HTML

utazas-koncertek-zene és megint csak utazás

Ebben a blogban utiélményeket olvashatsz. Különböző városokról tudhatsz meg bővebb információt. Hová érdemes menni, milyen tömegközlekedést éri meg használni? Mi mennyibe kerül? Melyik múzeumba juthatsz be olcsón vagy a sort kikerülve? A világ 1000 csodáinak történetéről ,keletkezéseiről,hozzájuk fűződő mondákról olvashatsz írásokat.Esetleg egy-egy nagyon jó koncertről írok majd vagy a mindennapokról... Persze mindenkitől kérek egy kis türelmet, mert egyelőre egyedül szerkesztem a blogot- és elég sok időbe telik egy-egy poszt megírása.

Friss topikok

www.lokoszt.blog.hu

Hazatérés Marokkóból fekvőgipsszel.

2011.11.15. 09:40 doki.zsuzsa

 Történt ugyanis, hogy október 19.-én béna voltam, egy viztocsán megcsúsztam a szobában és majdnem kitörtem a nyakamat. A balesetkor hatalmas reccsenést hallottam a bal térdem felől, gondoltam hogy valami nagy baj történhetett. 

Majdnem 10 percig ültem a földön,amikor is a segítségemre sietett a párom. Szegény,jobban meg volt ijedve mint én.A nagy ijedségben annyit kérdezett tőlem:

- A baba jól van?

-Na kössz. Én is jól vagyok,csak a térdem törhetett el.-válaszoltam neki sírógörccsel küszködve.

Nem igaz hogy ilyen béna vagyok, az elmúlt 5 hónapban másodszor történik velem ugyanez.És mind a két baleset 3000kmre az otthonomtól. Nagy nehezen, üvöltve felálltam,de egy lépést sem tudtam tenni. Az ágyhoz ugráltam,elhelyezkedtem valahogyan,s  próbáltam lelkierőt tölteni magamba, mivel a harmadik emeleten voltam,egy 49 fokos csigalépcső és egy 30as normál lépcső leküzdése volt még hátra ahhoz,hogy valahogy taxiba vergődve eljussak az orvosunkhoz. Iszonyatos fájdalmak közepette küzdöttem le a 20 métert a lépcsőig, ahol hátsófélen csúszva jutottam egyre lejebb. Könnyek potyogtak az arcomon,de erős legény vagyok, és végülis, negyedóra alatt leküzdöttem az akadályt és lejutottam a földszintre. A párom felhivta az orvost, aki közölte, csak 4 óra után tud fogadni minket,mert rengetegen várnak a rendelőben. Előjegyzésbe vett engem- ez kicsit megnyugvással töltött el. És miért mentem magánorvoshoz? Mert Marokkóban nincs biztositásunk, nekünk, európai uniós állampolgároknak,és teljesen mindegy (illetve nem) hogy hová megyünk, állami kórházba vagy magánorvoshoz: igy is ugy is ugyanannyit kell fizetnünk az ellátásért. Munkám során megfordultam már állami kórház sebészetén, szörnyűlködve láttam, hogy 2,5 (!) cm mély,vérző sebű fiatalember már 3 órája várt csak arra hogy valaki egyáltalán ránézzen. Ugyanígy  járt az a szerencsétlen kisfiú is,akit az utcán késeltek meg egy csomag papirzsebkendő áráért. 

Na ,úgy döntöttem, ha már fizetnem kell, fizessek rendes ellátásért, ezért mentem Buharras doktorhoz,aki Tangierban nagy tiszteletnek örvend. A megbeszéltek alapján,könnyezve jutottam el a rendelőjébe, leküzdöttem azt  a pár lépcsőfokot ami a rendelőjéhez vezetett ,bejelentkeztünk,és fél óra múlva már el is küldött engem röntgenre.

Mivel 7-8 hetes terhes voltam, ő nem vállalta a röntgent, elküldött a radiologiára, ami ujabb kocsikázást jelentett,mert a város egy másik végében található a radiológia. Egészen este 6ig vártunk,hogy valaki hozzánk szóljon,majd amikor sorra kerültem,2 perc alatt rámadták a 10kgos hacukát,össze-vissza forgatták a gép alatt a lábamat,majd ujabb fél óra múlva kész lett a lelet és a számla is. Kocsiba "ugrottunk" és vágtattunk vissza Buharras doktorhoz,akinek a rendelési idejéből már csak fél óra volt hátra,de a rendelő még mindig zsúfolt volt. Az aszisztensek azonnal bevezettek az orvoshoz,aki megállapitotta a röntgen alapján,hogy szépen eltört a térdcsontom,és erre pedig gipsz kell. A férjemet elküldtem a bankautómatához pénzt kivenni,mert a röntgenen otthagytunk 30 eurot, itt pedig 100€-t kértek az ellátásért. Az orvos váltig állitotta,hogy ebben a gipszben könnyebben fogok tudni mozogni, igaz fekvőgipsz,és könnyitett, de csak nyugi. A kontroll 21 nap múlva volt esedékes,ekkor kivánta eltávolitani orvosunk a gipszet, az ujabb röntgenen múlt volna hogy mennyi időre kapom vissza a gipszemet.

közben a párom azzal tért vissza hogy elfelejtette a PIN kódot,és irjam le neki,bezzeg azt nem emlitette hogy 2szer vagy 3szor próbálkozott.És hiába volt jó a következő alkalommal a PIN, az automata beszivta a kártyánkat. Ideges voltam a gipsz miatt, a kártya miatt,na meg hogy csak a felét tudtuk kifizetni a költségnek. másnap otthonról keleltt küldenie  a lányomnak pénzt westerunionon keresztül (jó nagy kezelési költséggel) ,mert a kártyát csak harmadnapra adtak ki. a bank.

Hazaérve nem tudtam elérni a biztositót, azt mondták,nem hallanak,igy emailt irtam nekik,mi történt velem, mikor és hol tudnak elérni. Egy órán belül fel is hivott a biztosítótól Csengeri Orsolya nevezetű hölgy,aki felvett minden adatot,és megigérte hogy később visszahiv. Később már Kapcsos Gábor jelentkezett,aki ujabb egyeztetések után szinte majdnem minden nap hivott: hogy érzem magam, milyen az orvosi ellátás... illetve a hazaszállittatásomról beszéltünk. Nekem volt jegyem hazafelé november 3.-ára, illetve csak Madridig,mert onnan a téli menetrend miatt sehogyan sem akart összejönni a hazafelé út. De aztán megegyeztünk,hogy november 10.-én kell kontrollra mennem Buharras dokihoz,addig ne mozduljak,és annak a kontrollvizsgálatnak az eredményétől függ majd,mikor tudok hazajönni. 

De ahogy szokták mondani, ember tervez,Isten végez- a férjem megkapta a turista vizumát, igy haza tudott kisérni engem. Gáborral egyeztetve igy maradtunk a november 3.ánál, amikorra is én megvettem a páromnak a repülőjegyét. A nagyobb gondot az jelentette, hogy aznap nem volt Madridból Budapestre járat. Két lehetőség maradt: november 6.-áig maradunk Madridba, vagy a másnapi 8:30as MAlév géppel megyünk haza.Miután a családdal akartunk lenni minél hamarabb, maradt a Malév-es verzió. Lett foglalva extra seat is,igy nem volt más hátra,be kellett szerezni az orvostól egy igazolást, hogy utazásra alkalmas vagyok. Mindez november 2.-án délután történt,a gépünk meg november 3.-án 13:50kor indult. Gyors pakolás,vásárlás,a férjem még este 22:30ig dolgozott,aztán próbáltunk elaludni,e a férjem nagyon izgatott volt az első repülése miatt: A taxit Gáborék reggel 9:45-re rendelték. Halál pontosan meg is érkezett, ráadásul a sofőrt is ismertük.Baromi kényelmetlenül utaztam a repülőtérre,de egy szót sem szóltam,mert örültem hogy hazafelé utazom, a gyerekeimhez, a férjemmel. A srácoknak dirrekt nem mondtuk el,hogy apa is jön,meglepetésnek szántuk. 

Kiérvén a reptérre,egyből megkérdeztük,hogy hol lehet bejelenteni hogy gipsszel utazom,illetve hol lehet emergency segitséget kérni. A check-in pultnál,volt a válasz. Na a nyitásig még volt másfél óránk,addig ültünk egy helyben. Amikor kinyitott a pult,mutattuk az orvosi engedélyt,jött egy kolegina,aki akadékoskodott egy sort,hogy hogyan fogok ugy utazni fekvőgipsszel,hogy nem tudom hajlitani a térdemnél a lábam. Hivta is a főnököt, aki rossz angolsággal közölte,hogy bizony toloszék kell és extra seat-ot kell rendelni. A férjem majd meg halt ijedtében,amikor meglátott toloszékben ahogy a ryanair-es pulthoz tolnak. Az ott ülő hölgy közölte,hogy 300€ azonnali kifizetésével lehet extra ülőhelyet vásárolni. Hát a francot fogok én fizetni ennyit. Felálltam a székből és elbattyogtam nagy nehezen az útlevél ellenőrzéshez. Először megkérdezték mennyi eurót akarunk kivinni az országból,majd odaállhattunk a biztonsági ellenőrzéshez.

Aki volt már Tanger repterén az tudja,hogy kér sor van: férfi és női. A páromnál volt az övtáska, abból kivettem az útlevelemet és elsántikáltam a női szakaszhoz. Mind a két táska a férjemnél volt,igy ezzel nem kellett bajlódnom.Nem sipoltam be, de mégis megállitottak. Átmotozott a csajszi, aztán észrevette a gipszemet- kis konzultálás a másik nőcivel- aztán félrehivtak egy fülkébe ,hogy megállapitsa a csaj hogy nem rejtettem e el valamit a gipszemben. Mondanom sem kell,hogy a sok járkálástól háromszorosára dagadt  az egész lábam,és egy tű sem fért volna a gipszben. Ez nem volt elég nekik, azt mondták át kell világitani röntgennel a gipszemet vagy le kell venni. 

-A röntgenbe nem egyezem bele,mert terhes vagyok, -mutattam az erről szóló igazolást,- ha pedig leveszitek a gipszemet, akkor ugyanilyet kérek vissza, ugyanis 100 euro fölött volt az ára, amit saját zsebből fizettem. 

Lett nagy tanakodás, majd ujra átlapozták az útlevelemet- aztán sohajtottak és elengedtek. Eközben a férjemet faggatták a vámosok. Kiderült ugyanis,hogy az övtáskában két pénztárca van,amiből az egyik nem az övé.Faggatták kié. Ő váltig állitotta,hogy a feleségéé, aki az előbb még itt volt, de nem tudja most hol van. Ekkor léptem ki a függöny mögül. Szegénykém nagyot sóhajtott,és mutatta: itt van. A félreértéseket kimagyaráztuk, aztán leültünk, vártuk a repülőgépünket. Közben anyósom percenként ránk telefonált, hol járunk. Negyed óra nem telt bele, jött a kisfőnök és közölte velem, extra ülőhely vásárlása nélkül, a Ryanair meg fogja tagadni az utazásomat. És hogy nyomatékot szerezzen szavainak elém hozta a nagyfőnököt is.

Meg kellett nyugtatnom őket, hogy nem ez az első utazásom gipsszel, közöltem, én bizony nem fogok 300eurot fizetni egy nyavajás plusz székért, ráadásul Madridban várnak, ahol repülőt cserélünk és annak a repülőjegynek nem 300 és nem is 1000 euró volt az ára kettőnknek. Asszem ez hatott, de 100szor megkérdezték hogy biztos hogy tudok utazni? Felvettem nyájas mosolyomat, pedig legszivesebben földbe döngöltem volna őket és elmondtam, elég biztos vagyok a dolgomban.

Az elsők között akartunk felszállni a gépre...ezért már jóelőre sorba álltunk a boardingnál. Persze, mikor ha nem most késik a gép, több mint 35 percet.De fogcsikorgatva tűrtem a kinjaimat. A páromnak szóltam,hogy a hátsó lépcsőnél menjen fel,foglalja le a 30 DEF székeket nekünk.Amikor én battyogtam fel a lépcsőn,a stewardesnek köszöntem,hogy "good evening,Veronica", igy nem a lábammal,hanem velem volt elfoglalva. Gyorsan leültem a székembe, a másik ülés alatt kényelmesen elhelyeztem a lábamat és rátettem a kabátomat. Életem egyik legszörnyűbb útja volt, már félúton annyira rosszul voltam,hogy legszivesebben visszafordultam volna. Nagyon nagy vihar volt,turbolenciákkal. Néha zuhantunk pár száz métert... Alig vártam hogy leszálljunk. Ez volt az 1757. repülőutam, a férjemnek az első- és én voltam rosszul. Persze türelmetlen voltam a gipsz miatt, ideges,hogy be fogják e őt engedni a schengeni övezetbe, elég lesz e a nála lévő pénz, és a vihar sem tett jót nekem. Végülis 45 perces késéssel landoltunk Madridban: A gépről csak nagy nehezen tudtam lesántikálni. Lefelé a stewardess megkérdezte:

-Gipsszel utazott? Nekünk erről senki nem szólt.

Hát nem is, örültem hogy el tudtam titikolni. A franc adott volna ki 300€-t egy extra ülőhelyért.A buszról leszállva párom egyből lefényképezte a nagy boeing gépet ami Argentinából érkezett,aztán gyorsan beálltunk az útlevélellenőrzéses sorba: Vagy 3percig nézegették a férjem vizumát,kapargatták a matricát,de aztán belekerült a pecsét az útlevelébe és mehettünk Isten (Allah) hírével. 

Szegény taxisofőr aki várt ránk a madridi reptéren,másfél órát volt kénytelen szobrozni miattunk. Megkért minket hogy 2 percig várjunk,mert ki kell fizetnie a parkolást.Amikor visszajött elmondta hogy nem az ajtóban állt meg,mert ott csak a fizetős taxisok állhatnak,hanem távolabb az autókölcsönzők parkolójának háta mögé.Elrettentem, mivel tudtam,hogy addig legalább 700-800 métert kell gyalogolni,ráadásul aznap végig esett az eső, tehát vizes tócsákat kell kerülgetnem. Nagy nehézségek árán,baromi lassan sikerült eljutnom a kocsiig, a gipszem talpa csupa viz lett,de nem bántam,mert ágyra  vágytam minél hamarabb.

Az Axor Bajaras Hotelnél kitett a sofőr és elmondta,holnap reggel 6:00kor itt lesz értünk a kollégája. Elköszöntünk,majd bementünk a hotelba. Rögtön tudtam hogy nem itt van foglalásunk,hanem az Axor Feriában, ami közvetlen e mellett van: Újabb gyaloglás, 150 méter.Bejelentkeztünk, a szobánk az 5.emeleten volt. Elcsattogtam a liftig,majd onnan újabb 100méter megtétele után .kicsit bajlódva a szobaajtó kártyájával,végre kinyilt az ajtó,,,én meg leültem és felpócoltam a lábamat. Csillagokat láttam egy ideig,de aztán erőt vettem magamon,levetettem a cuccaimat,gyors forró zuhany után, a szoba hajszárítójával elkezdte a férjem száritani a gipszemet. Majd megfagytam a vizes gipszben, attól féltem újabb sorcsapásként felfázom az út során. Eközben a barátaink kerestek telefonon,hogy értünk jönnek és elvisznek vacsorázni. Nem mentünk mi sehová,már alig vártam hogy egy jót aludjak. A portástól kértünk egy telefonszámot,ahol pizzát lehet rendelni, és felhivta a párom őket. Kerek 7 perc 38 mp-ig tartott a telefonbeszélgetés, (percenként 3 és fél €), de megigérték, 40 percen belül a szobánkban a rendelt pizza,gyros és sült krumpli. Ekkor 18:35 volt. Kb. 22:30ig vártuk a pizzát,s mivel nem volt kajánk, még  Marokkóban az ajándékként megvásárolt kekszet majszoltuk el. Párom azonnal elaludt, én meg még hajnal 2kor is Gordon Rampseyt bámultam a tvben,mivel a szobában 26fok volt és egyszerűen képtelen voltam ilyen melegben aludni. Bezzeg a párom,az afrikai vérével jót szunyált.

Hajnalban felkeltünk,gyors zuhany után lecsattogtunk a hallba, de taxi az sehol nem volt. Fél 7 előtt 2perccel érkezett meg,de még igy sok időnk volt a reptéren. A páromnak mindent megmutattam, mivel hazafelé egyedül fog utazni: Kiváncsi voltam,megtalálja-e a 6 tábla egyikén a járatunkat. Elsőre nem sikerült,de aztán minden Ok volt. mehettünk csekkolni a 880as deskhez. Jó nagy sor állt a 3 pultnál,tele magyarral, de egyik sem mondta volna,hogy sorry ,gyere elém,mert látom,sántikálsz.  Mintegy 20 perces várakozás után kerültünk sorra, ahol közölték velem, igen, nekem is és a páromnak is rendelve lett extra ülöhely. Na már most nekem minek?-kérdezte a párom. De nem volt mit tenni, feladtuk a csomagokat, átvettük a jegyeket és "futottunk" a mekibe reggelizni. Még jó óránk volt a boarding kapu zárásáig, igy nyugodtan falatoztunk. Aztán a biztonsági kapunál az ellenőr előre engedett,igy nem kellett kivárni a sorunkat. Hamar átjutottunk a biztonsági kapun,persze jó férfi szokás szerint a párom zsebe tele volt aprópénzzel, tárcával,telefonnal. És az öve is lassan jött ki a  helyéről. Háromnegyed 8kor kicsit siettettem már,mivel negyed óránk volt még a kapu zárásig, és a H kapu -normális körülmények között- 8 percnyire volt. H27ről indultunk,tehát az még messzebb található. Én pedig sántikálok. DE mellettünk elhaladt a boardingos srác,és elmondta nem kell "rohanni" ,meg fognak várni minket. Amikor a kapuhoz értünk akkor érkezett meg a gép személyzete, igy kényelmesen leültem egy székre. Ketten voltunk "bénák" a gépen, igy mi mehettünk elsőként fel a fedélzetre. Csövön állt a gép,igy nem kellett buszocskázni. Érdekes volt azt látni,hogy az összes stewardess 40-45 közeli volt , mig a fapados gépeken csak fiatal lánykákat dolgoztatnak. A majdnem 3 órás út hamar elszállt. Bár az egyik stewardess aznap nem volt elemében, csapkodott, félvállról válaszolt. Amikor megkérdeztem,hogy a szendvicsben milyen szalámi van, sertés vagy csirke,mert a férjem nem ehet akármit, édesen közölte:

-Ott a cimke, ha tudnak spanyolul olvassák el. De egyszerűbb ha csak sima sajtosat eszik.- és a férjem ölébe dobta a sajtos szendvicset. 

Nagyon szépen landoltunk Ferihegy 2A-n,majd a csomagokra vártunk vagy 20 percet. A váróban már tülkön ült a két mentős srác,aki 2 óra alatt hazafuvarozott minket.

Beszámolóm végén meg kell köszönjem a biztosítómnak illetve két munkatársának -Orsolyának és Gábornak- a segítségét. Le a kalappal előttük. Nagyon köszönök mindent!!!

 

 

Szólj hozzá!

Mi lesz meg?

2011.08.15. 04:19 doki.zsuzsa

Tobbszor elgondolkodom, hogy nincs-e igaza az en kedves pesti baratomnak; aki azt mondja rolam hogy en vonzom a bajt. Velem mindig tortenik valami akar utazom, akar otthon  vagyok.

Jelenleg itthon toltom a nyarat, Afrikaban. Minden nyaron eljovok Marokkoba, de nem csak azert hogy egyutt legyunk a ferjemmel,hanem mert karitativkodom is. Szivugyem a szegenyeken valo segitseg. Minden nyaron jonnek barataim szerte Europabol -sajat koltsegen-, hogy programokat szevezzenek a kisgyermekeknek. Tavaly nyaron spanyol egyetemistak jottek tancot tanitani, francia barataim irni es olvasni tanitottak az arvakat, mi pedig etelt es italt szereztunk/keszitettunk nekik. Nem tudom hanyadszor jartam mar itt, amikor a tengerparton egy csapat kiskolokre lettem figyelmes akik eppen homokot ettek. A ferjem( aki akkor meg nem volt a ferjem) felvilagositott hogy ezek a sracok arvak, se apjuk se anyjuk se rokonuk nincsen, es hogy legyen valami a gyomrukban ;homokot esznek es tengervizet isznak. Ledobbentem. Minden nap 3 anya hal meg szules kozben,mert a terhesseg alatt nem jarnak orvoshoz, nem szednek vitamint. Sot, ha nincs kereso a csaladban; otthon vagy az utcan szulnek. Ebben az orszagban nincs szocialis ellatas, nincs csaladi potlek,nincs ingyenes orvosi ellatas, sot neha orvos sincs.

Eddig sajat mag finansziroztam az utjaimat,de iden megkerestem Magyarorszagon az Afrikai-Magyar Egyesuletet, hogy egyesitsuk eroinket es probaljunk megoldast talalni a gyermekek elhelyezesere. Sajat magam probalom osszeszedni a penzt az arvahazra. Jelenleg ezen a projekten (is) dolgozom. De persze nem felejtkezem el az elelemosztasrol sem.

Penteken delelott kortelefont inteztunk ferjemmel a barataink koreben, mi lenne ha segitenenek nekunk az etel elkesziteseben es szetosztasaban. Elozo nap langos volt az etlapon, 200dbot ketten a ferjemmel csinaltuk. Nos mind a negy barat orommel vette a kerest, s reggel 9tol lepcsankakat (van aki tocsninak ismeri) gyartottunk. Ketten meg a muszakjukat is elcsereltek e nemes cel erdekeben. Az egyik srac aki a helyi Nestlenel dolgozik felajanlotta hogy osszehoz az egyik fonokkel pentek delutan,s targyaljak vele, nincs-e olyan etel amit esetleg tudnanak nelkulozni. Volt.

Le a kalappal az osszes srac elott, kb 10 kg krumplit reszeltek le; meg hagymat ,fokhagymat... Vegulis 3-400, emberes meretu tocsni kerult a kisteherautoba, a nestles tapszerek; nesquick kakao, datolya es a sok sok liter tej melle. A Ramadan miatt este 19kor pakoltuk ki az asztalokra az altalunk keszitett etelt es a kakaokat. Nagyon sok ehes gyermek gyult korenk; mind etelre varva. A muezzin hivoszavara szep sorjaban elkezdtuk kimerni a "fejadagokat". En mondom, nincsen csodasabb dolog egy halas, jollakott gyermek szemetol.

Munkank vegeztevel megbeszeltuk; hogy kozos furdes;majd foci kovetkezik. En leheveredtem a homokba,a fiuk az osszes letezo telefont, penztarcat, lakaskulcsot,szemuveget beleraktak a mi cuccaink koze, egy rozsaszin pillangos taskaba. Majd ezt a taskat a fejem ala raktam,s ugy neztem hogyan fociznak a barataink az arva gyermekekel. Rengeteg fotot keszitettem ,majd beletettem a taskaba a fenykepezot is,mivel nem akartam hogy tonkre menjen a gepem a homoktol. Ertekes felvetelek voltak a kameran es a gepen is; a karitativkodasrol, a gyermekekrol, az itteni eletrol. 

A lenyeg ,hogy amint fekszem a homokban,eltunt a nagy hullamok kozott az en uszni alig tudo kisfiam . Felultem hat; megnezzem el-e meg, majd 5 mp mulva meglattam a csillogo voros hajat a habok kozott, felsohajtottam a megkonnyebbulestol. Mit sem sejtve fekszem vissza a taskara,s azt veszem eszre, nincs sehol. 10 mp eleg volt valakinek;hogy a nem tul zsufolt strandon ellopjon egy baromira feltuno taskat a tulajdonosa mellol. Lassan tudtam csak feltapaszkodni;mivel a torott terdem minden percben jajveszekelt, s vele egyutt en is, de nem lattam senkinel a taskamat. Isteni szerencse ;hogy a nestles auto kulcsat a zsebembe raktam. Azt hiszem tolvaj nagyon jol jart,ot telefon;tobb szaz euro,videokamera;fenykepezogep,bankkartyak;szemelyik,lakaskulcsok.. tobb valtas ruha; ezek voltak a zsakmanyai. Rettenetesen elkeseredtem. Ram volt minden bizva , en pedig nem vigyaztam elegge. A fiuk eloszor ledobbentek,majd akiknek csak tudtunk; szoltunk; hogy keressenek egy rozsaszin lepkes taskat. Nem tudom leirni azt, milyen szomorusag tort ram es a korulottam allo gyerekekre is.

