elég cudar időjárásban lehetett részük. Olyan sűrűn esett a hó,hogy rögtön az jutott eszembe,hogy mi van ha az 50km-re lévő Stansteden is így esik a hó. Mi van ha a járatunkat törölni fogják? És igen, Stanstedre érve láttuk,hogy bizony itt is szakad a hó.A biztonsági kapun hamar átjutottunk ,bár előtte a lányom kötelező Clairs butik meglátogatása és hülyeségek megvétele elengedhetetlen volt. A farmerom nadrágja természetes módon megint besipolt. S egy biztonsági hölgy alaposan átvizsgált, mindenhol... Nem akartam megkérdezni,hogy az alsóneműmbe nem akar-e belenyúlni. nagyon durva volt az ellenőrzés. A hideg rázott hogy egy nőci nyúlt hozzám,ráadásul én tudtam,hogy csak a farmerom gombja az egyetlen fémtárgy ami rajtam van.Ő nem tudta és meg kellett bizonyosodnia az én igazamról. Ezzel nincs is semmilyen gondom, a biztonság a legfontosabb,de a miként volt számomra megrázó. A táblára 10:45kor irták ki,hogy a 42-es kaputól indulunk.Holott nagyon szakadt a hó, rengeteg járat mellé volt kiírva a cancelled felirat- s ez kicsit elgondolkodtatott. jesszusom, mit fogunk csinálni Stansteden még ki tudja hány napig ha törlik a járatunkat? Én a Velencei Karnevált akarom látni!

 Mire odaértünk a 42-es kapuhoz,már 30 perces késés volt a táblára irva.Ezért én leültem egy székre és hanyag módon, át nem gondolva, odaadtam a lányomnak a pénztárcámat,hogy vásároljon belőle Galaxy és egyéb csokikat az otthoniaknak és a barátoknak. Még jó hogy szófogadó gyerek,mert igy is tett- jópár 1Ł-os karamellás-mogyorós-mazsolás galaxy csoki landolt a sporttáskájában.

11:40kor kellett volna a kapunak zárulnia,de 11:30kor még a gép sehol nem volt. Majd pár percre rá megérkezett. Egyeseknek itt is jócskán volt gondja az 1 kézipogyász szabály értelmezésével,de a boardingos fiú hajthatatlan volt. A duty freeben vásárolt cuccokat is berakatta a táskákba. Na ezekután jópár "kis"bőrönd tuti hogy nem fért volna el a keretben,de miután késésben voltunk-nem foglalkoztak vele. A gond csak a gépen volt a csomagokkal,ahol bizony nem fértek el e kézipoggyászok.Gyanúsan sokáig ültünk már a gépen,amikor hirtelen abbamaradt a hóesés és gyönyőrűen kisütött a nap. Azonnal elkezdtek gyülekezni a Ryanair gépek és a gépeket tisztító autók is.

 

                                                                                                                                                      

                      

Stansted-Treviso út: A gép telitettsége kb.75%, a cabin crew: 2 fiú (James és Eduardo) és 2 lány(nevüket nem tudom,de az egyik magyar volt) Az hogy magyar a stewardess onnan sikerült megtudni,hogy amikor ellenőrizte beszálláskor a a jegyünket,magyarul köszönt. A kapitány neve ismét homályba veszett,mert hátra az egyégatta világon semmit nem lehetett érteni. Egyre rosszabbak a gépeken található hangszorókl minősége. Így aztán lassan felesleges mindenféle biztonsági bemutatót tartani,mert semmit nem lehet hallani csak recsegést.Mondjuk van ennek előnye is: aki alszik az út alatt: nem ébred fel vagy nem hallja az aláfestő Vivaldi 4 évszakának  taktusait. Az út egyébként eseménytelen volt, nagyon hamar Treviso felé értünk,bár sokat nem láttunk belőle,mert nagyon felhős volt minden.Még fényképet sem csináltam. A gépen rengeteget fogyasztottak az emeberek, a stewardesek nem győztek szaladgálni. Mi is hozzájárultunk több 10 euroval a Ryanair kasszájához. Végülis is 50 perccel a kiírt idő után ,15:15körül landoltunk Trevisoban.