A barataink csak nevettek, ez Marokko rossz oldala, nincs mit tenni. Nem kell elkeseredni, minden meg van irva a "Nagy Konyvben"; s ennek igy kellett tortennie. Nem ertettem hogy lehetnek ilyen higgadtak a barataim. Fel ora kereses utan feladtuk a dolgot;mivel mar nagyon sotet volt. Egy szal torolkozoben indultunk a kocsihoz. A fiaim szidtak engem mint   a bokrot; mert hagytam ellopni a kedvenc ruhaikat, de ezzel csak a leliismeret furdallasomnak adtak egy hatalmas pofont. A szallohoz erve elmondtuk a ferjemnek mi tortent, akinek az volt az elso kerdese:

-kicsim, te jol vagy? A gyerekeinknek sem tortent bajuk? ha nem;  ez a lenyeg. a tobbi potolhato,de ha nektek bajotok esett volna az lenne a hatalmas katasztrofa.ne bankodj.

hat hogy a francba ne bankodnek; amikor eltunt az osszes iratunk;bankkartyank,telefon, es majd az osszes penzunk. egybol az villant at az agyamon; hogy mibol fogjuk kifizetni a szallast; mibol veszunk enni a sracainknak es a tengerparton tengodo arvaknak. tehetetlenseget ereztem es hatalmas duhot.

 Nem ertettem hogy tortenhet ennyi rossz velem. segiteni jovok ebbe az orszagba,egesz napomat hetemet honapjaimat azzal toltom hogy sajat penzbol etelt es italt juttassak az arra raszoruloknak, erre valaki  galad modon kifosztja azt az embert aki arra torekszik; hogy az itt elo embereknek jobb legyen.

az eltem elmult 37 eveben nem voltam annyit a rendorsegen;mint itt

-eloszor elloptak a kocsirol a rendszamot

- aztan egy vendeg tolatas kozben levitte a diszlecet a kocsirol;

-eltort a bal terdem, amikor egy bankban  kuncsorogtam penzert a szegenyeknek, most mutetre varok

- a rossz gipsznek koszonhetoen amputalni akarjak 2labujjamat 

- a tengerparton egy szatir aldozata lettem (aztan o az enyem)

-most pedig kifosztnak teljesen,penz es minden nelkul maradtunk.

A ferjem es barataink szerint semmi baj. Ma reggel 1Okor mindegyik; kivetel nelkul itt volt a panzioban es azt kerdeztek ma mit fogunk csinalni az arvaknak enni,ma mi a program.

Buszke vagyok ezen sracokra; tobb ilyen talpraesett,segitokesz, melegszivu emberre lenne a vilagnak szuksege,s akkor nem itt tartanank.

2 komment

Francia kupadonto

2011.07.28. 15:00 doki.zsuzsa

Lille – Olympique Marseille francia kupadonto  

 Egy szallovendegtol tudtam meg hogy julius 27.en ,nalunk, Tangerban az uj stadionban rendezik meg a francia kupadontot. Nem kellett sokat gondolkodnom azon hogy menjunk_ e a meccsre. Meglepetesnek szantuk a fiainknak a jegyeket. Miutan nem volt informacionk arra nezve hol szerezhetnenk jegyet a merkozesre, emailt irtam a stadion igazgatojanak, Anasse baratomnak, hogy megtudakoljam tole a jegyarakat es a helyet ahol hozzajuthatunk a jegyekhez. Fel oran belul valaszt kaptam,5,15 es 30 euros jegyek vannak.Utolso mondata az emailnek: hivj fel! 

 

Igy is tettem. Felhivtam. Anasse adott egy idopontot, a meccs elotti napon, keressuk meg a stadionban. Kedden mar nem tudtuk titkolni a fiaink elol hogy hova keszulunk,igy lehetetlenseg volt otthon hagyni a ket focifanatikus kolkot. Kierve a stadionba,a biztonsagiak ismeroskent fogadtak,es egyenes ut vezetett a stadionba. A parkolobol felhivtam Anasset,aki kert egy orat, azt mondta/ menjetek, nezzetek szet a stadionban,csinaljatok azt amit akartok. A ket srac kapva kapott az alkalmon, fel ala maszkaltak a letesitmenyben. A ferjemmel a VIP szektorban vartuk ki az egy orat. A varakozasnak meg is volt az eredmenye, ugyanis 4 db silver szektoros jegyet kaptunk baratilag (ingyen). Meg voltunk illetodve Anasse baratunk kedvessegetol, s tudtam;valahogyan viszonoznom kell majd neki ezt a szivesseget.

Szerda reggel a fiuk izgatottan vartak az estet,nem birtak magukkal. Egy nagyadag sult krumpli utan indultunk el a taxi allomasra, egy oraval a meccs kezdese elott. Eleg nehezen megy a jaras igy benan,de a fiainkert bevallaltam a gyaloglast. Nagyon nehezen kaptunk taxit,s jo dragan ! A fejenkenti 4dirham (100ft.) 10 dh lett. Megertettuk,mivel tudtuk hogy szinte az egesz varos igyekszik kifele a stadionba.Megkezdodott a lassu vonaglas a stadion fele a repterre vezeto uton.Nehezitette utunkat a sok gyalogos,na meg a forgalmat iranyito rendorok. Meggyozodesem,hogy Marokkoban, ahol forgalmi dugot talalunk,van rendor a kozelben. Tobbszor volt alkalmam megfigyelni hogyan csinalnak fennakadast a rendorok az egyebkent normalisan kozlekedo autok koreben. Miutan a taxik egy bizonyos utvonalon kozlekednek, kb. ugy mint Moszkvaban a “marsrutkak” (iranytaxi), igy a legnagyobb banatomra a stadionhoz vezeto utelagazasanal ki kellett szallnunk a taxibol es gyalog kellett megtenni a majdnem 1kmnyi fennmarado utat.

 

A jegyunk a 10es szektorba szolt,tehat nem kellett megkerulni a stadiont.A belepteto kapun hamar atjutottunk,de az kicsit furcsa volt,hogy nem neztek meg a taskainkat a biztonsagiak. Majdnem elajultam amikor meglattam,hova is szol pontosan a jegyunk. A kozepso szintre. Kellett vagy 10 perc mire lekuzottem a 200lepcsofokot. De megerte,mert baromi jo ralatasunk lett az egesz palyara. Alig ultunk par percet,maris jottek ki a csapatok az oltozobol, a helyi musorkozlo egyenkent szolitotta oket. A kezdorugas elott fel perces csendbeni megemlekezes volt a keddi helikopterbaleset aldozatainak emlekere.

Ezutan mar semmi nem allta utjat a kezdesnek, a biro belefujt a sipjaba es elkezdodott a merkozes. Az elso 5 percben a Marseille csapata bombazta a Lille kapujat,de minden loves par centimeterrel elkerulte a kaput. Aztan jott a fordulat, tamadt a Lille, s Balmont betalalt a Marseille kapujaba. Korulottunk eljenzett mindenki, ekkor jottem ra;hogy Lille szurkolok gyurujeben ulunk Marseilles zaszlokkal. A parom is eljenzett,a fiaink szomoru kepet vagtak. A szurkolas heveben a sracok nevetve neveztek apjukat arulonak.  A 23.perc kornyeken leult a merkozes,a szurkolok; igy mi is hullamzassal es tapssal szorakoztattuk magukat.  

Kovetkezett a szunet, az ujabb sipszo utan nem kellett sokat varnunk a Lille kovetkezo goljara, Hazard talalt a haloba. Igy mar ketto gol hatranya volt a Marseille csapatanak; a fiaink egyre szomorubbak lettek. Krisztian haza akart menni, mert a tvben az FCB-FCB meccset, vagyis az Audi kupa dontojet adtak, azt jobban szerette volna latni mint a “bena “ marseilleket. A szepitesre egeszen a 71.percig kellett varni,amikor is Avew par meterrol betalalt a Lille kapujaba. Krisztian fiam rekedtre orditotta magat.De nem sokaig tarthatott az oromunk,mert a kozepkezdes utan Sow ujabb golt lott a Marseille-nek.Negyedoraval a merkozes vege elott 3-1 volt az eredmeny,senki nem gondolta volna;hogy micsoda veghajraban lesz reszunk. Vegigneztem a stadionon, rengeteg ember elindult haza. A musorkozlo elmondta,hogy 33467 ember tartozkodik a stadionban ( a potyazokon kivul) .

Ekkor 10perces ide-oda labdazgatas folyt a ket csapat kozott,de egyik sem akart tamadni. Megertettem a Lillet,hiszen vezettek ket gollal,a Marseille viszont mintha beletorodott volna az eredmenybe. Egeszen a 86.percig nem tortent semmi,ekkor ugyanis a Marseille-I Morel szepitett, igy mar csak egy golt kellett ledolgozniuk a hosszabbitas kiharcolasaig. Es mit ad Isten (akarom mondani Allah),egy perccel a Morel gol utan Remy kiegyenlitett. Fergeteges hangulat vette kezdetet a stadionban. Sippal dobbal nadi hegeduvel probalta mindenki buzditani a kedvenceit. A fiuknak olyannyira sikerult, hogy a Marseille buntetohoz jutott,s maris naluk volt az elony. Mar a 91.percben jartunk es azt vartuk,hogy a biro veget vessen a merkozesnek,de a Lille ismet megrazta magat Basa altal es igy ismet dontetlenre alltak a csapatok. Kezdtem ugy erezni magam,hogy a biro addig le nem fogja fujni a meccset amig az OM megint be nem talal,s nekem let igazam,ujabb 11es buntetohoz juttatta a biro a Marseillet. A Lille csapata korbefogta a birot, majdnem meglincseltek ot. A kapus nem akar beallni vedeni,csakugy mint a 86os mexikoi VB-n szegeny Diszt Laci az oroszok elleni meccsen,ahol sikerul 6-0 s vereseget szenvendnunk. Szoval a 95.percben ujabb buntetohoz jutott az OM,es kovetkezett a harmadik Avew gol, majd a merkozes veget jelzo harmas sipszo. A Lillenek atadtak a bronz kupat,ok 1 percen belul elhagytak a jatekteret. Teljes szivembol megertettem oket es egyutt ereztem veluk. Nagyon bunda szaga volt az egesz meccsnek. A Marseille kicsit unnepeltette magat a kozonseggel,majd ok is levonultak a palyarol. Mi meg ottmaradtunk egy kicsit a lelaton,elveztuk a hangulatot.A focipalya megtelt zoldmellenyes biztonsagiakkal. Fentrol ugy neztek ki mint valami mehecske raj.  ; Utolsokkent hagytuk el a stadiont,es kezdetet vette a 33 ezer ember versenye a taxikert.Kerek masfel orat harcoltunk egy taxiert,de sikerult!!! Hazafel benyomtunk meg egy egy gyumolcsturmixot,majd joleso erzessel zuhantunk az agyba hajnali kettokor.

Szólj hozzá!

Elso es remelhetoleg utolso attrocitas a rendorseggel Marokkoban- 2.resz

2011.07.04. 20:48 doki.zsuzsa

 A tortenetet most folytatom.

Hetfon delelott elso utunk a rendorsegre vezetett. Megkerestuk a titkarnot -zsembes nokent emlegettem elozo irasomban-. Rank nezett,elovett egy konyvet es szuros szemmel kozolte-ilyen ugy nincs!

-velem ne szorakozz banya,mondtam magyarul.ha penteken meltoztattalvolna dolgozni, az ugyem iktatva lenne.

Ferjem mosolygott,es szebb szavakkal elmondta a lenyeget. A banya elkezdett keresni az amugy is kupis iroasztalan. 10 perc mulva szolt hogy meg van- intett a fejevel,hogy kovessuk.egeszen a kovetkezo irodaig kovettuk;ahol az az ajtobol odadobta egy rendor asztalara az anyagainkat es a csaj elviharzott.A rendor;aki az asztalnal ult,felnezett es mondta;uljunk le a padra,vele szemben.

Vartunk;hogy valaki hozzank szol,de hiaba.Az emlitett uriember nem csinalt mast,csak 6darab telefonja egyiken es egy walkie talkie-n beszelt felvaltva.kezdtem begurulni.

Majd megjelent egy fiatal srac,aki leult egy masik iroasztalhoz.na ekkor a telefonalo uriember atdobta az iratkupacot a fiatal iroasztalara.Ezzel at volt adva az ugyunk.

A srac kedves volt. Elkert minden papiromat,es elkezdett egy ujjal potyogtetni a gepen.De itt legalabb volt szamitogep,nem ugy mint penteken a kikoto melletti rendorsegen. kerek 1ora 40percebe tellett a sracnak, hogy minden korulmenyt,adatot leirjon. Valami kezdo lehetett,mert nem talalta a szuletesi helyemet az utlevelemben, ezert elemtolt egy fecnit;hogy en irjam le ahelyet,majd apam es anyam nevet, aztan a lakcimemet.

Egy ido utan nagyon budoset ereztem, egeszen pontosan egett gumiszagot.csak remenykedni tudtam;hogy nem amellettem levo Pentium 1bol jon a szag.

kineztem az ablakon ,s lattam hogy a szomszedos haz egyik ablakabol okadja a fustot valami.Intettem a fejemmel a ferjemnek.ezt a rendorok is eszrevettek, mert kialltak az ablakba bamulni.Kerdem a ferjemtol: nem kellene hivni valami segitseget? erre a rendor: valaki biztosan hiv majd,vagy van valami problemam?

leult az asztalahoz es potyogtetett tovabb.

forrongott az agyvizem. intettem a ferjemnek;aki lelkesen facebook-ozott a telefonjan;hogy hivjon segitseget. a telefonban megkoszontek a hivast,elmondta az ugyeletes,hogy nem jeleztek az esetet. kerek 14 percbe telett mire megerkezett a tuzoltokocsi,majd tovabbi 7perc mulva jott a mento.

 Fellelegeztem,amikor az oskori nyomtato kikopte magabol a 18 darab papirt.mindegyiket kulon kulon ala kellett irnia a ferjemnek es nekem. majd atvitte a srac egy masik irodaba.2perc utan visszajott a fiu, es atkisert a vasorru baba titkarno irodajaba, ahol senki nem volt. Kozben kerdeztem par dolgot a rendortol,de megnyugtatott;ki van adva a korozes a rendszamra.

Ferjem elment hitelessittetni a hotel vendegkonyvet egy emelettel feljebb,en meg imadkoztam;hogy addig ne jojjon a vasorru baba.

10perc mulva megjelentek egyutt,majd megint hosszas varakozas kezdodott.a norol muszaj par sort irnom. tenyleg ugy nezett ki, mint a csipkerozsikaban vagy a Jancsi es Juliskaban a vasorru baba.csak a bibircsok hianyzott az orrarol.Teljesen feketeben volt,az utlevelemet kb.é centirol olvasta, mindig vagott valami pofat.ha valaki bejott es kert tole valamit, eleg volt csak az, ahogy az illetore nezett ,az pedig farkat behuzva elsomfordalt.Volt hogy egy fiatal fiu A4es lqpot kert tole,es elkovette azt a hibat hogy odanyult a nyomltatohoz.A csaj akkorat vagott a kezere,hogy azt hittemeltorik.Majd a baba kihuzta a fiokjat- ekkor besz...tunk;mert mind a ketten a ferjelmmel meg voltunk gyozodve,hogy a csaj egy varazspalcat huz elo a fiokjabol es mindenkit bekava varazsol.de csak 4 lapot dobott a srac ele.

 na ez a no meg lassabban gepelt mint a masik.mar majdnem odamentem hozza,de nem tettem.a ferjemet elkuldte illetekbelyegert.en segelykeroen neztem kedvesemre nehogy itt hagyj mar ezzel!

de otthagyott.

kozben kinyomtatta a no a papirokat.egy igazolast;hogy jarhatunk a kocsival az ujabb rendszam beszerzeseig.- kozben mindegyik dokumentumot  alairattatta velem.majd elkuldott;hogy holnapjojjunk vissza. A nagy lofitykulkat fogom en minden napomat a rendorsegen tolteni! elmondom;hogy csak annyiert kellett volna visszamennunk masnap a nohoz,hogy a noci ranyalogassa a belyegeket a papirokra.

raadasul ferjem atment a masik irodaba,ahol a srac elmondta; 2 ora mulva jojjunk vissza,o lesz az ugyeletes,es majd ideadja nekunk a dokumentumot.aztan megkerdezte,akarunk-e itt legyartott rendszamot. mondtam; ha lehetseges: persze.

igy is lett- este visszaamentunk a papirokert, masnap delutan meg keszen lett a rendszam.25 euro volt az ara. most ez villog az auton  :)

 

egyelore ennyi a tortenetem.

 

Szólj hozzá!

Elso atrocitas a helyi rendorseggel Marokkoban

2011.07.02. 16:38 doki.zsuzsa

 Elore elnezest kerek az ekezet nelkuli irasert, majd ha otthon leszek, atirom.

Az elozmenyek:

hosszas marokkoi tarozkodasra rendezkedtunk be itt; Marokkoban, illetve hogy pontos legyek; a nyarat akarjuk itt tolteni. Miutan alberletet meg nem talaltunk; abban a panzioban lakunk; ahol a ferjem recepcios. A Penzion Hollanderol van szo. Jelenleg itt tobb projekten dolgozom; a legfontosabb a megujulo energiarol es projekteirol megtudni mindent, felkutatni az uzleti partnereket, illetve egy nagy segelykoncert es futball kupa megszervezese, aminek a bevetelebol arvahazat, iskolat; egeszsegugyi kozpontot epiteni.

Szoval eljuk a kis eletunket itt; Tangerban. nem regen hozzank kerult a ceg autoja, amit hosszas alkudozas utan a panzio parkolojaban helyeztunk el.A tulaj eloszor azt mindta ingyen leeht itt az auto;majd masnap 120 eurot kert helyi beklavaban ) by: Szerbin Judit kollegina). Ez kicsit soknak tunt; es masnap nagyon jo hangulatomban leultem az oreg tulajdonossal megbeszelni azt, hogy egyaltalan nem melto egy hires uzletembernek hatsofelt csinalnia a szajabol. Vegul gyoztem, es hagyta az egeszet a francba.

Valamelyik nap hajnalban szolt a ferjem hogy alljak ki a parkolobol,mert a teton dolgozni fognak, este pedig butorok szallitasa lesz,de nekem szol eloszor, hogy a panzio elott tudjak megallni,hogy valamelyest ralassunk a kocsira.

Mondqnom sem kell;hogy Murphy kozbe szolt, a kocsi nem indult. Kiirta: nincs toltes. Na persze hogy egy vendeg sem volt ebren, igy helyi segitseget kertunk; pontosabban a kozeli szervizbol jottek segiteni. A pasas elmondta; hogy aksit kell feltolteni;mert nem jo a savszint -vagy mi a szosszenet- miutan beindult a kocsi, kijelezte;hogy meleg a viz hofok es hogy az olajszint is keves. na; nekikezdett ezen problemak elharitasahoz. En  meg ragtam a kormom; mennyibe is fog ez nekem kerulni. A pasap kozben ecsetelte; hogy meg vagy 2-300 km ilyen hofoku vizzel es felrobbant volna a motor. Hozott esztilallt vizet, specialis hutovizet, toltott olajat, akkumulatort, es a vegen kert 35 eurot plusz 5 eurot a cuccokra. Olcson megusztam? nem tudom, de a lenyeg az volt;hogy ki tudjak allni a parkolobol meg azelott; mielott egy tetorol lehullo tegla ossze nem tori a kocsit.

Delelott 9kor en voltam az elso aki elhagyta a parkolot,es kialltam a szallo melletti utszakaszra. Orultem; ugyanis a folyamatos rongalasok miatt, reggel 9 es este 9 kozott egy pasas folyamatosan cirkalt a kocsik kozott, vigyazva az epsegukre. Neha unalmaban le is torolgette oket.Este fel 9 korul megerkeztek a butorszallitok,mi meg elindultunk anyosomekhoz vacsira. Alotort bennem a bajsejtelem, de nem tudtam visszaallni a parkoloba.mert két nagy monstrum allt ott; amibol ki es bepakolasztak. Mielott elmentunk; kertem a portas kollegat; hogy tartsa fent nekem a helyemet. Ket es fel ora mulva ertunk vissza, fogtam magam es tolattam befele a helyunkre, amikor arra lettem figyelmes; hogy parom boszen integet nekem elolrol. O segitett belavirozni a tobbi kocsi kozott.

A tortenet: 

A kocsibol azt lattam;hogy a ferjem kiszalad az utcara es keres valamit.

-Mit csinalsz?-kialtottam az autobol

-A kocsirol hianyzik a matrica-kiabalta

-MIICSODAAAA??? -ugrottam ki az autobol. Es tenyleg hianyzott a rendszamtabla.Latszott hogy kettot kicsavaroztak; a felso kettorol meg leteptek a rendszamot. De ki a francnak kell egy darab rendszamtabla? Mit kezd vele?

A panzioban lakik egy munkanelkuli kukazo srac, aki hetente egyszer lemossa a kocsit 2 euroert   ) en is le tudnam,de neki ez a penz a letfentartasahoz kell), a ferjem megkerte ot; legyen szives, nezzen mar szet a konyezo kukakban, nem dobta-e valaki szorakozasbol bele valamelyik kukaba a rendszamot.

Mi meg elrohantunk a helyi yardra,bejelenteni az esetet.Ugy akartak elzavarni minket onnan mint a sicc;mivel masnap valasztasok voltak.Na de aki ismer engem az tudja; ilyen konnyen engem nem lehet lerazni.addig beszeltem a manusznak amig beadta aderekat es amig nem keszitett egy papirt arrol;hogy itt voltunk; es bejelentettuk a rendszam eltuneset. Muszaj voltam bejelenteni; mert mi van ha ezzel a  rendszammal felszerelt kocsival valaki kirabol ejszaka egy bankot;vagy marihuanat szallit valahova?

Mindenesetre masfel oran at vettek fel az adatokat es a vallomast.Hajnal kettokor kaptunk egy papirt, hogy azzal masnap jojjunk be ide.De gyalog,mert ha csak egy rendszam is hianyzik az autorol; az az auto nem kozlekedhet Marokko utcain.

Reggel 8kor felkeltunk , 10re pedig ott voltunk a 2 kmre levo rendorsegen es vartunk sorunkra.

Fel 12 fele sorra kerultuink; ahol elmondtak; nem ide kell jonni, hanem a masik rendorsegre;,mert korzetileg nem ide tartozik a Panzio elotti ut. Gyorsan elmorzsoltam fogaim kozt egy kis karomkodast, es elindultunk gyalog a 3 kmre levo masik kapitanysagra, ahol az ugyeleti helyisegben nem tartozkodott senki. Az emeleten fogadtak; ahol ismet elmondtak; nem ide kell jonni,hanem a kikoto melletti kapitanysagra. kezdtem duhos lenni.

Nem volt mit tenni, legyalogoltunk 43fokban a kikotohoz.2 es fel km.Sehol nem volt senki. De n em ez dobbentett meg igazan, hanem a hely. ez: 

 

 

 gMint a kozepkorban. mallo falak; por; mocsok mindenhol.Itt kozolte a pacak; hogy huzzunk vissza a heghyre a kocsiert,mert latni szeretne es fenykepet kell rola kesziteni. A ferjem mondta neki;hogy nincs rendszam rajta- erre a pacak-:

-ne aggodj, ha eszrevesz egy rendor az idehoz ugyis. de mielott visszajottok, menj el szavazni- ezzel visszament valamit majszolni. Ekkor mar delutan ketto volt, ures gyomorral vagtunk neki gyalog a hegynek,majd a legnagyobb varosi forgalmat tulelve bealltam a rendorseg ele. A pasi csinalt par kepet; kozolte; hogy felul leteptek a rendszamot;vagyis valaki kozeledett es siettett a tettes. Az osszes papirunkat leheto leggyorsabban fenymasoljuk le es jojjunk vissza vele. 

Igy tettunk, elmentunk a varosba gyalog es kerestunk egy fenymasolo uzletet, 5 euro volt osszesen.

Ekkor delutan 3 volt,kerek ketto ora alatt kitoltott ket egyforma bejelentolapot- indigo es szamitogep hijan -mindkettot kezzel. ez kb masfel ora volt.

alairas, felettesi alairas,majd elment imadkozni

15 perc utan megjelent es atadta a papirokat; hogy varjunk meg egy masik pasast, aki atkiser minket a nagy rendorkapitanysagra. Neztem az orat, delutan 5 volt.

14 perc mulva meg is jelent a pasi,es rendori felvezetessel atvagtunk a forgalmas varoson.

6ora 23perckor szoltak hozzank eloszor, egy zsembes no kozolte;hogy mi a fenere varunk a titkarsag elott,mar regen letelt a munkaido. Elmondtuk; miert ulunk itt, ujabb varakozas, ujabb imadkozas. Fel 8kor egy pasi asitva kijott egy irodabol es mosolyogva elmondta: jojjunk vissza hetfon a kocsival egyutt es visszament az irodajaba.

Lassan ket napja nem aludtam;nem ettem; beragtam es megemelt hangon kozoltem a pacakkal;hogy en addig innen el nem megyek;amig valaki nem szol a tobbi rendornek hogy keressenek egy magyar rendszamot.

9kor megjelent egy magasabb beosztasu urge;hogy ok;  keressuk a rendszamot. es elment

 

Hetfon folytatodik a tortenet .

 

 

 

 

2 komment

Utazás Marokkóba késésekkel,repülőcserével fűszerezve

2010.12.23. 21:55 doki.zsuzsa

Igen, már megint Marokkó. Szívem csücske az ország mivel férjem még mindig Afrikában él,s egyelőre kényelen nélkülöznie a családját a drága hivatalnokok miatt. Kit érdekel,hogy egy család családfő nélkül tölti az év legszebb ünnepét? A döntés a Bevándorlási Hivatal osztályvezetői kezében van. Úgy szeretem,ha egy vadidegen ember dönti el,hogy egy család együtt töltse-e a karácsonyt vagy sem. :-(

Nos, ezekkel a gondolatokkal indultam el Marokkóba,miután anyósomék elég sok ajándékot vettek a csemetéinknek,illetve be szerettem volna vezetni őket a "mi" ünnepünkbe. Két héttel az utazásom előtt lettek megvéve a jegyeim- a tervezett útvonal:Budapest-Madrid-Tangier-Madrid-Bergamo-Budapest. Egyedül a Madrid- Milano/Bergamo átszállást találtam neccesnek,mivel 2óra 45 perc-re jött ki az átszállás - bár az útvonal tervezése közben nem vettem figyelembe egyéb körülményeket,mint pl. lehet hogy Afrikában szép az idő,de oda a gép valahonnan jön,ahol talán nem lesz egészen jó idő-tehát késhet a járat és akkor csúszik az egész utam. 

A 10:00-i ICvel utaztam a fővárosba-és nem késett az Inter City,amin kellőképpen meg is lepődtem,mivel már napok óta baromi hideg volt.Napsütéses időben is késik általában fél órát,de amikor hideg,tél van, svájci óramű pontossággal közlekedik. (ki érti ezt?). A szokásos útvonalon közelítettem meg Ferihegy T1-et, 173-as busz a Zuglói vasútállomásra,majd onnan vonattal Ferihegyre. Megérkezésem után elég sok idő volt még a kapunyitásig,ezért fényképezgettem egy kicsit.Majd aggódva figyeltem a táblát ami egyre több késést jelzett. Azután az égre tekintettem, kezdett beborulni,majd hirtelen elkezdett szakadni a hó.Végülis annyira nem voltam kibukva,mert ezt az éjszakát a madridi "Hotel Terminálban" akartam tölteni.A lényeg nekem az volt,hogy másnap reggel kb. 5 körül legyek a madridi reptéren. Miután láttam,hogy a malmöi gép érkezése 14:55 helyett 15:25-re volt téve,ezért nem siettem,hogy átmenjek a biztonsági kapun.Nem is voltak sokan.14:30 után indultam abiztonságiak felé,miután érzékeny búcsút vettem a legjobb barátomtól aki minden alkalommal elém jön,ha megyek,ha jövök valahová/ valahonnan. A farmerom gombja tudtam hogy be fog sípolni- ezért már álltam is félre-és egy szőke,hosszúhajú ,agyonsminkelt csaj átvizsgált. (itt jegyzem meg,hogy a stanstedi vizsgálat ehhez képest semmi nem volt- úgy fogdosott a csaj,még a nadrágomba is benyúlt- brrrrrrrrr. Persze csak azután,miután sipolt a nadrágom gombja a kezében lévő izétől.) A terminálba érve csendesen leültem egy sarokba,miután minden hely foglalt volt.Rengetegen voltunk, 4 gép késett- és csak gyűltek az utasok.Azt hiszem legtöbbet a CRL-re induló gép késett, legalábbis azt hittem még ekkor,hogy az fog.Minden járathoz késés volt kiírva,csak a mienkhez nem.Én persze tudtam,hogy az is késni fog legalább fél órát,ezért ültem csendes magányomban. 15:45kor megérkezett a gépünk,és ekkor kezdődött el a boarding. Akinél több táska volt,belegyömöszöltették a bőröndbe,még az én övtáskámat is kiszúrták,igy az sem kerülte el a sorsát.A második buszra fértem csak fel,amit egy idősebb fazon vezetett,s hiába indult el a két busz egyszerre, minket megállitott egy easyjet-es gép indulása (ORLY-ra ment). Végülis nem paráztam,mert a "helyem" még meg volt. Mellém egy kis kinai lány ült le- aki elmondta hogy éppen a testvéréhez indul Madridba,ott fog karácsonyozni. A gépen 4 stewardess volt (Adrienn,Bea,Edina és Ági),a kapitány nevét sajnos nem hallottam.

A repülés adatai:

12.15.  Bud-Mad   15:40 - 19:05 (eredetileg)  16.990ft   HA-LPQ (mégsem ez) LF~ 75%

a gépen megtörtént a safety információ,majd 16:11kor elkezdtünk gurulni a felszállópálya felé- majd a kapitány kellemes hangon közölte,hogy sajnos valami hibát észlelt,ezért vissza kell hoyg térjünk a kiindulópontunkra és az első ajtónfelenged majd egy-két mérnököt. Ez igy is történt,innentől kezdve elkezdődött a találgatások ideje. A mérnökök találgatták mi lehet a gép hibája,mi,utasok meg azt hogy mikor fognak valami kézzelfogható információt közölni velünk. Annyit tököltek a múszakiak,hogy kezdtem attól félni, az egész utam kútba fog esni. Azután kitalálták,hogy tankolni kell, a stewik idegesen elmondták: mindenki kapcsoljon ki minden elektronikus ketyerét,és elballagtak a vészhelyzetben szokásos helyükre, vagyis a vészkijáratokhoz. A gép mellé odaállt két tankoló autó,miközben a gép olyan hangot adott ki,mint amikor az ember gyújtást ad a kocsijára,de az nem kap szikrát. Végülis a tankolásból nem lett semmi,már a stewardesek is kérdően néztek egymásra. 2 órás gépben várakozás után elmondták,hogy ki kell szállni a gépből,sajos nem lehet megcsinálni ezt a repülőt,de a hangárban van egy másik gép, amig azt felkészitik a repülésre,nekünk a terminálban kell várakoznunk.Busszal elszállitottka minket a terminálig. Rengeteg ember gyújtott rá- rögtön ott is termett két-három rendőr,hogy figyelmeztessék az utasokat, itt tilos a dohányzás.A terminálban megkaptuk a tranzitkártyát- ahelyett hogy frissitőt adtak volna. Volt jópár kiskölök,akik ételért és italért nyávogtak,persze ez érthető volt. De semmi ilyen nem történt,már az hogy utalványt vagy frissitőt osztogatnak. A táblára az új indulási időpont 18:30volt írva,amin én csak nevettem.18:33kor az ajtóhoz álltak a buszok,és elkezdődött az új beszállitás. Na azt látni kellett volna: csiga lassúsággal folyt a boarding. Egy leányzó a nevekkel telenyomtatott papiron kézzel húzogatta ki azokat a neveket,amiket a kolléganője diktált. (Éljen a XXI.század. ) A nagy tempónak köszönhetően 19:11-re kész lett a boarding,bezárták a repülőgép ajtajait,majd megint elkezdődött a várakozás. Újból safety információ,majd egy utas elkiabálta magát, "dejavue érzésem van". 19:47kor, tehát 4 órás késéssel indultunk neki az útnak. Nekem mindig unalmas egy Bud-Mad út, ez is az volt,és - hál Istennek- semmilyen esemény nem volt. 22:38kor landoltunk,majd gurultunk egy csomót. T15re álltunk be ,és csak elől lehetett kiszállni,ahol éppen a Budapestre tartó utasok várakoztak a beszállásra. Egy idősebb bácsika megkérdezte "mi a f@szt tököltetek Pesten?"- mintha mi tehettünk volna a késésről. 23:05kor értem a Terminálba,ahol először megkukkeroltam a táblát, honnan késnek a járatok, illetve azt láttam,hogy rengeteg járat van törölve, köztük Londonból,Párizsból és Brüsszelből. A lényeg az volt,hogy az első utazásom meg volt, nem volt más hátra csak az,hogy elhelyezkedjem egy jó helyen és végigolvassam az éjszakát.

Reggel 4kor elindultam fogat mosni,majd a biztonsági kapu felé vettem az irányt,ahol nem sípolt be a kapu a farmergombom miatt (juhééé). B31-ről indult a gépem,vagyis át kellett esnem az útlevélvizsgálaton.Annak rendje és módja szerint odaadtam az útleveles pasasnak az igazolványomat ,majd ő megkérdezte tőlem,hogy honnan jöttem. Lehet hogy még neki is korán volt,mivel az útlevelemből rájöhetett volna,ha tüzetesebben átnézi.De válaszoltam neki,hogy Hungary. - Óh, Ungria- danke shon- és visszaadta az útlevelemet. Én meg csak mosolyogtam, és reménykedtem,hogy a pasi nem ragadt le az Osztrák-Magyar Monarchiánál. :-)

Ekkor még én voltam csak a kapu előtt de ahogy teltek-múltak a percek egyre csak növekedett a tömeg,pedig a gép indulásáig volt még cirka két óra. Rengeteg gyermek volt az utasok között,akik rohangáltak mint a bolondok, a szüleik meg hagyták. Jó európai szokáshoz híven én már régen gutaütést kaptam volna ha az én gyerekeim csinálják ezt,így csak mosolyogtam rajtuk. 6kor kinyitott a boarding és 3 dán fiatal elsőként lépett a kapun belülre. Rögtön észrevették,hogy az ő dokumentumaik nem felelnek meg az utazáshoz,ők valamiféle kártyákat mutogattak a bordingos srácnak- az meg csak egyre-másra hajtogatta .hogy útlevél nélkül nem szállhatnak fel a gépre. (csak tudnám hogyan jutottak át az útlevélvizsgálaton?) Mindenesetre ez a kis incidens negyed órát vett el a boardingból. Ami egyébként gyorsan haladt,mivel senkinél nem néztek csomagméretet.

Szépen lecsüccsentem a 32D-re,mivel tudtam,hogy Tangierben fognak hozni a hátsó ajtóhoz is lépcsőt,igy gyorsan ki tudok majd slisszanni. Aztán megjelent egy háromgyerekes család mellettem, ők ültek kivülre. Reménykedtem,hogy elég gyorsak lesznek landolás után.

2010.12.16  MAD-TNG  EI-EKH   8€    LF~ 100%-3 fő   cpt:passz  3 lány +1 fiú ccrew  indulás 06:48kor,eredeti érkezés (marokkói idő szerint) 07:20,de 06:50kor landoltunk ,fanfár

Furcsa,hogy sötét volt még amikor megérkeztem. A repülőről néztem a napfelkeltét,de nem sokáig,mivel akkortájt landoltunk. Mivel mi érkeztünk csak ,elég gyorsan haladt a sor az útlevélvizsgálatnál. A stewardesek még a gépen adtak mindenkinek belépési nyilatkozatot,igy már ennek a kitöltésével sem kellett foglalatoskodni a földön.Éppen akkor nyilt ki a "Diplomata" ablak és én azon keresztül jutottam át a vizsgálaton,majd meglátogattam az illemhelyet-mivel fel kellett frissülnöm. Megint ott állt egy fejkendős lány,aki megmutatta nekem melyik a női wc. Mintha nem tudtam volna :-). Sajnálatomra a sógorom nem várt a reptéren,és egy valutaváltó helyiség sem volt nyitva. Azon gondolkoztam,hogy kénytelen leszek 10€-t adni a taxisnak,de mellettem termett egy egyenruhás fickó,akitől megkérdeztem mikor fognak kinyitni a valutások. Édesen elmondta,hogy nem kell megvárni őket,itt az automata, ott is lehet váltani, sőt meg is tette helyettem. Egyszerre dugta be a nyiláson az összes valutát,és egyösszegben kaptam ki a Dh-t.

Nem volt más hátra,taxiba vágtam magam - és megmondtam a cimünket.Miután a házunk elé nem tud felmenni a taxi,ezért a közeli parknál szálltam ki,a taxis ideadta a telefonszámát, hogyha menni akarunk valahová,neki szóljunk. Ez a srác volt az első taxis,aki jól beszélt angolul- ez meg is lepett. Egyébként a taxisok franciául és spanyolul beszélnek leginkább. És nem árt keresztet vetni,mielőtt beülünk Marokkóban egy taxiba,mert esküszöm, az összes taxis öngyilkosjelölt :-)

Egész marokkói tartozkodásom alatt gyönyörű volt az idő,bár nem sok helyen voltunk,mert rövidre volt szabva a kinttartozkodásom,és inkább együtt akartunk lenni a férjemmel.

Szombaton az időjárás velem érzett,mivel szakadt az eső,s nekem sem volt jó kedvem. Tudtam,hogy 10 óra körül el kell indulnunk a reptérre. Eredetileg úgy terveztük,hogy kipróbáljuk a helyi közlekedést (óránként megy egy busz az Egyetemvárosba- 3dh-,és onnan kb. 2 km gyaloglás a reptérig.) és a gyaloglást,de gyorsan letettünk róla,mert már a taxiállomásig tartó úton bőrig áztunk. Ott várt minket ugyanis a taxis barátunk,aki nem akart poénkodni velem,mert látta,hogy baromi rossz a kedvem.11 óra körül értünk a reptérre,ahol nem volt nagy tömeg. Az IBERIA gépe ment Madridba,majd az én gépem következett ugyancsak Madridba,azután rá egy 40 perc múlva az easyjet járata,szintén Madrid uticéllal. Próbáltam húzni az időt,nem akartam a férjemet otthagyni,igy 13:01kor rohantam át az első rendőrön. Majd onnan még viszaszaladtam egy utolsó búcsú csókra. Beálltam az útlevélvizsgálathoz,kb egy perc alatt végzett az előttem lévő pár,én bőgve léptem a határőrhöz. Miközben vissza-vissza pillantgattam a férjemre és integettem neki. A határőr megjegyezte,hogy szebben mutatok az útlevélben,mert ott nincs vörösre sirva a szemem. Ha ha ha. Azután egy utolsó pillantás és puszi küldés- és mennem kellett a biztonsági kapu felé. Mondanom sem kell, zokogtam. Utálok búcsúzkodni,mindig próbálok otthon elköszönni,és nem igazán szeretem ha valaki kikisér a reptérre.

A kijelzőre nézve hirtelen megpillantottam,hogy a gépem indulását 13:40-ről áttették 14:30-ra. A francba, ha ezt odakint ,az előtérben látom! Még egy órát tölthettem volna a férjemmel. Megkérdeztem egy rendőrt,hogy nem mehetnék-e ki,erre ő azt válaszolta: előbb be kellene lépnem megint az országba,majd ujra ki. Biztos vagyok ebben? Most mondjam azt,hogy győzött a józan ész- ráadásul a férjemet sem találtam volna,mivel -mint utólag megtudtam- fél órát töltött az illemhelyen,mert zokogott és igy nem akart útnak indulni ,vissza a városba. Persze,ő is úgy tervezte,hogy megnézi ahogy a gépem felszáll,de nem tudta kivárni ezt az időt.

Időközben én meg azt számolgattam,mennyi késés fér még bele az átszállásomba,mivel -eredetileg ennek a gépnek 16:05kor kellett volna Madridba megérkeznie,a Bergamoba tartó gépem meg 18:45kor indulna- annak a gépnek a kapuzárása 18:10. Nem tudtam,hogy átmehetek-e a tranzitfolyosón,de gondoltam hogy nem,mivel nem schengeni területről érkezem. Mondanom sem kell,hogy a gépünk 14:30kor még sehol nem volt,bár előszeretettel rendezgették a prority-s táblát a boardingosok. Az EZY járatát meg asszem törölték,mert a gép Londonból ment Párizsba,és onnan indult Tangierbe,azután szeretett volna Madridban landolni. Miután a londoni járatot az ottani cudar időjárás miatt törölték,igy az összes járat törlődött. Végülis kb.40-en akartak ezzel a járattal utazni.Én is gondolkodóba estem,mivel a hazafelé utam igy volt tervezve: MAD-BGY-BUD- és ha Madridban nem érem el a bergamoi gépet,mi a francot csináltam volna? Csak másnap lett volna este hazafelé járat,amire igy az utolsó napban megvenni rá a jegyet horror áron-szinte képtelenség lett volna. Igy újra csak imádkozásba fogtam,hogy jöjjön már meg az a hülye gép. Imám meghallgatásra talált,mert 14:46kor gépünk leszállt,az utasokat a busz elszállitotta,de mi már gyalog tettük meg az utat a gépig,mert időközben elállt az eső. Viszont akkorákat villámlott s dörgött,hogy én már alig vártam,hogy beszállhassunk a gépbe. Még vagy 5 percig álltunk a gép mellett,majd Andzej mutatta,hogy irány a gép. Damina-Andzej- az egyik lengyel ryanair-es sztyuvi,többször utaztam már vele,legutóbb ha jól emlékszem májusban a vulkánkitörés alatt,pont ő volt az akire nem figyeltek a safety információ alatt és ő pedig közölte az utaasokkal,hogy vagy hallgatnak,vagy el sem indulunk,mert lehet hogy szükség lesz arra,amit ő most előad(na).

 

2010.12.18  TNG-MAD  13:40-16:00 (helyett 15:14-17:25)  6€     LF~40%

15:12kor kezdtünk gurulni,villámlások közepette. Egyébként eseménytelen volt az út,és gyors. Landolás és jó sok gurulás után 17:34kor érkeztünk meg a T18as kapuhoz.Gyorsan felálltam,és elsőként álltam az ajtóhoz.Andzej csak nézett,na meg kukkolta a kezemben lévő újabb Fr jegyet. Kérdezett,én meg válaszoltam. Mondtam neki,hogy kb.20 percem van arra,hoyg átroanjak az útlevélellenőrzésen,majd a biztonsági kapun és még meg is kell keresnem a Bergamoi gép indulási helyét. Necces lesz,de proba-cseresznye. Persze mikor,ha nem most nem érkezett lépcső a hátsó ajtóhoz és meg kellett várnunk,mig mindenki leszáll. 1747kor léptem fel a buszra. Na ekkor már kitör rajtam a para. Miután az útlevélellenőrzés mellett van egy lépcső felfelé,a tranzitosoknak,megkérdeztem az ott szolgálatot teljesítő határőr lányt,mehetnék-e arra..és mutattam neki a jegyemet. Nemleges válasz volt. Megpróbálkoztam a biometrikus útleveles automatákkal,de egy sem volt jó-igy kénytelen voltam beállni a sorba.Ketten voltak előttem. MIután átjutottam az útlevélvizsgálaton,jobbra volt egy biztonsági kapu,de a nőcik ott elmondták,hoyg sajna a másik biztonsági kapun kell átmennem, azon,,ami fent van az elsőn. Hát csessze meg, mi a francért találták ki a tranzitfolyosót?

Nem nadzolok,ha azt mondom,hogy rohantam mint őrült.18:04kor értem a biztonsági kapuhoz.1 perc múlva zárt (eredetileg) a kapu. Éppen akkor nilt egy új ellenőrző kapu,megkérdeztem,hoyg mehetek-e, és mehettem. Síp nem volt,majd felöltöttem a pulcsim,és megnéztem a táblán: C37. Baromi mázlim volt,mert éppen a biztonsági ellenőrző pultok mellett van ez a kapu. Szépen ki is volt írva a tábláta, FR- Bergamo. NAgy volt a sor,ezért leültem,megpihenni. 18:13kor a tábláról eltűnt a Bergamo felirat,és a boardingos lány is elsétált. Én meg megnéztem a táblán,hogy véletlenül nincs e ez a gép is törölve, a többi 29 géppel egyetembe. Aztán vettem az automatából egy ásványvizet és vártam  Kisvártatva (18:23kor) megjelent a boardingos lány és a hangosba elmondta,hogy legyünk szivesek átfáradni a C48-as kapuhoz,mert a gép véletlenül oda parkolt. Na persze,véletlenül.Egy gép oda parkol,ahová irányitják. Látni kellett volna ahogy a tömeg elkezd futni a c48-hoz.Persze nem kis távolságra volt a C37-estől,de én nem rohantam. Amikor odaértem,akkor parkolt be a gép. (18:32 volt ekkor). 171 utas volt,akik szépen vártak a sorukra.3 boardingos egyenként végignézte a csomagokat,és amiket nagyobbnak itéltek meg, belegyömöszöltették a keretbe. 7 embert szedtek ki a sorból,akiknek fizetniük kellett.Leültem a 32D-re,ami üresen várt engem,majd egy házaspár ült le mellém. Majdnem fullra tele volt a gép,az első két sor le volt zárva-de hogy miért?

2010 12 18  MAd-BGY  EI-ETO (Communitat Valenciana)  7€  18:45-21:20  LF~97%

Eseménytelen,hosszú út.nagyon nagy volt a fogyasztás- én is hozzájárultam egy hamburger erejéig az FR kasszához. Többen vettek 2011-es naptárat. Landolás 21:08kor- fanfár. Miután másnap reggel indult Budapestre a gépem,átsétáltam az Orio Centerbe-megnéztem a kivilágitást és a karácsonyi leárazásokat. A kisfiamnak megvettem a 4 csomag Oreo kekszét,magamnak az elmaradhatatlan 1 liter tejet és a frissen sült pizzát,és átvánszorogtam a terminálba. 23:25 körül jött a rend őre,és mindenkit átpaterolt az érkezési oldalra. Ezzel csak az volt a baj,hogy ott minden szék foglalt volt,a föld pedig csupa mocsok volt- miután Bergamoban esett vagy 30 centi hó,és az utasok szépen behordozták a latyakot. Na meg rengetegen voltunk,miután sok volt az aznapi törlés,igy többen végigállták az éjszakát.Nekem sikerült az automaták alatt kifogni egy aránylag tiszta helyet,és ott olvastam hajnalig. Még éjszaka előkerült egy hivatalos személy,és aki aludt azt felkeltette és kérte a jegyet. Több emebrt elküldött,miután nem délelőttre szólt a repjegyük. Én még ehhez hasonlót nem tapasztaltam Bergamoban,de betudtam annak,hogy többen álltak egész éjszaka- vagyis hogy lehettünk vagy négyszázan összezsúfolva azon a "kis"helyen. Reggel 5kor elmentem felfrissülni,majd átvágtattam a biztonsági kapun.A Ryanair-es utasok csomagjait betetették a méretezőbe (kilot és centit is mérnek),a wizz-eseket pedig nem "bántják". Kb 1 perc volt mire átjutottam a kapun,majd fel a 14-es kapuhoz,ahol  még Berlin SXF volt kiirva. Sokkal kényelmesebb volt egy széken olvasni,mint a földszintem a földön. Egy havi fizetésemet rátettem volna,hogy késni fog a gépünk,ezért én nem siettem,és nem álltam sorba. 07:00kor kiírták,hogy a gép várható indulása 08:10 helyett 08:35,majd ez megváltozott 08:45-re. Ekkor mindenki helyet keresett magának. 08:23kor megjelent két szőke boardingos,és először a PR-sek mehettek,majd 08:36kor elkezdték az Other Q-sokat is engedni.Na megkezdődtek a csomagmustrálások.Szép számmal rakattak a csomagtérbe táskákat. Az első busszal, a PR-sek között ,elsőnek mentem fel a gépre. Csak elől lehetett beszállni,és és meg hátramentem a 32 D-re. Kb 10 percig beszélgettem a stewardes lánnyal az otthoni helyzetről és a megelőző napi törlésekről,T1bezárásról.... Ha jól emlékszem Kővári Attila nevet mondott,amikor megkérdeztem ki a mai pilótánk.