A barátunk már nagyon ideges volt,mivel amikor Londonban a gépbe beszálltunk és elkezdtünk a kifutópálya felé gurulni,akkor írtam neki sms-t hogy na most indulunk. A franc gondolta,hogy ott még fél órát várakozni fogunk. De ki volt kapcsolva a mobilom,ezért nem tudtam értesiteni,hogy később induljon ki elénk. Szegényke jó sokat várt,de annál édesebb volt a találkozás. Aki Velencébe akar menni,annak a repülőtér ajtajában álló buszokra kell felszállnia, vagy a másik variáció- kicsit kényelmetlenebb de 2€-t leeht spórolni vele: a repülőtéren kell venni a helyi közlekedésre 1€-ért buszjegyet és a repülőtértől jobbra a buszmegállóban a 6os buszra kell felszállni, a Trevisoi állomásig kb 12 perc az út-ott pedig -2,35€-s jegy megvétele és érvényesitése után- felszállni egy Velence felé tarzó vonatra. Trevisoban- mint már emlitettem- elég cudar idő volt- szakadt az eső, igy aznapra nem terveztünk semmit. 40 km kocsival való megtétele után hazaértünk. Jót beszélgettünk, vacsiztunk,aztán a fáradságtól kidőlve ágynak estünk.

Csütörtökre is rossz időt jósoltak a meteorologusok, igy hagytam a lányomat ,had aludjon addig amig akar. Esőben úgysem megyek sehová vele.Ebéd után elmentünk vásárolni,majd - nagy könnyelműségemre- egy ruhás boltba is betértünk. Kár volt- a pénztárcámat otthon kellett volna hagyni. :-) Este vacsoravendégek jöttek, így hamar eltelt az este. Pénteken már tülkön ültünk,mert felhős,de esőmentes időt jósoltak az időjáráselőrejelzők, így szépen felkerekedtünk és beutaztunk Velencébe.  

 

Szokásunktól eltérően most az állomás épülete elé kiérve nem keltünk át a hídon,hanem balra tartottunk a Rio Terá Lista de Spagna utcán. Életemben nem láttam még annyi gagyi álarcot,mint amit az utca két oldalán felálitott sátrakban 8€-tól 180€-ig árultak. persze sok volt a külföldi árús is. Karnevál idején még sosem voltam Velencében,így nekem is újdonság volt az egész város ebben a forgatagban. Össze-vissza bolyongtunk a csatornák mentén. Tartottunk a tömeggel. Valamikor másfelé mentünk,emrt túlzsúfoltak voltak az utcák,de végülis tudtuk,hogy hová tartunk..és a St Marco tér felé vezető nyilacskák szépen ki volt táblázva egy-egy utcaház falán.Nem mondom hogy nem lehet eltévedni Velencében,de nagyjából mindig lehet tudni,hogy merre is van a Rialto hid vagy a Piazza de Roma.Az utcákon rengeteg álarcos,jelmezbe öltözött emberkével találkoztunk. A többsége ingyen engedte magát lefényképezni. Sőt, néhány helyen utcazenészek,gólyalábas emberek,cirkuszosok,előadóművészek szórakoztatták a turistákat. Néhány fotóst legszivesebben bedobtam volna a Csatornák valamelyikébe. Némelyik hatalmas tv kamera méretét megszégyenitő nagysággak rendelkező,fél méteres teleobjektivvel felszerelt géppel 162ezer fényképet készitett egy egy jelemzesől úgy hogy annak arcától kb .10 cmre  volt. Na, kérdem én,akkor minek a zoom a gépre vagy az objektiv?

Mindenesetre nem minden gyönyörűségről sikerült képet csinálni,mivel a turisták gépeikkel probálták egymást megelőzve,behajolva,félrelökve szebbnél szebb képeket csinálni a Karnevál résztvevőiről.

Végülis mi is -hatalmas sétát követően- eljutottunk a Szent Márk térre, ahol már javában folyt a buli. Két színpadon,egyiken zenés darab, a másikon valami groteszk humor jeleneteknek lehettünk tanui. Mikor elfáradtunk,leültünk a színpaddal szemben és szendvicset majszoltunk. Aztán körsétára indultunk,de csak a tér melletti parkba jutottunk,mivel oda nagyon szuperül lehetett hallani a téren éppen elkezdődött koncertet.