2010 dec 19  BGY-BUD  w6  7990ft   08:57-10:05    LF~ 80%

az út eseménytelen volt,kisebb nagyobb turbolenciával- Budapesten meg baromi nagy hóval. Buszocskázás a terminálig.

Home sweet home.

 

1 komment

Házasságkötés Afrikában vagy itthon?

2010.11.21. 22:50 doki.zsuzsa

Annyian megkerestetek privátban,hogy úgy döntöttem leírom hogyan is lehet házasságot kötni nem EU-s állampolgárral.Milyen dokumentumok kellenek hozzá.

 

Kezdjük talán a külföldi esküvővel.Mivel én Marokkóban mentem férjhez,nekem könnyebb dolgom volt annyiból,hogy nem kell vízum oda nekünk. Algériával viszont gondok lehetnek,mert nagyon nehezen adják meg magyar állampolgárnak a vízumot,Tunézia is Ok.

Először is elmentünk megkérdezni a Hivatalt,hogy milyen okmányok kellenek nekünk. A hivatalnoktól kaptunk egy kinyomtatott papirt, természetesen arabul,pontonként felsorolva,hogy mire van szükség.

1. Ha fiú készül benősülni arab földre,először muzulmánná kell válnia,és amint meg van az átkeresztelés,erről hivatalos papirt kell hozni.

2. Ha a lány/vagy fiú nincs még 18 éves, az apától kell beleegyező nyilatkozat

3. Ha már valamelyik fél volt már házas- a válási papirok kellenek leforditva!!!!

4.Születési anyakönyvi kivonat mindkét részről

5. A magyar konzulátus pecsétjével ellátott jövedelemigazolás, ezen rajta kell lennie a munkahely cimének,a jövedelemnek,ingó és ingatlan tulajdon minden adatának- a másik fél részéről is kell egy ilyen papir

6.Ezzel el kell menni a fővárosba egy speciális hivatalba,ahol raknak rá egy pecsétet

7.Kell egy Tanúsitvány, amit Magyarországon a Közigazgatási Hivatal állít ki.Be kell menni a területileg illetékes Okmányiroda Anyakönyvezetőjéhez és kérni kell egy Tanúsitványt. Az anyakönyvvezető felveszi az igényt és kb 30 napon belül meg is kell jönnie ennek a dokumentumnak, amin az szerepel,hogy a magyar törvények szerint nincs akadálya a külföldön kötött házasságnak. Ezt is le kell fordíttatni. (ez csak magyar részről)

8.Ezzel a Tanúsítvánnyal be kell menni a külföldi ország egyik hivatalába,ahol bizonyos összegű illetékbélyeg kifizetésével,hitelesítik ezt a papirt.

9.Ugyanebben a hivatalban kell hitelesitettni az ún. Legény- vagy Leánynyilatkozatot. AMi egy megszerkesztett papir- (mindkét részről)

Alulírott xy. születési adatok,cim, anya,apa neve,családi állapot,nem,szül.anyakönyvi kivonat szám, útlevél szám,személyi ig.szám kijelentem,hogy feleségül/férjül kivánom venni/kivánok menni xy...  (ugyanazok az adatok) hoz ebben és ebben az országban és hogy ezt szabad akaratomból teszem,senki nem kényszerit a házasságra és családi jogálllásom alapján semmilyen akadálya nincs hoyg ebben és ebben az országban házasságot kössek. aláírás... (LEFORDÍTTATNI!!)- szóval ezt a nyilatkozatot kell illetékbélyeggel ellátni és ott, a hivatalban, a hivatalnok szeme láttára aláírni. és azután ő is lepecsételi és aláírja

10. Kell egy nemzetiségi papir, amit a Belügyminisztérium állít ki- lefordíttatni!!! a másik fél a rendőrségtől kell hogy beszerezze

11. erkölcsi bizonyitvány- lefordíttatni (mindkét részről)

12.az erkölcsi bizonyitvánnyal be a főrendőrségre,ahol egy hivatalos dokumentumot adnak az erkölcsi bizonyitvány alapján hogy nem vagytok sittesek.....stb...

13. Újabb jövedelemigazolás, APEHtól és Munkahelytől is- ezt szintén le kell fordíttatni (ez csak a külfölditől kérik)

14.személyi igazolvány másolata 8mindkét részről) ,útlevél másolata (4 példány) arról az oldalról is,ahol a belépési pecsét van

15.el kell menni egy doktorhoz mind a két félnek,ahol az orvos megvizsgál és kiállt egy dokumentumot hogy nem vagytok betegek

16.az arab srácnak avagy lánynak kell lakcím igazolás

17.5 fotó a külfölditől, egy a helybélitől

és ha ezek mind megvannak, irány vissza a hivatalba és bejegyzik a házasságkötési szándékot- majd 30 napon túlra adnak egy időpontot

Tudom, sok utánajárást igényel a dolog,de még mindig könnyebben meg tudtuk szerezni ezeket a papirokat,mint a magyarországi esküvőt megszervezni

a legnagyobb kiadás az Országos Fordító Iroda által elkészitett fordítások és illetékek,hitelesitések volt- karakterenként 5,20 ft+ ÁFA. IGEN, KARAKTERENKÉNT!!! és ebbe a szóközök is beletartoznak. Az összes papir lefordítása több mint 120 ezer ft. volt.

 

 

 

 

 

És most jöjjön hogy mi kell a magyarországi esküvőhöz

Először is ha közösen akarjátok bejelenteni az Anyakönyvi Hivatalban a házasságkötést (máshogyan nem is lehet) a félnek ide kell utaznia.

Ahhoz hogy Magyarországra betegye a lábát,elsőként meghívólevél kell.Ezt pedig a területileg illetékes Bevándorlási hivatal állítja ki.

A meghívólevélhez szükséges:

1. a bvh oldaláról letöltött és kitöltött formanyomtatvány

2.ehhez csatolni kell

-jövedelemigazolást,Apehtól- mindenkinek, aki a háztartásban él- nagyon figyelni kell arra,hogy ne legyen kevesebb az egy főre jutó jövedelem a KSH által megállapított jövedelemnél

-oda -vissza szóló repülőjegyeket

-a szállásról igazolást (saját lakás esetén:Földhivatali tulajdoni lap- ha más is van feltűntetve ezen mint tulajdonos, attól a személytől befogadónyilatkozat, albérlet esetén- albérleti szerződés- szálloda esetén- kifizetett szállás igazolása)

-a Magyarországon (schengeni térségben) töltött idejére biztosítás-ilyen kétféle van: egyik a schengeni vizumhoz szükséges 30 ezer €-s fedezetű biztosítás ( http://www.axa-schengen.com/travel-insurance-schengen-low-cost) illetve a Magyar Társadalombiztosító Intézettel szerződést kell kötni egészségbiztosításra,ami annyit tesz,hogy az ideutazás előtti 7.hónaptól (!) el kell kezdeni- HAVONTA- 78 ezer ft-ot befizetni a TB.be vagy egyösszegben is be lehet ezt fizetni.A Tb törvény szerint az első befizetett hónap hatodik hónapjának első napjától illeti meg a külföldit egészségügyi ellátás

-nyilatkozat a jövedelemről- ingó ingóság,hitel,mennyi a bevétel-kiadás,,, két tanunak alá kell írnia

-nyilatkozat hogy az illető urat vagy hölgyet mióta ismered,hogyan kommunikáltok,hogyan tartjátok a kapcsolatot,mik a szándékaitok... két tanu aláírása

-4000 ft illeték- és lehet beadni a papirokat

Majd jön egy telefon a Bevándorlási Hivatalból,hogy ekkor és ekkor fáradj be kihallgatásra.Na itt kezdetét veszi a faggatózás,mindenre kiterjedően,részletekbe nyúlóan.Majd hazaküldenek és 10 minkanapon belül értesitenek,hogy van-e meghivólevél vagy nincs. Ha van,akkor ezt le kell juttatni az adott országba. A meghivólevéllel, 60€-val  és a vizumkérő lappal kell elmenni az adott ország magyarországi Nagykövetségére és be kell adni a vizumkérelmet.a vizumkérelmet a követség visszaküldi Magyarországra ,ahonnan 21 nap múlva jön a válasz. öröm vagy bánat? Kevés embernek sikerült elsőre megkapnia a vizumot! Nem értettem hogy ez miért van? És azt sem értettem elsőre,hogy a valutázó arabok miként szereztek vizumot,a tisztességes,házasulandó emberkék vízumkérelmét meg miért dobják vissza rendszeresen?

Nos, ha minden jól megy, és meg van a vizum, lehet utazni Magyarországra. (Arra azért figyelni kell,hogy minimum kétszeri beutazást kell a vízumkérő lapra feltűntetni)

A Polgármesteri Hivatal Anyakönyvezetőjéhez együtt be kell menni és be kell jelenteni a házassági szándékot. Ott nyilatkozatot vesznek fel. A következő dokumentumokat kell csatolni:

-születési anykönyvi kivonat- mindkét részről- a külföldit lefordíttatni

-útlevél másolata (lefordittani)

-tanúsitvány (külföldinek- hivatali pecséttel)

-legény- vagy leánynyilatkozat

Az anyakönyvvezető ezt elküldi a Közigazgatási hivatalba,ahonnan 30 nap múlva megjön a válasz,hogy minden adat,papir rendben van-e és ki lehet -e tűzni az esküvőt.Ez az időpont nem lehet korábbi,mint 30 nap. Tehát már 60 napnál tartunk. Többen azt csinálták,hogy bejelentették a házassági szándékot,majd a külföldi hazautazott és ha minden papir rendben volt, jöhetett vissza,ha pedig új papirt kellett beszerezni,rögtön megtehette. Ha már minden meg van.. az időpont is,már csak hivatalos tolmácsigazolvánnyal rendelkező tolmácsot kell szerezni és mehet a dinom-dánom.

megmondom őszintén, nem tudom melyik megoldás a gyorsabb és egyszerűbb. A magyarországi esküvőhöz nem kell annyi papir,a forditás és hitelesités is általában 50 ezer ft alatt meg van,de a vizumot megszerezni egy hatalmas lelki tortúra és baromi időigényes. Nem beszélve arról,hogy lüke hivatalnokok kezében van az ember sorsa.Többször és többnek elmagyaráztam már,hogy nem minden iszlám terrorista.

Azt viszont nagyon ajánlom minden házasulandónak,hogy nagyon ismerje meg a választottját,nehogy a nagy szerelem miatt elhomályosodjanak a részletek. Ki hol akar majd élni? A születendő gyermek sorsa mi lesz egy esetleges válás után? Nagyon meg kell ismerni a külföldi ember szokásait,vallásának minden rezdülését....

Rengeteg olyan marokkói srácot ismerek,akik mindent megtennének egy európai vízumért.Ígérnek fűt-fát. Már az első 10 perc után azt hajtogatják,hogy "i love you". Na ezeket kell nagyívben elkerülni. Ezej a srácok semmi mást nem akarnak csak Európában kikötni.

VALTOZASOK:  sajnos meg nehezebb lett a papirok beszezese

azt a sok sok papirt; amit le kell fordittatni, be kell vinni a Magyar Kulugyminiszteriumba hitelesittetni- nos; ennek az ara; dokumentumonkent x euro- a kulugy honlapjan megtalalhato

aztan ha meg van, az adott orszag budapesti nagykovetsegen felul kell hitelesittetni

a Marokkoi nagykovetsegen 1000ft per dokumentum a tarifa

aztan ha minden meg van, lehet utazni- 

19 komment

Utazás Marokkóba az Aid-el Kebir ünnepre

2010.11.20. 23:31 doki.zsuzsa

Mivel házasságkötésem révén én is egy iszlám család teljes jogú tagja vagyok (igaz nem lettem hivő) anyósom kitalálta: ne is álmodjak arról,hogy nem töltöm velük a Nagy ünnepet. Így hónapokkal az ünnep előtt megvettük nekem a repülőjegyeket Marokkóba.Legalábbis ezt így gondoltuk, aztán az utazás előtti napon, amikor kezdtem kinyomtatni a jegyeimet ,derült ki,hogy anyósom véletlenül december 13.-ára vett nekem repülőjegyet Madridból Tangierbe és nem november 13.-ára. Istenem, emberek vagyunk,mindenki tévedhet. Lázasan kerestem alternativát a " Miként fogok lejutni Madridból Tangierbe olyan áron,hogy ne menjen rá a gatyánk " cimű kis közjátékomra. Az Easyjet és a Ryanair jegyei is mind 110 € fölött mozogtak,ráadásul egy éjszakát ott is kellett volna töltenem Madridban.Így hát ez az alternatíva kiesett. Maradt a jól bevált busz és komp kombinációja. Interneten keresztül nem mertem megvenni a buszjegyet,mert nem tudtam,hogy fog-e késni a repülőm vagy sem. Gondoltam,hogy majd a helyszínen megveszem a buszjegyet,attól függően hogy melyik buszt érem el.

Pénteken 13:40 körül értem ki a T1-re. Meglepődve vettem észre,hogy eltűntek a repüléstörténeti (vagy milyen) fotokiállitás részei,és a helyét  piros szalagok kigyozó sora váltotta fel. Mivel még két órám volt a gépem indulásáig,felmentem az emeletre. Úgy döntöttem,hogy elég lesz fél 3felé becaplatni a várakozó terminálba. Mire felócsudtam,már kigyózott a sor a hallban,így gyorsan beálltam a sorba. Elég gyorsan haladt a menet, legalábbis a repülőjegy megtekintéséig.Onnantól kettévált a sor- én beálltam a jobbra felé irányuló sorba.Rossz választás volt,megszívtam rendesen. Ugyanis ezen az oldalon mennek be a személyzetisek, a kisgyerekesek és a késők. Tehát, mindenkinek javaslom,hogy ha rövidebbnek is néz ki a jobb oldali sor, a bal oldali a gyorsabban haladó. Az előttem lévő srác bőröndjéből kikapták a turó rudikat,de én rutinos voltam, betettem a guruimat egy zacseszba,beraktam a rekeszbe,viszont a tusfürdőm és a deom benne maradt a bőröndömben és úgy mentem át a biztonsági kapun. A farmerom gombja besípolt és egy szőke rövidhajú hölgy átvizsgált. Mondtam is neki,hogy ez a vizsgálat semmi a Stansteden történő mélyrehatoló vizsgálathoz képest. Az egyik átvizsgáló hölgy félreérthetett,mert mondta nekem,hogy sajnos ez kötelező. Erre megmagyaráztam neki,hogy semmi kivetnivalót nem találok ebben,sőt... örül is az ember neki..mégis csak a biztonság az első. Mire beértem a terminálba,már javában folyt a beszállitás. A srácnak mutattam,hogy nézd ,kisöcsém,nekem megmaradtam a turórudeszek,a tiédet meg most majszolják a biztonságiak. Átkozodott egy csöppet ,annyira megsajnáltam a srácot, amikor előadta,hogy a spanyolhonban élő barátja kérte meg rá,vigyen neki párat a kedvencéből,mert odakint nem lehet kapni. Kapott tőlem két gurut,ezzel egy életre leköteleztem :)  A boardingos lányok többször is emlitették,hogy csak 1 kézipogyó lehet mindenkinél és hogy bele kell férnie a méretezőbe. Egy a baj,hogy a szaványbőrönd a kereke miatt a wizz air-es keretezőbe nem mennek bele,mivel fektetve kell belehelyezni a bőröndöket.

 

 

 

 

 

Végülis senkit nem kértek meg a lányok,hogy méretezzenek,viszont a kis táskákért, dutye free-s szatyrokat szóvá tették. Az első buszra sikerült felkapaszkodnom,a második ajtóhoz keveredtem,igy simán meg volt még üresen a helyem. Mivel viszont elvileg sietnem kellett, hátrébb- az ajtóhoz jóval közelebb- férköztem, a 32D székre. Mellém bevágodótt egy angol hölgy,aztán mellé meg egy szélesvállú izomagy,aki kajával a szájában végigpofázta az utat a két sorral előtte ülő haverjával.mit ne mondjak gusztusos volt,ráadásul nem értettem,hogy miért mellénk telepedett le,mivel előrébb jóval több hely volt szabad. Egész úton úgy ültünk mint a heringek.Az utat számomra nehezítette az is,hogy egy 10-12 hónapos csecsemő a hátam mögött nem bírta ki,hoyg ne menjen az idegeimre a sírásával.Ráadásul végig rugdosta az ülésemet. Kiváncsi voltam a tolerancia küszöbömre.Egészen Triesztig bírtam,aztán hátraszóltam az anyjának,hogy nem ártana elhallgattatnia a gyereket. Etesse meg,rakja tisztába és biztosan el fog aludni. Így is lett,úgy Barcelona magasságában ébredt megint fel,és leszállásig megint be nem állt a szája.

A repülésről: HA-LPT  BUD-MAD  10.990 ft  32 d szék  cpt: Ruzsinszki. Szeretek vele utazni,mivel jó fej. Bóna cpt. után őt szeretem a legjobban. A három és fél órás út során kétszer is elmondta ami a szívét nyomta. Az útról, az irányról, az időjárásról... szóval teljeskörű tájékoztatást kaptunk mindenről. (útvonalunk: Veszprém-Szombathely-Graz-Trieszt-velence-Genova-Nizza-Cannes-Marseilles-Barcelona-Zaragoza-Madrid) Nem elég hogy hosszú volt az út,még Madrid előtt 7 percen keresztül köröznünk kellett,mert tele volt a légtér. Landolás után (19:03) a szokásos "sétagurulás" következett- 9 percen keresztül,majd a T17-es is foglalt volt,így várni kellett arra hogy üres legyen. Még jó hogy hátra szálltam,mivel Madridban az a szokás,hogy nem engednek ki a csövön elől,csak hátul nyitnak ajtót.Buszozás után,rohantam a metrohoz,megvettem a jegyet és a suplimentot 2€-ért és irány a buszpályaudvar. Még jó hogy ismerem a várost,így nem került csak 43 percembe hogy átmenjek a buszpályaudvarra. örültem,mint majom a farkának,hogy elérem a 21:00kor induló buszt is és azzal nyugodtan el fogom érni a 7:00kor induló első -a Balearia társaság- kompot. De hát mint tudjuk: ember tervez,Isten végez: nem volt egy szabad hely sem ,sem a 21:00 ,sem a 22:00-s buszon,az éjféli járatra kaptam jegyet 28,63€-ért. Mindenesetre lementem a 40-es kocsiálláshoz,hátha akad majd egy szabad hely. Az első meglepetés akkor ért,amikor 4 busz állt egymás mellett és mindegyikre az volt írva: Algeciras. A második meglepetés a 300 marokkói, voltakik mint a birkák,próbáltak feltolakodni a buszokra.Sajnos egy szabad hely sem volt,így vártam egy órát a 22:00-i buszokra. A jelenet ugyanigy megismétlődött, sehol egy szabad hely. Egyik nénikének volt jegye,de mivel 10 csomagja volt,nem fér már el a csomagtartóban. Na azt a kiabálást,amit a buszvezető és a néni leművelt.zengett a pályaudvar. Kétségbe voltam esve,mivel 2 órát kellett várnom a buszomra.hideg volt, fáztam,éhes voltam,akárcsak kis Vuk,és persze paráztam,hogy vajon melyik hajót érem majd el. Közben megimerkedtem Alival,aki Ceutába tartott sok barátjával együtt. Rendes volt,mert megosztotta velem a szendvicsét és kávét is vett nekem,amit vissza kellett hogy utasítsak,mert én nem kávézom. De jól esett a kedvessége.Végre felszálltam a buszra és elkezdődött a 9 és egynegyewdórás buszocskázás Algecirasba. Fél kettő felé megálltunk Ambsador település benzinkútjánál. Mindenki elvégezte a dolgát.Én vettem egy csokis fánkot (isteni finom volt) 1,80€-ért,megosztottam Alival,aztán rohantunk a buszhoz,nehogy itt hagyjon minket. Mivel még mindig nem tudok buszon aludni ,végigszenvedtem az utat.A mellettem ülő srác és még sokan leszálltak Malagában,igy onnantól kezdve kényelmesebb volt az utazás.

Ráadásul kezdett virradni,és én nézhettem azt a gyönyörű tájat,amin keresztül vezetett az út Algecirasba. Végig a tengerparton mentünk,La Linea de la Concepcion nevezetű településen vezetett át az utunk,amikor is megláttam a Gibraltárt.Akkor és ott fogadtam meg,hogy ide vissza fogunk jönni a családdal és több időt fogunk eltölteni itt. Reggel 9:07kor értünk Algeciras kikötőjébe,én meg rohantam az épületbe és kerestem,hogy melyik a legközelebbi hajó le Tangier MED-be. Eredetileg Frs-sel akartam menni úgy hogy Algecirasból átmegyek a társaság ingyen buszával Tarifába,és a régi kikötőbe hajózom,de busz nem volt. Így az Euroferry-re esett a választásom,ami 09:30kor indult,megvettem 35€-ért a jegyet.Gondoltam, vígan van még időm elérni a hajót. Felmentem az emeletre,az ablakon keresztül elvettem a beszállókártyámat és siettem az útlevélellenőrzéshez. Majdnem szívinkfartust kaptam,amikor megláttam a majd 200 embert a 4 ablaknál.12 percem volt a hajó indulásáig.Kezdtem kétségbeesni.Aztán beálltam az Eu Citizenes ablakhoz,ahol 35-40 emberke állt előttem,persze mondanom sem kell,hogy egy kivételével mindnél marokkói útlevél volt. Elővettem hát nyájas mosolyomat és gyér marokkói arab nyelvtudásomat és mindenkit elküldtem a picsbe...illetve csak a másik három sor egyikébe azzal az indokkal,hogy ez az EU állampolgároknak fenntartott ablakocska,és mivel ők nem azok, fáradjanak szépen át valamelyik másik ablakhoz de gyorsan!. 09:28kor jutottam át az útlevélvizsgálaton és rohantam a 250 méterre lévő 1-es molóhoz,ahol a hajó állt. A tüdőmet majdnem kiköptem, alig kaptam levegőt.Tudom, le kell fogynom,ez nem vitás,biztosan könnyebben mozognék 30 kilo minusszal egy 10 kg-os börönddel a kezemben,de hát ez van. Gyorsan beálltam a POLICE Controll sorba a hajón az 5 srác háta mögé.

Aztán csak egyre másra szaporodtak meg előttem a srácok. Hoppsz,mondom ezt nem kellene annyiban hagynom, és a közvetlen előttem álló srácnak megkopogtattam a vállát és szépen elmondtam neki,hogy jó lenne ha nem engedne minden jöttmentet maga elé. AMikor már a negyedik emberke hozta neki az útlevelet,hogy pecsételtesse le, kicsit komorabbá váltam,és szóltam a manusznak,hogy "Sma7li ",de a sor vége hátul van,akár be is állhat oda. Nézett rám,mint ürü az új kapura és mosolyogva elmondta nekem,hogy én csak egy nőci vagyok és hogy kussolhato. Ha nem tudom ,éppen egy olyan ország felé tartok,ahol a nőknek nem sok mondanivalója lehet. Elkezdődött egy szócsata közöttünk,gondolkoztam azon is hogy pofán vágom,de ők kicsit többen voltak mint én egymagam- így csak annyit mondtam az úriembernek,hogy lehet hogy nem tudok annyit mint ő Marokkóról,viszont tudom mi az hogy emberi jogok és az egyaránt vonatkozik Kambodzsára,mint Japánra. De éppen fel is hívhatom a férjemet hogy egy rendőr kiséretében várjon a kikötőben és nyugodtan,nyugati módon megbeszélhetjük a yard előtt a mi kis nézeteltérésünket. Ekkor kiváncsian rám nézett és megkérdezte tőlem,hogy én egy honfitársa felesége vagyok? A válaszom hatott,mert megfogta a könykömet,és a sor elejére vitt. A police controllos időközben fültanuja volt a beszélgetésünknek és amikor bepecsételte az útlevelembe a vizumot,gratulált nekem. Dunsztom sincs ki ellen "nyertem" szócsatát,biztos nagy ember lehetett,mert a sor úgy nyilt meg előtte,mint Mózes előtt a Vörös tenger. Végülis 10:13kor a hajó kapitányának elege lett a várakozásból és majd egy órás késéssel elindultunk 35 perces utunkra,ami kereken egy óra lett. A hajóról lekászálódva egy busz várt,ami felvitt a kikötő épületébe. Az egész új kikötő egy most épülő komplexum. nem tudom kinek volt ez az ötlete,hogy ide az Isten háta mögé jöjjenek a személyhajók,de nagy marha volt az biztos.Mivel 55 km-re van Tangier városától. gyorsan pénzt váltottam és kimentem az épületből. Egy srác rámakaszkodot,hogy menjek taxival. Csak 25€. Elmondtam neki,hogy ne nézzen madárnak,éppen a legközelebbi vasútállomásra tartok,ami innen 1 km,onnan megy 13:35kor a vonat Tangierbe,a jegy ára meg 15 Dh,vagyis majdnem másfél €. A férjem egyébként is a vasútállomáson vár engem. Aztán megérkezett egy CTM busz. Mindenki megrohamozta. Én gyorsan belöktem a bőröndöet alulra és próbáltam megtudakolni,hogy hol kell jegyet venni a buszra. Sehol, volt a válasz,mivel ez Gratis.A buszon volt még 2 szabad hely,levágtam magam. Megtelt a busz,legalább 30an álltak ,amit a sofőr nem nagyon tolerált és elkezdődött egy veszekedés,aminek az lett a vége,hogy a sofőr rendőrt hivott és mindenkit lezavart akinek nem volt ülőhelye. A páromnak irtam egy sms-t,hogy CTM buszpályaudvarra indulok, sétáljon már 2 km-t és várjon ott engem. Végülis 43 perces buszút után megérkeztem Tangier kikötője mellé,a CTM buszpályaudvarra. 1 nap és 2 óra vonat-repülő-busz-hajó-buszút után,hulla fáradtan landoltam a férjem karjai közt és magam sem akartam elhinni,hogy ott vagyok vele.

 

4 komment

Aïd el-Kebir - a Nagy ünnep

2010.11.20. 17:14 doki.zsuzsa

A muszlimoknak ez a legfontosabb ünnepük. Áldozati ünnepnek is hívják és nem is véletlenül...

A második kolonizált ünnep,a zarándoklat havának,vagyis az iszlám év tizenkettedik hónapjának 10.napján (idén: 2010. november 17) kezdődött. Amelyik család megteheti,ürüt vág. A jelt az áldozati ünnep kezdetére az áldozati juh rituális leölése adja a királyi palotában.

Kezdetnek egy kis történelem: ezt az ünnepet annak az emlékére tartják, hogy Ábrahám kész volt feláldozni fiát, Izmáelt Allahnak aki látván, hogy Ábrahám ily áldozatra képes, az utolsó pillanatban a fiú helyébe egy birkát küldött áldozati alanynak. Ezt a hagyományt máig őrzik az iszlám országokban. 7 millió birkát áldoztak fel aznap csak Marokkóban!

Erre az ünnepre kellett nekem kiutaznom,mivel -házasságom révén-én is iszlám család tagja vagyok. Gőzöm nem volt mi ez az ünnep és mit kell majd nekem csinálnom. Sőt, senki nem volt hajlandó elárulni nekem mi is lesz az én dolgom ezen az ünnepen. Szóval lutri volt az egész,bár előre elterveztem hogy semmiért nem leszek hajlandó végignézni,hogyan is fogják szerencsétlen birkát kinyirni.

Egész héten nem hallottam mást ,csak birka bégetést. Minden utcán birkát,faszenet és szénát árultak. Aki megteheti,az vesz egy birkát (ára 100€-tól kezdődik-attól függ milyen satnya a szegény állat) Az apósomék 175€-ra alkudták le a 200€-s állatot. Aztán hazavitték és kikötötték a kertben. Onnantól kezdve felváltva őrizte valamelyikük szegény állatot, nehogy elcsórja valami szegényebb. A szomszédok is,mindannyian birkát vettek. Érdekesnek találtam ezt,mivel a közvetlen szomszédnak van vagy 8 gyereke,mind kunyerálni jár a városba,kiváncsi lettem volna :honnan van a pénz a birkára. Egyik nap arra lettem figyelmes,hogy egy kiskocsi megáll az utca másik oldalán álló 10 emeletes ház egyikénél és 2 birkát akartak bevinni a lakotelepi házba. Mondom a férjemnek: nézd már,mit csinálnak azok ott!  A párom csak nevetett: "Semmit! Viszik a lakásba fel az állatokat! " Azt hittem viccel. Másnap viszont megtudtam, illetve saját magam tapasztaltam,hogy ennek fel sem tréfa. Mivel a férjem szülei egy ikerház egyik felében laknak, a férjem szobájának fala a másik fél konyhájával szomszédos. Kedd hajnalban iszonyú hangzavarra ébredtem, kiderült,hogy a szomszéd nem merte kinthagyni az állatot a kertben és bevitték a konyhába a birkát. Az meg szétrágott mindent a konyhában,és amikor már semmit nem talált, elkezdett rúg-kapálózni és minden szekrényt,edényt szétvert.

November 17.-én reggel 4kor elkezdődött az imádkozás,majd anyósom kikészitett egy csomo edényt,apósom meg a birkaöléshez szükséges szerszámokat tete rendben. Majd mindenki új ruhába bújt,és amig én birkapásztort játszottam, a többiek elmentek a Mosque-ba a szent imádságra. Jól nézhettem ki a juh mellett. Adtam neki inni ,enni, hogy szegénynek meg legyen az utolsó vacsorája. Sajnáltam szegénykét,de hát mit tehettem volna? Utoljára még beszélgettem egy jót vele. Amikor hazajött a család, megszólalt a jel,hogy mostmár elkezdődhet az öldöklés. Na ezt már nem vártam meg, beiszkoltam a konyhába. Inkább megvártam mig készen lesznek odakint. Csak ha kellett valami edény akkor jöttem ki a konyhából. Inkább magamra vállaltam a hozzávalók elkészitését.Tudni kell rólam,hogy én minden állattól iszonyodom,még egy macskát sem vagyok képes megsimogatni.Kinyírni meg végképpen nem.

Mikor kilestem a konyha ablakán,apósom éppen lenyúzta az állatot. nekem meg potyogtak a könnyeim és megfordult a fejemben,hogy innentől kezdve veegtáriánus leszek. Körülöttünk,minden ház udvarán,tetején, az utcán ugyanez a szertartás történt.Ugyanis akinek nem volt kertje,az kivitte az állatot az utcára és ott ölte le. Az utcán vérpatakok folytak, lenyúzott birkabőrök,belsőségek lepték el a járdákat.

 

 

 

 

 

A szegényebb családok utódai meg -akiknek nem jutott pénz teljes birkára- kiskocsikkal,szatyrokkal járták a környéket és gyüjtögették össze a kihajintott állatmaradványokat és ezeket sütötték meg. Az utcán birkafejek sültek az ideiglenesen összetákolt tüzeken. Mindez megmagyarázza, hogy miért lepték el a várost a késköszörűsök azon a héten! 

Az Ünnep egyébként kétnapos. 17.-én az áldozat bemutatása és a boulfáf (zsírba csavart belsőség) sütés volt. 18.-án pedig az anyósom különböző ételeket készitett a húsból. Ennek az ünnepnek a lényege a szegényekkel való osztozás,ezért aznap,aki bekéredzkedett a házba,mindenkinek jutott egy két finom falat. Este pedig elkezdődött a népvándorlás, a rokonok jöttek-mentek. Finomabbnál finomabb sütikkel megrakva érkezett például a nagyi és hozott egy tál finom kuszkuszt is.

Szólj hozzá!

Miskolc-Bergamo-Sevilla-Cadiz-Tarifa-Tangier-másfél nap

2010.07.17. 22:53 doki.zsuzsa

Hajnal 05:50kor jött értem a kocsi, és levitt az állomásra- egyik vasutas jegyvizsgálóval mentem Pestre-igy nem kellett fizetnem a vonatjegyért. Aztán a fél kettes vonattal átmentem Pozsonyba, sokan voltak a vonaton. Pozsonyban szakadt az eső- megvettem a buszjegyet és 10perc alatt-mig a buszra vártam-szarrá áztam.

A reptérre kiérkezvén majd elakadt a lélegzetem, mivel én már elég régen szálltam fel Pozsonyból és meglepődtem,hogy milyen korszerű és szép lett a reptér.
Bevallom őszintén,nekem a régi sokkal jobban tetszett a maga családias hangulatával.
Megmértem hány kg a csomagom- 9.98 kg volt, tehát pont jó.
Elvittem egy övtáskát,abba pakoltam minden fontos dolgot- a ryanair-esek nem szólnak az övtáskáért, minden más kisszatyorért,retikülért szólnak,hogy csak 1 handbag-és rakjuk bele a nagyobb kézipogyóba.Az indulási részlegen nagy volt a tumultus,mivel elég sok gép indult majdnem azonos időben.

A repülési adatok:BTS-BGY  Ryanair  EI-DAV   LF:~90%   jegy ára:31,99€    30D szék

Az eredeti 18:25 helyett 38kor kezdték a boardingot,és rengetegen voltunk, 168an,egész pontosan.A cpt. neve homályba veszett,de magamban elneveztem a magyar "Bóna J. kapitány másának",mert annyi ökörséget összehordott az út során,hogy szinte az út végéig vigyorogtunk.a repülőút simán zajlott, bár helyenként nagy volt a turbolencia- a gyomrom liftezett rendesen. AZ út egyébként sima volt,a landolás gyönyörűen,simán 20:28kor, időben, annak ellenére,hogy 30 perces késéssel indultunk..Amikor leszálltunk, a cpt. megjegyezte,hogy aki vissza akar menni Pozsonyba,ki se szálljon,mert fordul vissza azonnal. Jegyet lehet venni nála. :-)

Landolás után megkerestem az én kis helyemet a BGY repterén, kint a szabadban- és elhelyezkedtem. érdekes volt,hogy bent kicserélték a fekete egyes széksorokat, korszerűbb,kettes üléses szürkékre , a feketék meg kikerültek a dohányzó részlegbe. Nagyon hosszú volt az éjszaka,de nem bántam, mert tudtam,hogy másnap délután 5körül már a kedvesem karjában leszek Marokkóban.
Lassan vánszorogtak a percek,de csak eljött a reggel 6óra és én igyekeztem át a biztonsági kapun,ahol Thomas- az ismerősöm nevetett amikor meglátott.. hát,te, többet vagy a levegőben mint a földön :-)- mondta mosolyogva és meg sem vizsgálta a tátyómat, mehettem egyenest a tranzitba.
Még másfél óra volt az indulásig, olvasással töltöttem el az időt. Aztán 06:25kor megkezdődött a boardingja a 07:00kor SVQ-ra induló gépnek.
a 16-os kapunál volt a boarding, össze vissza volt a kavarodás a portói gép utasaival- volt akik nem tudták értelmezni hogy melyik sorba álljanak be.
06:47kor bezáródott a repülőgép ajtaja,mindenki a fedélzeten volt, de csak nem indultunk,mert sokan voltak a légtérben.
még a 07:24kor landoló budapesti wizz járat érkezését is megvártuk, integettem is neki,mivel 3 ismerősöm is rajta volt a gépen,akikkel -ha minden jól megy- egy hét múlva találkozóm lesz -itt BGY repterén.

A repülés adatai:

BGY-SVQ    Ryanair    EI-DPE    LF:~55-60%    jegy ára :12€     27D

07:27kor el is indultunk,majd 30 perces késéssel.Sevilláig az út sima volt, bár,kicsit hosszú,ekkor már tudtam,hogy 09:30kor nem fogunk landolni.. előzetesen gondolkodtam azon,hogy megveszem 12€-ért a 10:05kor induló Sevilla-Fez járatra a jegyet,igy kikerülöm a buszocskázát és a hajókázást Tangierig,de igy utólag jól tettem,hogy nem vállaltam be a 35 perces átszálló időt. Éppen akkor zárták a FEZbe tartó gép ajtaját,amikor mi odagurultunk mellé

nem elég hogy késtünk,még lépcső sem volt azonnal, vártunk rá vagy 5percet,gyalogolni kellett 4 percen keresztül a terminálig,majd fel a másodikra, ahol a bitonsági ellenőrzés van.. egy kapu volt nyitva...  szóval még ha időben érkezünk sem biztos hogy elértem volna a FEZbe taró gépet
A reptérről az EA busz megy be a városba. a buszmegállóban (érkezési oldalon)100 ember várakozott. hát, nekem a 10:00kor induló EA-t el kellett hogy érjem,mert a központi buszpályaudvarig (jóesetben) 30 perc az út, és az sem tudtam hogy helyileg hol van,meg kellett keresem és még buszjegyet is kellett vennem a 11:00kor induló Cadizba tartó járatra. Igy -pofátlan módon-feltolakodtam a buszra, odaadtam 2,30€-t a jegyért a sofőrnek és leültem. mikor megtelt a busz- sokak bánatára a sofőr bezárta az ajtót és elindult. a vasútállomásnál tartottunk és már 10:26volt, onnan még 16-18 perc. elkezdtem számolni, ha ilyen tempóban haladunk,nem fogom elérni a buszt, akkor viszont, dugába dől minden,mivel nekem ki van számolva minden átszállás. csak egyszer is csúszok, nem érek le délután Tangierbe

gyors döntést követően, letolakodtam a Santa Justa pályaudvarnál a buszról és felcsattogtam az épületbe.beálltam a pénztárhoz. először sorszámot vettem,mert gőzöm nem volt hogy megy ez. 5 pénztár volt nyitva- háromnál sorszámozás volt, kettőnél nem. én vettem sorszámot is és beálltam egy nemsorszámos sorba. előttem sajnos egy öregember bénázott- aztán 10:53kor végre én is kézhez kaptam a jegyemet (12,85€). nem volt más hátra csak lemenni a 10-es vágányhoz és megvárni a 11kor Cadizba induló vonatot. Maga a szerelvény szép és tiszta volt. a jegyem helyjegyes volt, igy nem kellett aggódnom,hogy le fogok e tudni ülni,igazából nem szerettem volna az 1óra 48 perces utat végigállni. de nem voltak sokan a vonaton.még a telomat és a fényképezőaksit is fel tudtam tölteni,mert minden ülés mellett volt konnektor. a kijelzőn lehetett látni éppen hol vagyunk,mi lesz a következő állomás és hogy mennyi a vonat sebessége. Próbáltam aludni,de a bemondo hangja nem hagyott pihenni,igy elég lassan telt el az idő.12:45-re pontosan Cadiz állomására értünk. ( http://www.renfe.com/EN/viajeros/index.html -spanyol vasuttársaság honlapja )
Itt megálltam a nagy térkép előtt és próbáltam betájolni,merre is kell mennem a központi buszpályaudvarra, ahonnan indult a Comes busz Tarifába.Másfél órám volt az indulásig. A pályaudvar mellett ugyan állt néhány andalucia és Comes busz,és az összes megálló tábláját végigmustráltam ,de sehol nem láttam Tarifát .Tehát: a google-nak és a googlemaps-nak elhittem,hogy el kell mennem a 20 percnyi távolságra lévő buszpályaudvarra. idközben elmentem egy turista info mellett ahol kaptam térképet. de annyira nem volt rá szükségem,mert az agyamban tároltam a térképrészletet.

miután odaértem a buszokhoz,nem láttam sehol Comes buszt. Kis kóválygás után,egy ujságostól megkérdeztem,hogy honnan indul a busz Tarifába. Ő mosolygósan közölte,hogy a renfe pályaudvar mellől. Tehát:vissza kellett gyalogolnom a főpályaudvarra, 40fokos hőségben, gurulós bőrönddel.és már csak 30 percem volt az indulásig.nem kis léptekkel indultam vissza,beszaladtam a TI-ba és megkérdeztem az ott ülő hölgyet hogy biztosan a renfe mellől indul e a busz,megnyugtatott hogy igen. 10 percen keresztül "rohantam" a pályaudvarig vissza,majd a pénztárnál megvettem 8,75€-ért a jegyet,ami helyre szólt, a 15ös székre.még 5 perc és indul a busz. de nem indult.várni kellett vagy 15 percet rá. gondoltam, sebaj, Tarifába 15:30ra kell érkeznie a busznak és az én hajóm 17kor indul. a google map szerint nem nagy távolság a buszmegálló és a kikötő közötti távolság.a busz csigalassúsággal közlekedett, rengeteg helyen megállt és aki nem vette meg előre a jegyét,nem szállhatott fel. volt aki hoppon maradt a megállóban. végülis 16:06ra érkeztünk meg a buszmegállóba Tarifába,ahol érzékeny búcsút vettem az Algecirasban élő idős bácsikától,akivel végigbeszéltük az utat.   ( http://www.gotarifa.com/en/arrival/bus_schedule.html )( http://www.tgcomes.es/mapa.htm )

amikor leszálltam a buszról egy taxis megkérdezte,elvigyen e a portig, illedelmesen visszautasitottam,mekkora luxus lenne odáig taxival mennem.aztán a taxis megmutatta merre kell mennem, itt egyenesen az utca végéig, aztán balra,majd jobbra-de mutatja a tábla is.
 az utca 60°osan emelkedett, 50 km/h-s szembeszéllel egy km-t kellett gyalogolni,majd jobbra el 200métert, ahol is megláttam egy frs irodát és beszaladtam megvenni a jegyet a hajóra. utólag ez jó döntésnek számitott,mert a kikötői pénztárnál kigyózott a sor. ekkor 16:42volt.
gyorsan átvágtattam a másik oldalra és rohantam a kikötőbe.kb 300-400 métert kellett megtenni.Aztán sorbaálltam -elsőként- az EU-s passport kontrollnál, majd a többiek utánam- egy fecske csinált nyarat. elsőként szálltam fel a hajóra,de már voltak utasok fent, a kocsival utazók.gyorsan kitöltöttem a belépési nyilatkozatot és leültem a hátsómra. rossz döntés volt. ugyanis mindenki elkezdett sorakozni a passport controllos ablaknál.mire észbekaptam,200ember állt sorban, némelyiknél 5-6-7 útlevél.elvileg 35 perces az út, tudtam,hogy a kikötésig én nem fogok végezni.sajnos később is indultunk el, majdnem fél órával később,mert több mint 600an voltunk a fedélzeten. amikor elindultunk elkezdődött az útlevélellenőrzés- egy ember csinálta- ettől majdnem gutaütést kaptam.aztán meg nagy volt a kavarodás,mert hiába vitt egy ember 8 utlevelet vizsgálatra, a policeman (vagy kicsoda) mindenkit személyesen akart látni.és elkezdődött a kiabálás-futkorászás a hozzátartozók után,akik a hajó 100szegletében tartozkodtak.szóval: fejetlenség uralkodott az egész hajón.igazából akkor ijedtem meg, amikor 200 fejkendős nő beállt a sorba,ekkor kötöttünk ki. én meg pofátlanul megelőztem az összest, előre álltam és lepecsételtettem az útlevelemet. annyira siettem,hogy kifelé nem mutattam meg a policeman-nak az útlevelemet, az meg úgy rohant utánam,mert azt hitte nincs pecsét az útlevelemben.de aztán mikor meglátta,mosolygott és megkérdezte,várnak engem ? :-)  "naná, és már alig várom,hogy az illető karjaiban legyek!" és futottam ki a kikötő bejáratához.ahol a párom várt mosolyogva. másfél napos utazás után ,holtfáradtan landoltam a párom karjai közt.

http://www.frs.es/en/home-area/home.html - hajótársaság honlapja)  
 
 

Szólj hozzá!

Milánói városnézés

2010.06.28. 12:26 doki.zsuzsa

Az április marokkoi utamat úgy lehetett csak megszervezni,hogy egy napot Bergamoban vagy Milánóban kellett töltenem, a sajnálatosan rossz menetrendnek köszönhetően. Két alternativa volt, vagy a Garda-tó vagy Milánó.Én az utóbbit választottam,majd legközelebb jöhet Sirmione.

Vasárnap este 23 óra körül érkeztem ki Ferihegyre. Mivel Borsodból nincs vonat,ami felérne úgy a fővárosba,hogy kényelmesen el lehessen érni a 6órási gépeket, muszáj voltam a Hotel T1 Terminál szolgáltatását igénybe venni. Aludni amugy sem tudok a reptereken, igy baromira nem zavart sem a takaritógép hangoskodása, sem az a pár néger srác üvöltözése a büfében. És ahogy lenni szokott, 4 óra környékén elkezdtek szállingózni az utasok. A 18 és 19-es check-ines pultnál volt a jegyek átvétele, ahol mindenkinek lemérették a csomagját mind súlyilag,mind méretező által. Nem akartam rögtön átmenni a biztonsági kapun, ezért felmentem az emeletre és azt néztem,hogyan készítik elő a gépeket az utazásokra. Negyed hat körül elérkezettnek láttam az időt arranézve,hogy átloholjak a biztonsági kapun. Kiváncsi voltam,hogy a Túró Rudit ugyan kivetetik-e a csomagomból. Nem tették, így az ebédem biztosítva volt aznapra. A 4-es kapunál volt kiírva a boarding, rengetegen voltunk a kapuk előtt, ülőhely semmi,minden szék foglalt volt,de nem volt szükség arra,hogy leüljek,mert amikor odaértem, már szólitották is az utasokat a beszálláshoz. Itt is elmondták,hogy csak 1 kézipogyó,igy a dutye free-ben vásárolt cuccosokat is be kellett gyömöszölni a táskákba. Volt akinek nehézséget okozott ily korai órán megérteni,hogy a kis retikülnek is a kézipoggyászban a helye- de a boardingos lány azon mondata hatott hogy :nekem mindegy ,Hölgyem, ha kifizet itt rögtön 40€-t ,maradhat a kezében a kis retikül.  Nem siettem nagyon el a dolgot, ezért az utolsók között szálltam fel a második buszra, természetesen az első ajtóhoz álltam. Igy amikor megérkeztünk a kaputól kb 100 méterre álló rózsaszinű géphez,elsőként mentem fel a lépcsőn. Igenám,de baromira nem tudtam hová esett a jegyem, igy félreálltam és meg kellett keresnem , de amikor megtaláltam és megmutattam, még mindig meg volt a szokásos helyem.

cpt. Szilágyi János  , 4 stewardess lány,  LF: ~95% (üres hely alig)

Kicsit mérges voltam Szilágyi kapitányra,mert a személyzet utasitása kivételével egy büdös szót nem szólt aznap reggel. Az út eseménytelen volt, többnyire aludtak vagy kávét fogyasztottak az emberek. 7:13kor simán landoltunk Bergamo repterén.

A tranzitból kijővén leültem a fekete székek egyikére és elköltöttem a reggelimet, ami egy db túrórudeszből állt. Megvártam mig 8kor kinyitott a poggyászmegőrző ,becsengettem a securityhez- azok átvizsgálták a böröndömet,rátettek egy vagon rózsaszin ragasztószalagot- az összes cizárra,nyilásra-, majd igy mentem a poggyászmegőrzőbe, ahol 4€ fejében átvették a csomagot és a srác közölte,hogy 00:30 és 08:00 között nincs poggyászkiadás, vagy előtte vagy után jövök érte. Ezzel nem volt semmi baj. Vaciláltam, melyik társasággal menjek Milánóba, már a repülőn eldöntöttem,hogy oda megyek, mivel Sirmionéban nemrég voltunk egy baráti társasággal. Végülis az Orio Shuttle győzőtt, 14€ból megúsztam az oda-vissza utat. (mivel egyedül voltam, ez volt az olcsóbb, a másik társasággal egy jegy 8,90€-ba kerül, a 3db jegy pedig 17,80€- a Terravision buszai drágák, ők 10€-ért szállitják az utasokat Milánóba) . A buszra sem kellett sokat várni, a kijárattól balra lévő megállóból indult kb. 10 perc múlva.

 

folyt. köv.