Meg sem próbáltunk eljutni a St. George Maggiore templomhoz,mert mire odajutottunk volna, bazárt volna,így szépen lassan megint körbementünk a Szent Márk téren és ellenkező irányba  mint ahogy jöttünk elindultunk a Santa Lucia vasútállomás felé. Elég sokáig tartott az út, volt avgy másfél óra,mert a tömeg hömpölygött az utakon. Néha alig sikerült lerázni egy-egy néger táskaárust,akik még jobban feltartották a forgalmat. Amikor a vasútállomáshoz értünk teljesen sötét volt már, és hatalmas diszkó folyt az állomásnál.Ott is elidőztünk kicsit-így a tervezettnél sokkal később értünk haza Venetoba.

És elérkezett a szombat, a hazautazásunk napja.Reggel 8kor kimentünk sielni Nevegalba. Rengeteg kiskölök slalomozott a hatalmas lejtökön. Olyanok,akik igazából még járni is alig tudtak. Mindig elmélyülten nézem azokat a dolgokat, amikre én képtelen lennék. Délután kimentünk Trevisoba a reptérre,mert egy baráti házaspár érkezett a barátainkhoz. Megvacsiztunk és kocsiba szállva elindultunk Conegliano állomására,ahonnan indult a vonatunk Venezia Santa Lucia állomásra.

Megérkezésünk után még kinéztünk az állomás előtti térre,ahol-csakúgy mint azelőtti este- fergeteges buli volt. Tánc,zene, móka,kacsagás. És rengeteg magyar. Kis iső múléva ,sajnos, ott kellett hagyni a mulatságot,mert lassan indult a szerelványünk Budapestre. A venezia En241:zsúfolt vonat.. meglepett, de aztán  rájöttem,hogy a velencei karnevál idején sok magyar még a személyenkénti 58€/út jegyárat sem sokallja,hát még aki kedvezményesen jut a jegyhez.

a 427-es kocsi (ahová szólt a jegyünk)szinte csak magyar utasokból állt- egy szem üres hely nem volt.sőt, rengetegen álltak- ment a vita rendesen a helyekért.

mi a 32-33-as ablak melletti helyekre kaptuk a jegyeinket, mikor felszálltunk, azt láttuk,hogy minden hely foglalt, na -mondom magamban-én ugyan nem fogok Pestig állni a 14 éves gyerekemmel,és mondtam a helyünkön ülőknek,hogy ez a mi helyünk- ők megkértek minket,hogy cseréljünk már, nekik a másik két székre van jegyük,de ők egy család-had legyenek már együtt

jó, mondom Ok,, a baj csak az volt, hogy az ő helyeiken is ültek,de velük szemben a 35-36-os hely szabad volt.nem nagyon szeretek háttal ülni,de inkábbb ülök,mint állok 900 km-t.persze aztán jöttek az utasok,akiknek a mi elfoglalt helyeinkre szólt a jegyük, igy kénytelen voltunk felállitani az "önkéntes székfoglalókat"-nekik csak Ljubljanáig kellett állniuk

 

 

ekkora volt a tömeg a Venezián induláskor

 

aztán Ljubljanától kissé normalizálódott a helyzet

Mestre környékén  szóltak az olasz kalauznak,hogy legyenszives kicsit vegye már lejebb a fütést,mert 36 fok körüli volt -és ekkora tömegben ez a hőmérséklet kicsit elviselhetetlen- hát a pasinak sikerült úgy levennie,hogy Villa Opicinánál már kb 15fok volt a kocsiban,aztán a fokozatos ajtónyitások következtében ez még kevesebbre csökkent.nem győztük kiszedegetni a vastagabb pulcsikat és a törölközőket a bőröndjeinkből.. majd megfagytunk-- és hiába kértük a szlovén,horvát kalauzt,hogy ez tűrhetetlen,csináljon meleget,mert inkább forróság ,mint a hideg- azt mondták a fűtés megy