2 komment

Aki hülye, utazzon a "hamuban" repülővel

2010.05.15. 19:30 doki.zsuzsa

Elég hülye vagyok, vagy inkább bevállalós- esetleg mindkettő- még nem sikerült magamat annyira megismernem hogy ezt kiderítsem magamról. Mindenesetre az izlandi vulkánkitörés idején repülőre szállni nem éppen életbiztosítás.

Amikor befoglaltam egy marokkói utazásra a jegyeket, se híre,sem hamva nem volt a vulkánnak. Az előző marokkói utam hazaérkezésének napján tört ki a vulkán, és éppen Bergamoban kellett szembesülnöm azzal,hogy ott rengeteg járatot töröltek aznap-de az enyém éppen elindult BTS-re,és csak a szerencsének köszönhettem,hogy nem Londonban voltam.

Történetem arról szól, hogy jutottam el Marokkóba az eljegyzésemre..és hogyan,miképpen jutottam onnan haza. Még áprilisban lefoglaltam egy BUD-BGY-MAD-TNG -BGY-BTS utat,mivel a párommal eljegyzésre készültünk. Ki is tűztük a május 10.-ét,este 7 órát a jeles eseménynek.A családdal megbeszéltük,hogy eljegyzés Marokkóban a fiú családjánál, esküvő pedig ősszel,itthon.

Már szombaton nagyon flusztált voltam, hogy egyáltalán elinduljak-e Ferihegyre.Vasárnap még rosszabb lett a helyzet,mivel az aznap hajnali BUD-BGY-t törölték, és az összes olaszországi járatot. Legalábbis a fapadosok többsége törölt, mig a "nagy" légitársaságok vígan utazták ezeket az útvonalakat. Mindenesetre vasárnap éjszaka kimentem T1-re hogy saját szememmel lássam, törlik-e a járatomat,avagy sem.Az esti madridi és londoni gép leszállt,a rómait viszont törölték-az nem érkezett meg T1-re.Kezdtem parázni,mert mig három gépnek kellett volna álldogálnia a bitumenen,csak kettő állt és meg mertem volna esküdni hogy az én gépem nem fog elindulni másnap reggel. Hajnal 4órakkor elkezdődött mind a három gép utasainak a becsekkolása. Én ugyan megkérdeztem a csekkin pultnál, a wizzair részlegnél és a celebinél ülő hölgyeket is hogy tuti mind a három gép el fog-e indulni, de megnyugtattak,hogy ha törlésről lenne szó,már nekik jelezték volna. Ok ,mondom ti tudjátok, és átslisszantam a biztonsági kapun,majd leültem az 1-es kapuhoz,onnan indult (reményeim szerint) az én gépem.Fél hatkor szóltak is,hogy megkezdődik a boarding. Boldog voltam (akkor még). Sajnos a barcelonai járat utasainak nem volt ilyen szerencséjük, nekik állítólag 4órás késést helyeztek kilátásba.A sok tökölödésnek köszönhetően 06:20kor sikerült csak elindulni a kifutópálya felé,de nem érdekelt ez sem,csak hogy menjünk már.

a repülés adatai: BUD-BGY  6680ft  HA-LPU  cpt. Bóna J. (-akit imádok és vele a repülés mindig nagy élmény) Adrienn+2 lány és 1 fiú cabin crew. Édes kapitányunk köszöntötte az utasokat a maga és a sok Gyuri nevében, elmondta merre fogunk repülni,és azt is hogy Bergamoban jelenleg az eső esik,de később a hó is fog és hogy az utasteret tele rakták jegesmacikkal. Később a másodpilóta ( F.György) is hasonlóképpen köszönt mindenkinek. Kicsit fészkelődtem,mivel láttam,hogy nem fogunk időben odaérni Bergamoba,és nagyon kell majd sietni a biztonsági kapu akadályát venni hogy elérjem a 08:40-kor induló (08:10kor kapuzárás) BGY-MAD gépet. 07:45kor landoltunk, én pedig az órámat lestem.Persze hogy hátul ültem most is a 29D-n,és éppen most nem hoztak a hátsó ajtóhoz lépcsőt,igy végig kellett várnom,mig az előttem lévő sok tökölődő utas leszáll előttem. Rohantam a biztonsági kapuhoz, ahol annyi ember volt,amennyit még életemben nem láttam,kb 400-450 ember várt arra hogy átjusson a biztonsági ellenőrzésen, volt ott lökdösödés,verekedés,kiabálás- káosz.. A hátsó bejáratnál volt a sor vége, de nem kettes hanem 10es sorban tolongtak az utasok. Kértem a hölgyet,hogy segitsen már átjutni ezen a sokaságon,mivel 2 perc múlva zárják a kaput a gépemnél, de a nőci,aki méri a súlyt,közölte,hogy itt mindenki siet.A franc egyen meg, hát nem igaz,hogy lekésem a gépet. Találtam egy ugyanazzal a járattal utazni szándékozó lányt és egymást idegesitve néztük a sokaságot. Éppen arra haladt egy biztonsági ember,akit megkérdeztem,nem segitene-e nekünk átjutni a kapun,mert ha nem utazom el a madridi géppel,fuccs a házasságomnak.Ekkor 08:15 volt.Szegény megszánt,mert előrevitt minket. mi rohantunk a 12-es kapuhoz fel, ahol már javában folyt a beszállitás. Nem értettem,hogy miért nem működött a biztonsági kapu előtt az,hogy az éppen induló járatok utasait szólitják a biztonsági ellenőrzéshez-és igy nem lett volna káosz.A 13-as kapunál Bariba mentek az emberek, 07:55kor zárt volna a kapu,de vártak az indulással,amig csak lehetett (08:20ig).

 

BGY-MAD  EI-DKP   6€   cpt: Lorenzo B.  cc:Daniel-Andzej,Rafael,Sabrina,Tanja      

Miután utolsónak léptem át a boardingot, a buszon az első lettem,aki leszállt és igy megint elfoglaltam a 29D-s széket.Akkora volt a hangzavar a biztonsági bemutató alatt,hogy Andzej kétszer is rászólt az utasokra,hogy fejezzék be a hangoskodást,mert igy ennek semmi értelme,,és fejetlenség lesz ha baj lesz. Amire van esély,mármint hogy baj lesz. Na erre elhallgattak az emberek-ez hatott. 09:10kor szakadó esőben gurultunk a  kifutópálya felé és 10:50kor gyönyörűen landoltunk Madrid repterén 10 perccel hamarabb,mint ahogy kellett volna-fanfár és taps. Madrid reptere nekem a nagy káosz. Össze-vissza vannak kiírva a táblák. Pl a Departures tábla a wc felé vezet. Kovályogtam egy kicsit,majd 13:50felé átmentem a biztonsági kapun.Páromat 14:20kor felköltöttem,hogy lassan szedelőzködhet,mert nem irták ki hogy törlik a járatunkat.Sikeresen átjutottam a biztonsági kapun-és igy már semmi akadálya nem volt annak,hogy elinduljon értem kocsival a reptérre.Nagyon örült ennek a hírnek. A B28-as kaputól indult a gépünk, a kapuzárás eredetileg 14:40kor volt, az indulás pedig 15:10kor. 14:35kor megjelent egy szőke nő és egy fiatal fiú és kezdték nézegetni kinek milyen méretű a csomagja.A gépünk ekkor még sehol nem volt,,14:56kor jelent meg a kapunál.Pár perccel később megjelent az új személyzet is- és utánuk kerültünk mi sorra. 184 utas várakozott arra,hogy elinduljon Tangier felé-köztük rengeteg gyerek, akikre különös figyelmet forditottak. .Minden egyes utasnak leméretezték a csomagját,akinek nagyobb volt, fizettek. 10perc múlva a szőke csaj lelépett és egyedül csinálta a beszállitást a fiú. 15:43kor léptem káromkodva a fedélzetre.A leghátsó sorban jobb oldalon volt már csak hely,de még szállingóztak utasok. Két Iberia gép szállt fel mellőllünk és egy Aer Európa.Ekkor 15:58 volt. Megtörtént a safety információ, megszámolták az utasokat,,és csak nem indultunk. 16:06kor a kapitány közölte,hogy bizonytalan időre lezárták Madrid légterét,a két nap az tuti. Majdnem elájultam. Kifelé menet a kapitánnyal közöltem,hogy ha ők nem tökölnek a beszállással, a földi személyzet sem szarakodik a boardingnál, és valamelyik stewardess segit boardingolni és nem trécsel fent a gépen a többivel,akkor -időben indulva -még el tudtunk volna menni.Igazat adott nekem, de ezzel nem voltam kisegítve. Ott álltam összetörve-zokogva Madrid repterén és úgy hívtam a páromat,aki már úton volt a repté felé,hogy forduljon vissza ,kérjen elnézést a családtagoktól és a rokonoktól,de mégsem tudok aznap eljutni Tangerba,mert minimum két napra lezárták a repteret.Kint az előtérben káosz volt. Gondoltam, akkor bérlek kocsit és lemegyek Algecirasba,onnan hajóval meg átmegyek Tangerbe.A gépen mellettem ülő házaspárnak is ez volt a szándéka, és megbeszéltük,hogy akkor összefogunk és együtt megyünk. Igen ám,de mire mi odaértünk a kölcsönzőkhöz,mindegyikénél elfogytak az autók. Az Avisnál volt még kocsi, ők 302 €-ért akarták adni a kocsit.Hát a francokat, akkor inkább vonattal megyünk.Ment a telefonos segitség jobbra-balra- (ezúton is köszönet jet set,traubisoda és szb barátaimnak a segítségért)- kiderült,hogy a vonat Malagáig megy ma csak,85€-ért,Algecirasig pedig holnap reggel 08:40kor,amivel viszont lekéssük az utolsó kompot. A falba vertem a fejemet. Szidtam a Ryanair földi kiszolgáló személyzetét és azok fel és lemenőit,és sirtam. Mikor a házaspár férfi tagja kitalálta,hogy próbáljuk meg a buszt. Elmentünk hát a buszpályaudvarra,ahol közölték, hogy az elmúlt egy órában lefoglalták mind a három mai  Algecirasba induló járat összes jegyét,sőt holnap estével bvezárólag egyetlenegy járatra sincs már jegy. Összeomlottam. Háromnegyed hat volt és kilátástalannak láttam a lejutást a páromhoz. Az Eurolines irodánál megálltam,és a hölgy közölte,hogy este 10kor van járat le Tangierbe,84€-ért. Majd beleszédültem,amikor megláttam,hogy 07:30kor indul Algecirásból hajóval a busz,és 13:00kor ér oda. Mi a fenének hajókázik 7 órát a busz,mikor csak két óra az út komppal a két város között? Kiderült,hogy ez olyan turista busz ,ami olyan hajón megy Tangierbe,ami megáll Gibraltáron,Ceutában,Tarifán és még ki tudja hol. Közben otthonról jött a segitség,a megerősítés,hogy a másnap esti 11órási buszig minden jegy elkelt. Ekkor odamentem a buszpályaudvar pénztárához és könyörögtem a nőnek,hogy találjon ki valamit, legyenszives,mert nekem le KELL jutnom Tangierben. Olyan rendes volt,hogy kinyomtatott 3 jegyet az éjfélkor induló buszra (28,45€). Adtam neki két tábla magyar csokit és nagyon nagyon megköszöntem. Igy fél 9re reggel ott lehetünk Algecirasban, a déli kompot elérjük és ottani idő szerint 13kor már lent is vagyok a páromnál. De gondoltam egyet és mondtam a két utitársamnak,hogy próbálkozzunk meg a 21 órási busznál, hátha lesz üres hely. A srác mondta hogy 1 talán,de három??? Mondtam neki, hogy próba szerencse.És ekkor még azt hittem,hogy az Isten szeret engem, ugyanis pontosan három üres hely volt még a buszon. Örültem,mert ez a busz 05:30ra volt lent Algecirasban,és a 6:00os kompot pont elértük. 8 és fél óra buszút és 2 óra hajóút választott el a páromtól és annak családjától. Mit meg nem tesz egy nő egy rohadt karikagyűrűért- gondoltam magamban. Persze ez csak vicc,de ha belegondolok,hogy én utálom a vizet..és gyűlölöm a kompokat- már nem is tűnt annyira viccesnek a dolog. Mindenesetre felhívtam a páromat,hogy mégis csak lett megoldás és 9re legyen a hajókikötőben. Lesett egy nagyot,miután ismeri a hajók és a viz iránt tanusitott ellenszenvemet,de nem győzött ugrándozni,hogy nice... mégis lesz eljegyzés...és rohant a szüleihez a hírrel. A busz egyszer megállt 35 percre egy nagyobb benzinkútnál,majd csak Malagában és Marbellában. Igaz éjszaka volt illetve hajnalodott,de igy is gyönyörűen lehetett látni végig a tengert, a pálmafás tengerpartot. Végig az ablakon bámultam kifelé,mivel én nem tudok mozgó járművön aludni. 05:17-re értünk Algecirasba,ahol nagy kényelmesen megvettük a jegyet a kompokra. A házaspár fiú tagja ugyanis Ceutába ment dolgozni,a lány meg velem jött Tangierbe.

A komp út sem volt vészes- csak a vége, amikor a kikötő felé fordultunk be.Nagyon esős idő volt, de még igy is szépen látszott Gibraltár és a környező szigetek.Reggel 8 volt ,mikor kikötöttünk,és én meg szidtam a lüke fejemet,mert nem számoltam az egy órás időkülönbséget-de végülis nem volt nagy baj,mivel a police-nak köszönhetően 08:47 volt mire lekerültünk a hajóról. 

A párom még akkor sehol nem volt, éppen akkor kelt fel,mivel éjszaka nem aludt,mert az "apósomat" be kellett vinni a kórházba. Fél 9kor csak megérkezett,elmentünk a szállóba,ahol elmesélte hogy a papája nagyon beteg lett az éjjel,és a mamája mellette van a kórházban.

Azt üzenik,hogy most nem családi eseményként fog történni a lánykérés, bocsássak meg érte. Kimentünk hát a Hercules sziklához és felhúztuk a gyűrűt,majd elmentünk egy étterembe ,de már nem tudtunk rendesen ünnepelni,mert jött a telefon,hogy rohanni kell a kórházba.

Mivel én még nem vagyok csak félig családtag,a kórházba nem mehettem be. Este fél hatkor jött a telefon hogy az apósom meghalt.Még csak el sem tudtam tőle búcsúzni.És hogy ez kinek a hibája? Sokszor tettem fel magamnak azóta a kérdést: mi van ha időben érkezek Tangierbe- vajon bekövetkezett volna-e akkor is a tragédia? Az elkövetkezendő két napot senkinek nem kivánom. Nem elég hogy páromat nem láttam,a marokkói légteret is lezárták bizonytalan időre. A Panzion Hollandeban laktam,ahol meg meleg viz nem volt.De nem érdekelt,mert nagyon el voltam keseredve. 2 napig szinte semmit nem ettem,feküdtem az ágyon,mikor szerda délelőtt a portás srác szólt,hogy a párom hivta őket,hogy nem tud elérni engem,nézzék már meg hol vagyok. Aztán lementem a partra,és sirtam. Rögtön ott termett egy srác,adott zsebkendőt-és kérdezte miért vagyok szomorú. Mikor elmeséltem,azt mondta hogy ilyen állapotomban nem hagy magamra és kiskutya módjára követte minden léptemet. Még a reptérre is kikisért. (a Tangieri repteret éjszaka 2-3 órára bezárják,de akinek reggel 10 előtt indul a gépe,hagyják,hogy ott maradjon- ezt megkérdeztem-hátha valakinek jól jön az infó).

A hazafelé út: csütörtökön hajnalban imádkoztam,hogy megnyissák a légteret,és imám meghallgatásra talált. 7kor elkezdődött a chekkolás. Aki online be van csekkolva, annak is mennie kell a kapukhoz. A srác akihez sorbaálltam ,megkérdezte,hogy voltam-e nemrégen itt,mert ismerősenk tűnök, mondtam neki,hogy jó duma... de most nem nagyon vagyok ismerkedős hangulatomban. Aztán megmutatta az útlevelemet,hogy van benne pecsét a három héttel ezelőtti látogatásomról- és ugye hogy emlékszik,mivel akkor megjegyeztem neki, hogy ferdén áll a nyakkendője. Én erre nem emlékeztem,de lehet hogy így volt. Megkérdezte mikor jövök erre legközelebb, hát ezt csak a jóég tudja,feleltem neki. Az útlevélellenőrzés elég sokáig tartott,rengeteg volt a kisgyerekes család.A biztonsági kapun is hamar átjutottam. ott találkoztam egy magyar lánnyal,aki éppen Brüsszel felé repült az Air Moroccoval, és azon sopánkodott,hogy egy napot a reptéren kell töltenie,mert nincs hazafelé járata. Bezzeg ha Párizs felé ment volna- mondtam neki,akkor lett volna- vagy jöhetett volna Bergamo felé is. Kicsit kezdtem aggódni,mivel fél 9kor a gépünk még sehol nem volt, az időjárás viszont annál pocsékabb, azt hittem ott maradok Marokkóban egy darabig még.De 08:33kor landolt a gépünk,gyorsan kiszálltak az utasok és én mehettem hátra a helyemre.

TNG-BGY    EI-DLZ  6€   LF:~60%   cpt.: Michael....   cc:David,Sylvia,Alessandro,Erika 08:47 indulás, eseménytelen út.. 12:11kor landolás (10 perccel hamarabb) fanfár és taps

érkezés után átmentem az Orio centerbe, kaja után néztem és tejet vettem..mert már 4 napja nem ittam tejet.Visszaérkezvén a reptérre ,megebédeltem,és néztem ki a fejemből. Majd kiöntöttem a vizemet és gondoltam megnézem a táblán,hogy valóban megy-e BTS felé a gépem.Megrökönyödve láttam,hogy az összes spanyol uticélról érkező gép minimum 1 órát késik. Mi a fene? Már megint? Aztán véletlenül ránéztem az órára, 16:40volt rajta. hogy micsoda??? Basszus, akkor zárják a kaput a gépemnél. Én hülye ,elfelejtettem átállítani az órámat és majdnem lekéstem emiatt a gépemet. Megint rohanás,ismerős arc bámult a képembe a biztonsági kapunál. Megint siet? -kérdezte. Mondtam neki,hogy most nem sietek, rohanok. Előre hivott és átslisszoltam. Megfogta a kezemet, megnézte a gyűrűmet és gratulált,majd mondta hogy rohanás... és integetett. A 14-es kaputól indult a gépem,az volt a szerencsém,hogy egy idős házaspárral szöszmötéltek a boardingosok,mert ők nem csekkoltak be online,náluk csak a jegyvásárlás tényét igazóló kinyomtatott papir volt. Ennek köszönhetem,hogy elértem a gépemet.

BGY-BTS   EI-DPO     6€   LF:~90%  cp: nem tudom, Adeline,Maria és még 2 lány   időbeni indulás és 5 perccel hamarabbi érkezés BTS-re--- szakadó eső,én meg papucs,fehér nadrág,fehér póló- néztek rám,mintha a holdról jöttem volna. egy nőci az induló terminálban megkérdezte tőlem,hogy honnan jöttem ahol ilyen jó idő van, mondtam neki:Afrikából, teljesen megnyugodott

este a Bratislava Hotel Terminálban- egész éjszaka csilip csalap volt,mivel már a Travel Service elinditotta nyári török járatait és volt egy,ami hajnal 01 körül indul. Volt rendőri ellenőrzés is,megnézegették az alvó emberkéket, és aki nem utasnak tűnt,felköltötték és elvitték valahová. 02:57-es N61-es busszal mentem a buszpályaudvarra ,ahol elég sokat kellett várni az Orangeways Berlin-Budapest járatára. nem 3:37kor jött,hanem 04:16kor. De 04:30kor becsületesen elindult. Mivel nem volt rá foglalásom,nem volt biztos hogy egyáltalán felférek-e rá,ezért lutri volt,hogy van-e rajta szabad hely. De szerencsére volt, igy 07:00kor már a Fradi pályánál voltunk.

 

Szólj hozzá!

Londoni csoportos tura-2010.03- 3.rész

2010.04.03. 15:23 doki.zsuzsa

Az elözö posztot azzal zártam,hogy fél 10kor elindultunk a vasutállomásra,hogy a 9:36-os vonattal bemenjünk Londonba. Ez igy is történt.

                                                                                                                       A Paddingtonról a 36-os busszal mentünk a Hyde Park Cornerig, ahol kovályogtunk kicsit az aluljáróban,majd úgy döntöttünk,hogy bemegyünk a Hyde Parkba mókusokat keresni,legalábbis addig,amig nem kezd el szakadni az esö. Miután aznapra rossz idöt jósoltak a meteorológusok,múzeumos napot szerveztem. Minden nap reggel elmondtam  a lányoknak,hogy mit tervezek aznapra és ha valakinek van valami különleges kérése,adja elö már reggel,mert akkor ugy alakitom a napot. Csak annyi volt aznap a kérés,hogy a Trafalgar Square-n lévő szuvenyireseket ne hagyjuk ki,mert Timi és Martina ott nézett ki magának táskát, Dalma villogós Big Ben-t a szüleinek,mi meg az osztályfönöknek és az igazgatónönek  akartunk kis apróságokat venni. Szóval aznapra nem sok mindent terveztem,mert másnap hajnalban kellett hogy elinduljunk a szállobol- a szombati hülye vonatmenetrendnek köszönhetően. Ezért már délután 5 felé terveztem a megérkezést a szállóba,majd ott egy búcsúvacsora elköltése után szigoru alvás következett (volna).

Szóval az utolsó napi menetrendünk : Hyde Park-i séta, Albert Memorial, Royal Albert Hall,Victoria és Albert Museumba betekintés- legalább a csillár megkukkerolása,Natural History Museum,Science Museum,Harrods Áruház,National Gallery ,vásárlás- és ha nem esik nagyon az esö,akkor Oxfort Street-i séta.

Aznap Dalmának hihetetlen jókedve volt. (Itt kell megjegyeznem,hogy az egész csapatban ő volt az egyetlen lány,aki nem panaszkodott soha semmire,nem mondta hogy fáradt, becsületesen oda ment ahová én mondtam.) Rá is kérdeztünk,hogy mi ez a féktelen jókedv. "Holnap megyünk haza!!!!!!!!!!"- mondta mosolyogva. Hihetetlen a kiscsaj! A Hyde-parki mókusetetés megint elnyúlt,  elkezdett cseperegni az eső ás mielőtt sz....rá áztunk volna gyorsan buszra szálltunk és elmentünk az Albert Memoriálhoz. Miután esett, ezert a buszmegálló fedettségének védelmében olvastam el,mit kell tudni az emlékműről és a vele szemben lévő Royal Albert Hall-ról. De időközben elállt az eső,és megkértem a lányokat,hogy gyalogoljunk át szépen a szoborhoz. Nem nagyon akartak,de muszáj volt. Majd megint elkezdett ködszerűen esni,igy gyors iramban elsiettünk a Natural History Museumba,ahol ismételten kaptak egy órát a lányok. Javasoltam nekik a dino kiállitást és a  bálna élethű mását (ezt most éppen tisztitották). Sok minden egyéb van itt,amit szerintem látni kell,de sajnos megint csak azt kellett látnom,hogy a lányok  hátuk közepe sem kivánja a londoni sétát, inkább aludnának a szállóban. Csodák csodájára kicsit többet nézelődtek a múzeumban mint egy óra, majd mielött elindultunk a következő uticélunk felé lefényképezkedtünk a 26 méteres Diplodocus-csontvázzal,ami a hallban található. Elég későre járt az idö,igy a Victoria&Albert és a Science Muzeum meglátogatását a következő londoni kirándulásunkra hagytuk. A 74-es busszal megcéloztuk a Harrods Áruházat. Nos, mint köztudott, ide nem nagyon engednek be turistákat, és mi nagyon annak látszottunk, elázva,csatakosan. Az biztos hogy egyikünk sem hasonlitott Victoria Beckhamre. Egy megilletődött biztonsági őr hebegett habogott valamit az ajtóban,aztán úgy döntött mégsem állja utunkat és beengedett-kizárólag azzal az utasitással,hogy maradjunk együtt. Kicsit mozgólépcsőztünk,ide oda járt a fejünk,mikor megkérdeztem  lányokat maradjunk-e még? Persze hogy: nem -volt a válasz. Igy felszálltunk egy 9-es buszra és elmentünk az Oxfort Circus-hoz,és sétáltunk egyet a ködszerű esőben a Regent Street és az Oxfort Street forgatagában. Kerestünk a hazaiaknak ajándékokat,de persze semelyik szuvenirárus készlete nem felelt meg a lányok izlésének,igy visszamentünk a Trafalgár Squar-re-és mindenki kedvére vásárolgathatott. Csak később derült ki,hogy Timi mégsem vette meg a táskát amit kinézett magának,mert egy nap alatt kiszeretett belőle.Már jócskán délutánban jártunk,ezért mondtam a lányoknak,hogy miután esik az eső nem érdemes áztatni magunkat,menjünk vissza a szállóba. Mindenki dijazta az ötletet,igy a szokásos útvonalunkon visszatértünk a Hostelbe. A vonaton persze nagy volt a jókedv,hiszen látszott Dalmán,hogy már alig várja,hogy hazafelé tartson. Azt mondta,akkor lesz nyugodt,ha már Miskolcot fogja látni. Innentől kezdve ércelődés céltáblájává vált ,különböző alternativákat találtak ki a lányok miképpen kelljen Dalmának mégis Londonba maradnia. Enikő kitalálta,hogy felhivjuk Dalma nagybátyját és megmondjuk neki,Dalma itt akar maradni. Ő meg az ágyhoz fogja láncolni a lányt. De Dalma akkor sem fogja hagyni magát,és le fogj rágni a bilincset, ha kell még a kezét is,csak hzamehessen végre. Annyit röhögtünk a vonaton és olyan hangosan,hogy mindenki minket bámult és egy idő után ez kezdett kellemetlenné válni.Miután megérkeztünk a szállóba,megkértem a lányokat,hogy amig elmegyek,megveszem a pizzákat ne egyenek semmit,de persze ez falrahányt borsó volt. Fogtam magam és elmentem a közeli nagyáruházba és vettem három jókora pizzát,majd amikor visszacsattogtam a szállóba Eszter megkérte Ali babát,hogy nyissa ki a konyhát,had tudjuk megfőzni a vacsit. Legalább háromszor kellett kérést intézni Alihoz,mire eljutott a tudatáig a kérésünk,és megadta a konyha ajtajának négyjegyű kódját. 

 Nos, odatettem a levest főni,majd a pizzákat is beraktam a sütőbe. Közben  a lányok is megérkeztek a konyhába megfürödve,pizsiben.Az volt a baj,hogy a lányok teleették magukat chip-szel addigra-na meg az sem volt tul jó dolog,hogy a pizza hamarabb lett készen mint  leves. Szép sorjában kiadtam a pizzákat,majd a kechupot és a tányérokat és megkezdődött az utolsó londoni vacsoránk. Mire a leves készen lett,már senkinek nem kellett,de én hajthatatlan voltam és mindenkibe beletuszkoltam három kanál levest.

A maradék levest és a pizzát Enikőék odaadták Ali babának baksisként. Majd közöltem a csajokkal,hogy innentöl kezdve egy hangot sem szeretnék hallani,mindenki bepakol,aztan szépen csendben elmegy aludni. És találkozunk 00:45kor a szobánk elött. Addig én fényesre sikáltam a konyhát,szépen elpakoltam az edényeket- jelezve a bangladesi szakácslánynak,hogy nálunk Magyarországon mi a rend és a tisztaság. Mire lezuhanyoztam és én is bepakoltam,már 22 óra felé járt az idő,mikor is kopogtatásra lettem figyelmes. Dalma volt az,megkérdezte,hogy aludhat-e az üres ágyban,mert odafent áll a bál. Nem volt semmi akadálya,bár azért felszaladtam megkérni a lányokat hogy pihenjenek le,mert másnap fáradtak lesznek. Gyors 2 és fél óra alvás következett,aztán elindultunk az állomásra,hogy elérjük a 00:57-es vonatot. A kijelzőn az volt kiirva,hogy 4-es vágány. Már kis ideje ültünk a peronnál,mikor megláttuk kiirva,hogy nem innen hanem a 2-esről fog indulni a vonat,de 1 perc múlva- gyors rohanás- fel a lépcsön le a lépcsőn és éppen hogy elértük a vonatot. Az út a Paddingtonig megint csak röhögéssel telt el,megint Dalma volt a viccek célpontja. A Paddingtonról a 27es busszal mentünk a Baker Streetre- innen indult ugyanis a transzferünk Stansted repterére. A 02:00 órási buszra volt jegyünk,és csendben várakoztunk hogy megérkezzen a narancssárga gépkocsi. Időközben elkezdett összeverődni a tömeg. Sajnosmegjelent két részeg srác is,akik persze hogy minket találtak meg. Enikő annyira megijedt,hogy gyorsan a hátam mögé bújt.A srácoknak hiába mondtuk,hogy nem beszélnek a lányok angolul,hajthatalanok voltak és trágár szavakat kiabálva szidtak minket. Közöltem velük,hogy ne kiabáljanak,csendben és értelmes hangnemben biztosan többet érnének el. S ez hatott. Megmondom öszintén,hogy nagyon ott voltam,hogy lecsapom mind a kettöt,de a franc akart két részeg miatt rendőrségi eljárást a fejére. Igy hagytam a fenébe öket. Végül kiderült,hogy az egyik megvágta az ujját és kórházat keresett. Eszter akkor kitalálta,hogy elküldi őket tőlünk jó messzire, és megadott nekik egy utirányt. Persze azt a két suhanc nem felejtette el közölni,hogyha nem fogják megtalálni az általunk megadott úton a keresett kórházat,visszajönnek és megvernek minket. Ha ha ha- vigyorogtunk. Persze, csak gyertek! Itt leszünk! Kb. 3 perc múlva megérkezett a kisbusz és mi már vigan a reptér felé tartottunk,mikor a két srác még mindig a kórházat kereste :) Másfél óra múlva már Stansteden voltunk,kerestünk egy csendes zugot es elkezdödött a pakolászás egyik böröndböl a másikba. Majd fényképeszkedés, reggeli és csomagméretezés következett. Aztán a lányok úgy döntöttek,hogy a még megmaradt fontjaikat a már kinyitott Claire'sben mindenféle hülyeségekre költik. Lassan eljött az idö és elindultunk a biztonsági kapukhoz,ahol kigyózott a sor. Eszter kivételével mindenkinek sikerült átsiklania az ellenőrzésen. Nem tudom mit kerestek illetve mit láttak meg a biztonságiak a böröndben de fullra kipakoltatták,elvettek egy csomo kozmetikumot,holott mindegyik 100 ml alatt volt,mintát vettek a gyerek kezéről,arcárol,a ruhákról,a böröndről. Tiszta horror volt. Majd közölte a hölgy,hogy minden Ok,mehetünk. Innentől kezdve nem volt más hátra csak a csokivásárlás ,pár kilométer megtétele az indulási kapuhoz és a járatunk megérkezéséig a kapu előtti várakozás.

A boardingos kapu előtt Dalma és Timi is bevette a gyogyszerét,majd a gépen Dalma bevett a biztonság kedvéért még egyet. Miután hajnal volt,a gépünk nem érkezett sehonnan,hanem onnan indult Stanstedröl. A steward nagyon ismerös volt, hát persze- Frederico,régi ismerösünk,aki Dalmát rögtön felismerte-és mosolyogva meg is kérdezte töle- "Na,ma jól vagy,kislány? " (ő volt az a steward aki Dalma gyomrából elökandkáló szendvicsmradványait feltakaritotta az első repülés alkalmával) . Egész úton,amikor elhaladt Dalma mellett, mindig ránézett,hogy meggyőződjön Dalma jóllétéröl. De semmi gond nem volt- persze nem is lehetett-mivel hazafelé tartottunk! A lányok ki is találták,hogy Dalma annyira belejött a repülésbe hogy nem is lehet nagykorában más foglalkozása,csak a stewardess-ség! :-). Annak rendje és módja szerint korábban érkeztünk Weeze repterére,és a landolás is nagyon szépre sikeredett,imételten hála M.Philip cpt.-nak. Elég gyorsan átjutottunk az útvonalellenőrzésen. Sajnos egy járatmódositásnak köszönhetöen nem Weezeböl hanem Frankfurt Hahn-ról kellett Pozsonyba repülnünk- igy az aznapra tervezett weeze-i túra elmaradt. Nem volt más hátra csak átutazni fél Németországot hogy elérjük az este fél 8kor induló HHN-BTS járatunkat röpke 10 óra alatt. Más alternativát nem találtam,csak a vonat jöhetett szóba. Ahhoz hogy vonatozni tudjunk,a reptérről 10 percig buszozni kellett Weeze állomásra. Rendes volt a buszos,mert olyan 35€-s (NRW) csoportos jegyet adott,amivel 5 fő utazhatott és az egész tartományra érvényes volt a vonatra és buszra , a hatodik fönek 16€-ba került mindez. Weezeben felszálltunk a Krefeldbe tartó vonatra és utaztunk 40 percet. Ahol átszálltunk egy másik vonatra, ami Kölnbe tartott. Nagyon fáradtak voltunk mindannyian, Enikö,Timi és Martina ráadásul álmosak is voltak de annyira,hogy az egy óra várakozási idöt nem akarták kihasználni Kölnben,igy nem jöttek be velünk a Dómba. Sajnos Timi nem csak fáradt volt,hanem a hasa is fájt,mivel este nagyon belakott a vacsibol. De muszáj volt tartani a menetrendet, amit elözö este néztem ki a net-en,mert el kellett érnünk a gépünket.Kölnben újabb jegyet kellett vennünk,mivel Koblenz és Frankfurt -Hahn reptere Rheinland-Pfalz körzetben van,igy az automatából megvettük a 28€-s csoportos jegyet és a hatodik személynek a 20€-sat. A rövid pihenő után 14:42-re értünk Koblenzbe,ahol vártunk egy órát a reptéri 610-es buszra,közben a német fiatalokat néztük elszörnyedve. Hangosak és ittasak voltak,ronda haj,ronda ruha....  Amikor csak lehetett szabadultunk a látványtól,beálltunk a buszmegállóba,ahová meg is érkezett a busz,Dalmának vettünk egy 8,50€-s gyerekjegyet- ö nézett ki a legjobban 12 évesnek-mi meg utaztunk a tartományi jeggyel. Frankfurt Hahn-ra megérkezvén ebéd következett, bár Timi nem sokat evett. Gyros és pizza volt teritéken meg egy csomo édesség.Amit már Stansteden is helytelenitettem, söt én biztos voltam benne,hogy a reggeli helyett elfogyasztott savanyú gumicukor és az energiaital tette be Timi gyomrának a kaput. A londoni Hostelben elkészitett szendvicseket persze nem ették meg egészen és  többsége a kukában landolt. Hahnban is sikerült gyorsan átjutni a biztonsági ellenőrzésen,majd vártunk vagy fél órát és megérkezett a gépünk. Nem maradt el a boardingosok részéröl a böröndök méretezése és súlymérése sem. MI már rutinosak voltunk,mert a kapu nyitása elött úgy alakitottuk ki a böröndök sulyát,hogy egyik se legyen 10 kg-nál több. Volt akin két melltarto,3 polo,két nadrág volt,amit a pozsonyi reptéren levetettek a lányok. Inkább túlöltözik ilyenkor az ember,minthogy 35Ł-ot vagy €-ot kelljen a csomagfeladásért fizetni. Dalma ismételten bevette a gyogyszert- és ennek köszönhetöen semmi baj nem volt az ut során. Kb.egy órát töltöttünk Pozsony repterén,majd a 61-es busszal kimentönk a Hlavnia Stanica-ra,ahol megvettük a vonatjegyeket 85€-ért Kassára. Most már rutinosabbak voltunk, ugyanis 2 fülkét foglaltunk el,de sajnos voltak helyjegyesek,akiknek a mi fülkéinkbe szoltak a jegyeik, igy nem utaztunk oylan kényelmesen. Egy idö után kerestünk üres fülkét és elfoglaltuk, onnantol kezdve kicsit pihenhettünk. Hajnal negyed hatra értünk Kassára, ahol megint reggeli következett,az amerikai hot-dog. 06:13kor indultunk Kassáról Miskolc irányába,ahová 07:38kor meg is érkeztünk a gyermekek és a szülök nagy örömére.

Ez az út tökéletes példája volt az "Ember tervez Isten végez" mottónak,hiszen rengeteg nem várt helyzet állt elö utazásunk során,de mi példásan vettük az akadályokat. A legközelebbi utunkat Párizsba tervezzük,reméljük összejön.

VÉGE

Szólj hozzá!

Londoni csoportos túra-2010.03- 2.rész

2010.03.28. 21:39 doki.zsuzsa

Az első részben leírtam milyen körülmények között és útirányon át jutottunk el Londonba.

A gépről leszállva,végre ott álltunk London Stansted bitumenjén 13:25kor-és próbáltunk kis levegőhöz jutni,mert a landolás nem éppen úgy sikerült,ahogyan terveztük. Imbolyogva indultunk el az útlevélellenőrzés felé,megtéve több száz métert- fel a lépcsőn,le a lépcsőn, jobb kanyar-bal kanyar... de végre sikerült sorbaállnunk. Gyorsan túl lettünk a procedúrán-gyors illemhely látogatás- én  az újjonnan nyilt Sparban vettem két csomag  chips-szet (egy eceteset és egy chiliset) és egy pohár kakaót-majd  indulhattunk kifelé a levegőre. A buszunk (easybus)14:30kor indult,így volt időnk aklimatizálódni. A chips elfogyasztása után lementünk a buszok indulási helyére és vártunk. 13:58kor beállt egy narancssárga kisbusz és vártuk hogy megteljen. De jócskán maradt üres hely. Eszter megkérdezte a sofőrt,hogy-igaz,nekünk  a következőre szól a jegyünk,de- esetleg nem mehetnénk -e el ezzel a busszal ha van üres hely? Megmondtuk,hogy összesen hatan vagyunk és szeretnénk együtt is utazni. Akadálya nem volt-így a sofőr a csomagtérbe elhelyezte a bőröndjeinket és miután megtelt a még mindig fennmaradó 4 üres hely is- elindultunk Londonba. Dalma előttem ült, a többi lány hátul a négyes helyen. Gondolom aludhattak is,mert tényleg fárasztó nap felén voltunk túl. A sofőr srác elég sportosan vezetett, a Madam Tussaud Panoptikum előtt csak az ő rutinjának köszönhető ,hogy nem szaladtunk bele egy bénázó fekete taxiba.1 óra 10 perces utazás után, a tervezettnél háromnegyed órával előbb szálltunk ki a Baker Street-en (a Sherlock Holmes Múzeum előtt) az easybus-ból.

 Megcéloztuk a Baker Street-i metromegálló jegypénztárát és megvettük a lányoknak az aznapi napijegyet (child fare:2Ł) és nekem az  Oystert (3Ł) és kétnapi 1-4 zónára szóló Travel Cardot töltöttünk rá (6,30 Ł)- jobban mondva Eszter kommunikált majdnem mindvégig a londoni tartózkodásunk alatt. Két metromegállót mentünk,majd a Paddingtonon megvettük a lányoknak a másnapi kártyát is. Aztán megkerestük a 13-as vágányt ( nagyon kint van a fenében),felszálltunk a vonatra és két megállót megtéve megérkeztünk Southall állomásra. Tudtam,hogy jártam már erre- mert nagyon ismerős volt a környék. A megálló neve hindu nyelven is fel volt tűntetve- nem is csodálkoztam azon,hogy a várakozók többsége indiai,pakisztáni illetve bangladesi volt.Az állomás épületéből kiérve rögtön megláttuk a szállónkat,mivel egy közeli többemeletes ház kék-sárga-piros szinre volt festve-és nem volt nehéz kitalálni hogy az a szálló.Igenám,de sehogyan sem tudtunk bemenni a recepcióra,hiába csengettünk. Aztán mit ad Isten, a szomszédos fodrászüzletből kiugrott egy srác és már szaladt is a segitségünkre. Meglepődve tapasztaltuk,hogy számzáras a bejárati ajtó.De nem csak ez volt a meglepetés,hanem az is,hogy három ajtón is át kellett verekedni magunkat ahhoz,hogy bejussunk a "hallba". És csak akkor nyilt a követlező ajtó ha az előzőt bezártuk és megadtuk az újabb 4 jegyű kódot. Érdekes volt ahogy hatan hatalmas bőröndökkel egy 2x2 méteres helyiségbe bezsúfoltuk magunkat,ajtót bezártuk ,nyomtuk a kódot és mehettünk a második helyiségbe, majd ugyanezt eljátszva mehettünk át a harmadik ajtón is. A körülbelül 35-40 éves srácot, aki segitett nekünk bejutni a szállóba Enikő elnevezte Ali babának,innentől kezdve így hívtuk őt. Szóval: Ali baba megkérdezte kik vagyunk és mi szél hozott erre minket.Miután megmutattam a szobafoglalásról szóló dokumentumot, közölte,hogy sajnos hiába foglaltunk két darab 3 ágyas szobát,csak 1 darab üres triple áll a rendelkezésre és egy négyágyas áll üresen. Mondtam neki,hogy bánja kánya,nem érdekes,csak mutassa,mert Dalma szeretett volna már végre lepihenni. Végülis nem ért váratlanul minket,amikor minden folyosón számzáras ajtóba ütköztünk (még a wc és a fürdő ajtaján is számzár volt). Ali gyorsan vette az akadályokat-és felvezetett minket a másodikra. Ott volt a négyágyas szoba, ahová Dalma,Martina ,Enikő és Timi elszállásolta magát.Eszterrel nekünk jutott a háromágyas szoba. A szobában volt 3 ágy, egy mosdó,hütő és egy beépitett szekrény.Ali megmutatta a konyhát,azt mondta használhatjuk nyugodtan. Nekem ez gyanús lett,miután az ajtóra az volt kiírva: Staff only -vagyis csak a személyzet használhatja. A srác elmondta,hogy 8 és 9 között van a reggeli- tehát próbáljunk meg időben ott lenni,ha kajálni akarunk. A tájékoztató után kipakoltunk, gyors zuhany és kaja következett- aztán felmentünk a lányokhoz és kitaláltuk,mit is csináljunk este. Dalma egyértelműen közölte,hogy őt hétökrös szekérrel sem lehet kivonszolni a városba,annyira rosszul van,hogy ki kell pihennie magát. A többiek persze menni akartak. Megbeszéltük,hogy nyugodt szívvel otthagyhatjuk Dalmát,mivel a szobaajtót kivülről csak a számzár ismeretében lehet kinyitni,belülről meg Dalma senki ember fiának nem fogja kinyitni.Szegény még a wc-re sem mert elmenni a távollétünk alatt,mert nem írta fel magának  a kódot.Egy papirra volt csak felírva a kód,de azt Timi jó helyre eltette.Én meg paráztam,mert a nyakamat tettem rá,hogy Dalma szülei telefonálni fognak a leányuknak,hogy mi újság- és ett a fene,hogy mit fognak szólni a szülők,ha Dalma közli velük,hogy otthagytuk őt egyedül egy idegen országban ,egy idegen szállóban tök egyedül. Végülis én teljes biztonságban hagytam ott a gyerkőcöt,mert tudtam,hogy az Angol Nemzeti Bankba könnyebb bejutni a széfekhez,mint ebben a szállóban a recepcióig.

A lányok gyors szépitkezésbe kezdtek,majd amikor mindeki készen volt,elindultunk vonattal a legközelebbi metromegállóhoz, onnan meg a zöld metrovonalon mentünk több száz megállót amikor is megérkeztünk a Westminsterhez. A Big Ben az első ,amit egy turista látni akar Londonban. Miután erős szél fújt és csepergett is az eső,gyorsan elvittem a lányokat a Westminster Bridge-hez, ahonnan gyönyörűen rá lehetett látni a Parlament kivilágított épületére és a London Eye-ra. Aztán elsétáltunk a Downing Street felé,megmutattam távolról a miniszterelnöki rezidenciát,majd elsétáltunk a Trafalgar Square-re. Itt is eltöltöttünk egy kis időt,bevásároltunk a Tesco Express boltjában ,felszálltunk egy 23-as buszra,ami a Paddington állomás felé megy a Regent Street és az Oxfort Street-en keresztül. A Paddingtonon felszálltunk a vonatra-és 12 perc múlva már a szálló bejárata előtt törtük a fejünket hogy mi is a három ajtó számzár kombinációja. Még jó,hogy betettem a táskámba a szobához járó kis papirt,mert azon volt mind a 4 kód.

Első utunk Dalmához vezetett,meg kellett bizonyosodnunk arról,hogy  nem veszett-e  el és hogy nem vitte-e el őt egy indiai srác harmadik feleségnek. De szerencsére megvolt, kialudta magát valamennyire és már fel is mert kelni és el tudott menni wc-re. Azért nem tette ezt a távollétünkben,mert nem tudta a két ajtó kódját és félt,hogy ha kiteszi a lábát a szobából,addig nem tud visszamenni amig meg nem jövünk. Aztán mindenki megvacsorázott ,elment zuhanyozni és lefeküdni.Mondtam a lányoknak hogy engem csöppet sem érdekel hány óráig lesznek fent,reggel 8kor jelentkeznek nálunk,lemegyünk reggelizni,aztán irány London meghódítása. És egy hangot nem szeretnék hallani,hogy fáradtak. Így is történt, reggel 8 előtt pár perccel kopogtattak az ajtón készen a reggeli elfogyasztására. Lementünk az alagsorba a konyhához, a "szakács" elnézést kért tőlünk,mert még ő is csak akkor érkezett-de megkérdezte mit szeretnénk reggelizni. Az "előétel" müzli volt,majd következett a tükörtojás. Míg várakoztunk befutott több- a szállóban lakó-család. Alig fértünk el,de minket ez csöppet sem zavart,mert mi időben érkeztünk és volt helyünk. A reggeli elfogyasztáésa után adtam a lányoknak fél órát hogy elkészüljenek,a jegyünk off peak-es volt,vagyis 09:30 után közlekedhettünk csak vele. Ez az idő elég is volt arra,hogy a lányok teljes harci díszbe öltözzenek- és elinduljunk az állomás felé. A 09:48-as vonatra szálltunk,amivel egészen a Paddingtonig mentünk,onnan a 36-os busszal a Hyde Park Cornerig. Lesétáltunk a Buckhingham Palotáig,az utikönyvből elolvastam a palotára és a közvetlen környezetére vonatkozó infókat és megvártuk a 11:30kor kezdődő zenés Őrségváltást.

Majd a St. James Parkon keresztül a Westminster Abbey felé tartottunk egészen addig,amig a lányok meg nem láttak pár darab mókust,amit aztán el kezdtek hajkurászni. A Paddingtonon promociós anyagként kaptunk pár iszonyatos izű müzli szeletet- a mókusoknak ízlett,mivel más eledelunk nem volt -ezzel etették a lányok a szerencsétlen állatokat.Körülbelül fél órán keresztül tartott a mókus etetés,aztán meguntam és tovább tereltem a lányokat.

Végre elértünk a W. Abbeyhoz,majd körbejártuk a Parlamentet, benéztünk a parkba,ahol elolvastuk Rodin :Calais polgárok szobrának ismertetőjét,megcsodáltuk a Victoria tornyot,a Parlament korul fellelheto szobrokat,majd az Óratornyot. Sétáltunk a Westminster bridge-n ,amikor meghallottuk a skót dudást. Nem lehetett kihagyni a fényképeszkedést vele.

Felvetődött a gondolat,hogy teszünk egy kört a London Eye-jal,de Dalma azt mondta az kizárt,hogy ő felmenjen oda, aztán Enikő is hasonlóképpen vélekedett. Timi és Martina viszont menni akartak, Eszternek mindegy volt. Aztán tettünk egy próbát,erősen kell a legfelsőre koncentrálni,és ha valaki szédül,annak nem ajánlatos felmenni a London "Szemére".Na,Timi és Eszter is beszarinak bizonyult,Martina meg egyedül nem ment-így a program elmaradt. Bementünk  hát a Mc Donald'sba és megettünk egy hamburgert- ez volt az ebédünk,Dalma csak inni kért,ő nem szereti a mekit. Aztán elvégeztük a természet dolgát és sétálni kezdtünk a Temze partján a mutatványosok között. Következő program  Greenwich meglátogatása volt,ahová hajóval szándékoztam elvinni a társaságot. A jegyvételnél a penztaros srac teljesen kiakadt amikor gyerekjegyet kertunk, azt kerdezgette Esztertol,hogy hulyenek nezel engem - itt ismételten meg kellett mutatni a személyes okiratokat. De amikor megnézte a személyiket,elkerekedett a szeme- megdörzsölte többször,hogy jól lát-e. 15 perc volt a hajó indulásáig, addig lentről figyeltük a London Eye monumentális méreteit.