Ljubljanában untam meg- többek akkor már jégcsapok voltak- sőt rengetegen prüszköltek - átmentem az előttünk lévő fülkébe,ahol aránylag meleg(ebb) volt ,mert találtam két üres kabint- hát kiderült,hogy az a jegyvizsgálóké..be volt zárva mind a kettő és azt bizony nem nyitja ki senki-hiába kértük.szerencsénkre volt még egy üres fülke, azt elfoglaltuk.

 s mit ad Isten Koprovicánál elkezdett működni a fűtés- vajon miért? kérdeztük mindannyian? mert Magyarországra érünk rövidesen? a magyar határ előtt hirtelen megjavitották a fűtést? az már csak elenyésző probléma volt,hogy a dokumentumokat átvizsgáló rendőrök 10 perccel a vámosok előtt jöttek, s mikorra már megpróbáltuk lecsukni a szemünket,addigra megjelentek a kalauzok is,vagy egy állomásra értünk és csilip csalap keletkezett a kocsiban.így pihenni, aludni egyszerűen képtelenek voltunk

ráadásul Magyarországon olyan lassan közlekedik a vonat,hogy szégyen!!!- a japánok meg is köszönték a magyar kalauzoknak a szolgáltatást,akik nem értették miről is van szó.mi meg azt nem értettük,hoyg a japánok milyen nagyszerű szolgáltatásról beszélnek.

aztán a japcsik elmagyarázták hogy ők a szolgáltatáson a lassú menetet értik,mert igy egy csomó gyönyörű képet tudtak csinálni a Balatonról-szerintem ez inkább elképesztő- legalábbis nekünk magyaroknak- ráadásul gőzöm ninsc hogy télen, amikor nincs sem egy felszálló,sem egy leszálló utas a Balaton partján lévő városokban,miért kell minden megállóban megállni és miért kell 30km/h sebességgel közlekedni.

 sokan azon problémáztak,hogy én miképpen tudtam febr.04.-én Miskolcon 29€-s Smart Price jegyet venni,mikor Pesten és Debrecenben már január közepén azt mondták nincs kedvezményes jegy (gondolom van valami elosztás a pénztárak között-bár ez csak sejtés)-még jó hogy nem lincseltek meg ezért.

summa summárum, megint megfogadtam,hogy SOHA többet nem veszem igénybe a Venezia szolgáltatását .

 további képek: www.picasaweb.google.com/dokizsuzsa

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://varosok.blog.hu/api/trackback/id/tr981759381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tg_mak 2010.02.21. 18:03:45

Szép út lehetett, jó volt olvasni! :)

Amikor 2 éve skóciai körtúrát tehettem Londonból, megállapítottam, hogy NatExpresszel nem fogok menni, mert nagyon drága.
A Ł0,99-os jegyről azt hittem megabus volt. A NatExpress gyakran csinál ilyet? (Vagy ez csak mostani akció lenne rövid utakra?)

doki.zsuzsa 2010.02.22. 07:42:37

az elmúlt két hónapban voltak 0,99Ł - 5Ł közötti jegyek
szeptemberben 1Ł-sal, novemberben 5Ł-os jeggyel mentünk Londonba- most meg mégolcsóbban
szerintem a megabus megjelenésével rájöttek a NatExpressnél,hogy lassan lehúzhatják a rolót ha olyan drágán adják a jegyeket. Jótt tett a megabus megjelenése. Ráadásul novemberben a London-Liverpool úton a megabus tele volt,mi meg csak félig.

tg_mak 2011.10.13. 12:27:38

Újabb kérdésem van: "Odaadtam az Oystert neki és kértem rá aznapra 1 bus ticketet,másnapra 1-2 zónás Travel Cardot,szerdára meg egy metrojegyet."
Lehet travelcardot rátölteni??? Nem az van, hogy pénzt lehet csak rátenni, amit a rendszer travelcardként kezel, vagyis a travelcard áránál többet nem húz le? Mert ez esetben nem értem, hogy azon kívül, hogy egyszerűen kevesebb pénzt töltött rá a szőke csaj, hol hibázott még?