Gyorsan eltelt a negyed óra azzal,hogy a különböző gagyi mutatványosokat néztük.Egy arab-néger páros kukából kiszedett ,leeresztett pöttyöslabdával és üres kólás üvegekkel bemutatott "egyensúly-gyakorlatokkal" próbált kicsikarni a nézőktől pár fontot. Volt aki gitározott,volt olyan aki szines szalagokból kreált magának kutya jelmezt és semmi mást nem csinált, csak ült és tátogatta a száját. Nálunk mindenesetre nem értek célt. 13:15kor megérkezett a hajónk és felszálltunk rá. Beszálláskor az egyik alkalmazott megnézte a jegyemet,és mondta hogy OK. Az elindulás után jött a jegykezelő és csak rápillantot a jegyekre, annyit kérdezett meddig megyünk.Mivel volt mindegyikünknek Travel Cardja ,ezért 30%-os kedvezménnyel vehettünk a hajóra jegyet és természetes volt,hogy a végállomásig megyünk, ha már egyszer a Temzén hajókázunk használjuk is ki. Mivel a hajó az O2-ig ment,mi is ott szálltunk ki. Az O2 a Milleniumi Dómban egy hatalmas koncertterem. Ott van a Brit Zenetörténeti Múzeum is, ahová voucherünk volt. Gondoltuk,ha már ott vagyunk,benézünk oda is. De a pénztárnál közölte a hölgy,hogy hatunknak nem 6Ł-ot,hanem 44Ł-ot kér,mivel szerinte ez az akció március 7.-én lejárt. Persze hogy ilyen feltételekkel nem mentünk be- ki a franc fog kiadni 44Ł-ot egy gagyi múzeum megnézéséért. (Csak mellékesen megjegyzem :hazautazásunk után felvettem a kapcsolatot a múzeum menedzserével, email-ben elküldtem neki a linket ahonnan a múzeumi vouchert kinyomtattam- bizonyitván azt,hogy igenis március 31.éig meg van hosszabbitva az akció. Persze rögtön jött a levél,hogy őket erről nem tájékoztatták, mélységesen elnézést kérnek ,és ha még az idén arra járunk,tárt karokkal várnak.)

 

 

 

 

 

 

 

Mit volt mit tenni ,átDLR-eztünk Greenwichbe.Elsőként a Hajómúzeumot néztük meg,ahol a Timi nézésének köszönhetően kivívtuk egy francia -hasonló korú-csoport ellenszenvét. Pedig Timi alapból úgy néz ahogy néz,de a franciák kötekedésnek vették és szó szót követett. Mielőtt bedurvult volna a helyzet mondtam a lányoknak hogy indulás.Majd megmutattam nekik lentről a dombon levo csillagvizsgáló épületét és mondtam,hogy ott találkozunk.Dalma megkérdezte,hogy "ugye ez valami vicc,hogy oda fel kell mászni?" Gondolom látta az ábrázatomat és nem kérdezett többet. Persze a park után megint találkoztunk pár mókussal és megint etetés következett. Itt találkoztunk először magyar honfitársainkkal, egy kisgyermekes család szintén a mókusokat nézegette. Odafent nem volt szó másról csak a franciákról és a lányok lelkesen keresték őket,hátha vissza tudnak vágni. Mielőtt megörtént volna a dolog betereltem a lányokat a múzeum területére.

Mikor (majdnem) mindent megnéztünk Greenwichben már jócskán késő délutánra járt. Úgy indultunk el délelőtt,hogy elmegyünk este a Willesden Green-be,ahol St.Patric Day-t ünnepelnek a helyiek. Volt ott minden, karneváli hangulat,felvonulás,piac,ingyen kaja,ír nép- és country zene. A metrón azért rákérdeztem a lányoktól, hogy menjünk-e. Egyértelmű volt a válasz,hogy nem. Nagyon sajnáltam,de a többség akarata döntött. Igy nem volt mit tenni,bevásároltunk a Trafalgár Square-en. Időközben Dalma Londonban élő nagybátyja is telefonált,időpontot és helyet egyeztetve a találkozásra. A Trafalgár teret jelöltük meg,de addig még volt egy jó fél óránk. A lányok elmentek a környező szuvenirárusok kinálatát megmustrálni. Időközben megérkezett a nagybátyj-és elvitte Dalmát-de előtte megbeszéltük,hogy a Southall állomáson találkozunk 21:29kor. Mivel az eső kicsit elkezdett cseperegni,felszálltunk a 15-ös buszra és azzal mentünk a Paddingtonra.Fentről a buszról néztük az Oxford streeten hömpölygő vásárlók tömegét. Megígértem a lányoknak,hogy utolsó nap ha tolakodni akarnak,akkor végigsétálunk rajta,csak az élmény kedvéért. Este negyed kilencre értünk a szállóhoz, simán vettük a számzáras ajtók által felállított akadályt,s elkezdődött a pihenő. Mondtam a lányoknak,hogy míg elmegyek Dalmáért az állomásra,addig próbálják kinyittatni Ali babával a konyhát és készüljenek a vacsorához. Dalma annak rendje és módja szerint meg is érkezett a megbeszélt vonattal és miután a nagybátyja elindult a kovetkezo  vonattal Londonba,mi megcéloztuk a szállót. A lányok időközben megcsinálták maguknak a levest és a többi vacsorát. Rendet raktunk a konyhában,majd mindenki elindult aludni. Ugyanazt mondtam mint előző este: mindegy mikor alszanak el,meddig "dorbézolnak",de reggel 8kor kopogtatást szeretnék hallani az ajtónkon és irány a dining room. Ezzel nem is volt baj,az ábrázatok nem tetszettek-és tudtam, nehéz napunk lesz. Miután én már nemegyszer voltam Londonban (és Eszter is) nekünk újdonság nem nagyon akadt,de azt szerettem volna ha a lányok, akik még nem jártak a városban -nagyjából- amit lehet megnézhessenek. A reggeli csendben telt el, levittem az előző nap vásárolt sonkát,vajat,ezzel egészítettük ki a tojást. Aznap Enikő rendelte a kaját, ő beszélt a szakáccsal. Aztán csak azt láttuk,hogy sorban kerülnek az asztalunkra a tükörtojásos tálak.A szakács kis ido mulva megkérdezte,hogy biztos kell az összes tojas amit rendeltünk? Megköszöntük szépen,hogy ennyi elég lesz. Nem tudjuk végülis hány tojást rendelt-véletlenül-Enikő,de abban bizonyosak voltunk,hogy másnap nem fogjuk rábízni a reggeli rendelését. :-) Timi kért kechupot,de a szakacs nem találta a konyhában- a ezert értetlenül állt a dolog felett. Majd Timi megüzente Eszterrel hogy a hűtőben van a kechup. A szakács szeme kikerekedett és megkérdezte honnan tudjuk hol a kechup? Hát, este mi használtuk-vallotta be Eszter. Nem nagyon tetszett a lánynak,de többet nem szólt- szereztünk egy rossz pontot nála. Enikő kivételével alig ettek valamit a lányok,majd a reggeli végeztével újabb szépitkezés,hajvasalás következett és 09:36-os vonattal elindultunk a Paddington felé. A vonaton elmondtam,hogy a mai uticél a British Múzeum és környéke, a Covent Garden,a Tower és környéke , a St. Paul Székesegyház, Milleniumi híd,Shakespeare szinház,Tate Múzeum,majd ha akarnak vásárolgathatnak az otthoniaknak. A Bristish Múzeumban megkérdeztem mennyi időt szeretnének eltölteni, és mi volt a válasz? "10 perc?" Azt  hittem nem jól hallok. A muzeum tetejére nem lehet felmenni 10 perc alatt (kis túlzással). Kaptak egy órát és megmondtam nekik,hogy a bejáratnál találkozunk fél 1kor. De szeretném ha a kismúmiát és a könyvtárat megnéznék, illetve feladatként adtam,hogy megtalálják a világon először nyomtatott könyvét,melyik teremben lehet. Ügyesek voltak,mert mindegyik lány megtalálta.A találkozás időpontjában mindegyik ott volt,s vesztünkre a francia csoport tagjai is. Egyből felderültek,de kijelentettem,hogy a jelenlétemben sem szócsata sem egyéb tetlegesség nem lesz,így gyorsan elindultunk a buszmegállóba,hogy megnézzük a Covent Garden forgatagát. Mindenki kapott egy fél órát hogy szétnézzen a piacon és megkukkantsa az alkalmi fellépőket a téren. Addig vettem epret és amikor 10 perc múlva megjelent a csapat egyik fele,odaadtam nekik a dobozt,hogy egyenek gyümölcsöt. Majd kisvártatva megjelent a többi lány is-és ők is falatoztak a gyümölcsből. Leültek a lépcsőre és dőltek egymás nyakába. Enikő megkérdezte,hogy nem mehetnénk-e vissza a szállóba?  Mondtam neki,hogy nem aludni jöttünk Londonba és emlekezzenek, nyomatékosan megkértem őket este hogy feküdjenek le rendes időben.Nem fél kettőkor kell lefeküdni-és másnap ezért nincs jártányi erejük sem. nehezen,de megértették. Aztán elbuszoztunk a Székesegyházig,kérdeztem bemenjünk-e, Timi mondta: nem! Elmentünk a Towerig, már fényképezkedni sem akartak,hanem leültek a Híd lábánál az egyik padra. Ott végighallgatták figyelmesen a Tower-ről és a Hídról szóló ismertetőt,majd -amikor mar fel birtak allni-körbesétáltuk a Towert,. Aztán a Subwayben vettem szendvicset nekik és megceloztuk a Trafalgár Square-t.Megkezdődött a vásárlás. Volt aki nem tudott mindent megvenni, ezért megígértem,hogy másnap is erre jövünk és ha van még amit meg kell venni,azt meg fogjuk,ne aggódjanak. Megint csak felszálltunk a 23-as buszra,fel a tetejére- mellettem egy fiatal srác ült, gondolom munkábol igyekezett valamerre. Annyira belemerültünk a lányokal a beszélgetésbe,hogy nem hallottam,hogy a srác suttogja a fülembe már percek ota, hogy excuse me . A lányok meg röhögtek,mert ök meg hallották hogy a fiatal srác könyörög,hogy engedjem már le a francba erről a buszról. Napokon keresztül kellett hallgatnom ezt a story-t. Néha csak egymásra néztünk és valaki elböffentette magát,hogy ekszkjuzmi- és máris fetrengtünk a röhögéstöl. Délután fél 6 felé visszaértünk a szállóba,megkérdeztem a többieket,hogy miután Dalma nagybátyjával találkozót beszéltünk meg a Paddingtonon este 7-re,ki az aki velünk tart? Enikő gyorsan közölte,hogy ő tuti nem. Martina és Timi gondolkodott egy kicsit,majd ők is úgy döntöttek,hogy inkább meglátogatnák a közeli internet kávézót és üzennének a barátoknak. Megint ott álltam bajban,mert az hogy a szállóban,számzárakkal védett ajtókon belül ott hagytam Dalmát az első nap-még csak-csak rendben van,de most a lányok egyedül akarnak  mászkálni Londonban, idegenek között. Megbeszéltük,hogy elmehetnek egy órára,de ha baj van azonnal hivnak, illetve akkor is ha visszaértek a szállóba. Tehát: két részre oszlott a csapat,egyik fele ment net-ezni,mi meg mentünk a Paddingtonra,"leadni" Dalmát. Alig értünk el a Paddingtonra, mar jött is az sms Timitól,hogy visszaértek a szállóba. Megkönnyebültem. Annak rendje és módja szerint Dalma nagybátyja késett jó sokat,mi meg már alig gyöztük kivárni,mig odaér a megbeszélt találkozóra.Enyhén epésen meg is jegyeztem,hogy életemben nem vártam még ennyit pasira. Mire a két illetékes eldöntötte mit is akar csinálni,elkezdett esni az esöás jó késö lett. Végülis Dalmi már nagyon fáradt volt, ezért egy gyors pizza elfogyasztása után érzékeny búcsút vettek egymástól a Paddingtonon,és indulhattunk is vissza a szállóba. Hamar bejutottunk. Elsö utam a lányokhoz vezetett kiváncsi voltam valóban mind egy szálig meg vannak-e,de senki nem hiányzott, s hogy elejét vegyem a másnapi fáradságnak, parancsba adtam,hogy éjfélkor mindenki alszik. Persze hogy nem igy történt,de reggel már háromnegyed nyolckor ott ácsorogtak a lányok az ajtónk elött,hogy készek elfogyasztani a reggelijüket. A szakács lány úgy látszik nem haragudott nagyon sokáig ránk,mert mosolygott. Vaj, málna és narancsdzsem volt a reggeli kinálat, kávé,tej, müzli,tea, én meg megint vittel le vajat,sonkát, mogyorókrémet,hogy ne maradjanak éhen a lányok. Reggeli után megint elkezdödött a szépitkezés,hajvasalás, sminkelés- aztán fél 10kor elindultunk a vasutállomásra,hogy az utolsó Londonban töltött napunkat is hasznosan töltsük el.

 

Szólj hozzá!

Címkék: london kirándulás stansted

Londoni csoportos túra-2010.03- 1.rész

2010.03.26. 17:50 doki.zsuzsa

Október elején felvetődött bennem,hogy úgyis megyek márciusban Londonba, valószínűsitettem,hogy a lányomat is viszem magammal- akkor miért ne mehetnénk többen? Felvetettem a szülők körében,hogy ha esetleg valamelyik gyermek és/vagy szülő kijönne pár napra Londonba,csatlakozhat nyugodtan.Előzetes kalkulálás után az összeg olyan 110Ł és 40-50€-ra jött ki. Összesen négy fiatal jelentkezett- ők a történet szereplői:

Dalma,Martina,Timi,Eszter és Enikő.

Néztem a wizzair és az easyjet légitársaságok Budapestről induló járatainak jegyárait, már akkor is horribilis áron voltak mindkét társaságnál a jegyek- hát igen, London mindenki számára csodás uticél,és ezt a légitársaságok is nagyon jól tudják.

Vártam a Ryanair légitársaság karácsonyi akcióját,majd az újévit...így tovább...csak nem akartak megérkezni a jóárosított jegyek. Majd február elején nem vártam tovább,mivel megígértem a gyerekeknek hogy megyünk Londonba-így befoglaltam pozsonyi indulással Düsseldorf -Weeze-n keresztül Londonba 5€-ért/fő/szektoronként.Vagyis: 20€ volt a repjegy.

Most már volt fix időpontunk,tehát nem volt más hátra,mint a szállást lefoglalni. Több szállót is megnéztem (net-en), főleg azokkal kezdtem,ahol az elmúlt 10 év során többször is megfordultam. A kritérium az volt,hogy legyen reggeli,és lehetőleg -ha két részre oszlik is a csapat- de senki idegen ne legyen a szobánkban. Magyarul, ne egy 12-18-as dormitoriumba kapjunk elszállásolást. Végülis a jól bevállt Torquay Hostelnél maradtam, ahol le is foglaltam februárban az ottartozkodásom alatt a 2 háromágyas szobát 4 éjszakára fejenként 14,50Ł-ért. Majd három nappal az indulásunk előtt felhivtam a szállót,hogy megbizonyosodjam a foglalásunkról és bankkártyáról kifizessem a fennmaradó 298Ł-ot ,erre a szálló menedzsere közölte,hogy sajnálatos hiba történt a foglalásoknál-februárban egy éppen akkor kezdő lánynál foglaltam és árban sem annyit kért a zuhanyzós triple szobáért,amennyi a valóságos ára (18Ł/fő)-és hát nem is férünk el két szobában,hanem két embernek hatágyasban kellene aludnia-idegenek között. Mélységesen elnézést kértek ,de ez volt a valós helyzet. Viszont ilyen opciókkal nem kértem a szobát-töröltem a foglalást- még jó hogy visszautalták egy hét múlva a 10% depositnak megfelelő 35Ł-ot. Nem volt mit tenni,új szállás után kellett néznem- amit nehezitett az időpont közelsége. Valami isteni segítséggel találtam szállást ebben az árkategóriában,bár kicsit féltem,mert még nem voltam a Pay&Sleep szállóban- és vonattal lehet csak megközeliteni- amitől kicsit tartottam-de végülis alaptalannak bizonyult a kétkedésem.

Azután annak a megszervezésére került sor: hogyan fogunk kijutni minél gyorsabban és olcsóbban Pozsony repterére. Miskolcról ez nem is olyan egyszerű,de a fiatalok minden bizonnyal bírni fogják a hosszú utazást-gondoltam én kis naív-. Végülis Miskolc-Kassa-Pozsony útvonalra jött ki a legjobb ár. Napi rendszerességgel ment a levelezés a szlovák vasúttársasággal (szigorúan szlovákul),mert előre tudni szerettem volna,hogy van e lehetőség valamilyen kedvezményes jegy vásárlására. Tudni szerettem volna, vásárolhatunk-e magyar diákigazolvánnyal diákjegyet Szlovákiában? Mennyi a felső korhatára a gyerekjegynek?... ilyen információkra kerestem a választ. Hatan voltunk, 4  15 éves kislány, Eszter - a lányom-akkor még az utazás időpontjában 14 éves volt és én mint a csapat egyetlen felnőtt tagja. Meg is kaptuk az infót,hogy jogosultak vagyunk csoportos kedvezményre- ami 76,15€/6 fő/irányt jelent. Kassára pedig a menettérti jegy 15 éven alulinak 3€,a többieknek 6€ Miskolcról.

Március idusán este 8 körül gyülekeztünk a Miskolc Tiszai-pályaudvaron. Elkezdődött az "ismerkedés" a gyerekek és közöttem. A szülők kicsit tartottak az utazástól,de ez teljesen érthető volt,hiszen Eszteren kivül még senki nem repült,mint utóbb kiderült. Hát, akkor éppen ideje elkezdeni- és  egy négyszektoros repülés tökéletes kezdés ! :-)

20:34kor elindultunk hát Kassa felé a Hernád IC-vel.Kis késéssel érkeztünk Hidasnémeti állomásra,majd onnan robogtunk tovább Kassára. Az állomás elég kihalt volt,alig pár ember lézengett. A legnagyobb hercehurca a jegyek megvásárlásával volt,mivel a pénztáros hölgyek-belépésünk pillanatában -magyarul beszélgettek,de aztán olyan hirtelen elfelejtették a magyart,mint Győzike az Anyám tyúkját. Az angol sem ment nekik jobban,így kénytelen voltam elővenni régi középiskolai szlovák szakos kollégiumi szobatársaktól tanult néhány mondatot,és így sikerült is kicsikarnom a pénztárosoktól a vonatjegyet. Várakozás közben Eszter megéhezett és a büfé felé vette az irányt, ahol meglátta a hirdetést,hogy Amerikai Hot-dogot lehet kapni mindösszesen 0,50€-ért. Mondtam neki,hogy szerintem ez nagyon kevés, nem tudom miből van az a hot-dog. Jó magyar szokás szerint elkezdtünk kételkedni. Mindenesetre Eszter megvette a hot-dogot,ami külsőre nem különbözött a nálunk kapható hot-dog-tól. A többi lány megvárta mig Eszter megeszi,megvárták a hatásidőt, aztán Timi,Martina és Enikő úgy döntött ők is megpróbálnak lenyomni egyet. A vacsi után nem  volt más hátra,csak az hogy elfoglaljuk a fülkénket a vonaton és indultunk is Pozsonyba. Rutinos utazóként tudtam,hogy nem lesz elég hatunknak egy fülke,mivel 7 órás vonat út várt ránk-mindenki szeretne majd aludni és kényelmesen eldőlni, de a lányok váltig állították:kibírják az utat és együtt akarnak maradni. Eleinte ment az ökörködés, egymás fényképezgetése,de aztán egyre csak szaladt az idő és jött elő a fáradság. A lányok dőltek jobbra-balra,sehogyan sem fértünk el a hatszemélyes fülkében -hatan.

 ez volt a ez legtökéletesebb póz - és egyben a legkényelmetlenebb is-szerintem.

a legjobban az zavart minket,hogy mihelyt elszunditottunk volna,benyitott a kalauz - eleinte bezártuk az ajtót,elfüggönyöztük magunkat-de ez csak Magyarországon válik be, a kalauzok kegyetlenül kinyitják kivülről az ajtót. Kicsit fáradtan "ébredtünk" fél hat felé,amikor is már látszottak Pozsony város fényei, az Új-Híd, a Vár,a Duna. Míg megvettem az automatákból a jegyeket a helyi közlekedésre (0,70€/fő) a lányokat gyorsan megtalálta egy hajléktalannak látszó egyén,aki -a többi szlovákkal ellentétben- tökéletes magyarsággal adta elő a szívhez szóló történetét: miképpen rúgták ki állásából és maradt hajléktalan csoró,aki szeretne minél hamarabb hazajutni. Azt hogy hová haza és hogy mennyi segítséget vár tőlünk már nem vártuk meg,mert mondtam a lányoknak,hogy irány a 61-es busz megállója. A busz 5 perc múlva meg is érkezett,felszálltunk rá-érvényesitettük a jegyeket és "száguldottunk" a zöld konzervdobozzal BTS-re,vagyis a pozsonyi reptérre.Végülis tényleg száguldás volt,mivel a reggeli órának köszönhetően nem volt nagy forgalom az utakon, mindösszesen 17 perc kellett a vasútállomás és a reptér közötti út megtételéhez. Nagyon kevesen voltak a reggeli órákban a reptéren,de mi ezt csöppet sem bántuk,mivel ha a reptéren kevesen vannak,akkor a gépen is alig leszünk. Gyors öltözködés,pakolászás,evészet-ivászat kezdődött,majd a lányok elfoglalták az illemhelyet. Szépen kisminkelve,kivasalt frizurákkal jöttek elő. Nem tudom kinek mi maradhatott ki a bőröndjéből,de a hajvasalónak és a sminkkészletnek tuti helye van egy fiatal kiscsaj táskájában. Kiosztottam a lányoknak a repülőjegyeiket, átbogarásztuk a táskájukat, egyik helyről pakoltunk a másikba,de végülis készen lettünk negyed 8ra,igy elindultunk a biztonsági kapuk felé. Ami számomra még érdekes volt az az ,hogy Timinek,Martinának és Dalmának egyforma rózsaszinű böröndje volt,s korábban a lányok meg is jegyezték,hogy majorette -csoportnak látszunk.  :-)

A biztonsági ellenőrzésen hamar átjutott mindenki,Eszternek sípolt be a nyaklánca,de szigorú motozás nem volt. A boardingos kapu előtt (7 Gate-ről indultunk) egy fiatal srác volt megbízva azzal,hogy mindenkinek ellenőrizze a csomagjának méretét illetve azt,hogy valaki nem próbál-e meg felcsempészni egy-két kistáskát a kézipoggyásza mellett. Nekem ez is sikerült,mármint az hogy átcsempésztem egy kisméretű válltáskát,amiben a gyógyszerek és a folyadék volt.

Kisvártatva megérkezett a gépünk, az elsőbbségi beszállókártyával rendelkezők mehettek fel elsőként a gépre- aztán a szemfülesebbjei,mint Eszter,aki a gép hátsó lépcsőjéhez szaladt és igy sikerült két sor széket lefoglalnia.Igy egymás közelében lehettünk egész utunk alatt. Miután még a várakozás ideje alatt Timi és Dalma bevette a rosszullét elleni gyógyszert, gondoltam ki fogják bírni az utat. Hát nem igy történt. Röviddel a landolásunk előtt Dalma rosszul lett és zacskó hiján a földön landolt a reggelije. Rögtön mellette termett Frederico nevezetű steward,aki Dalma segitségére sietett és feltakarította a piszkot. A landolásunk nagyon szépre sikeredett, gyönyörűen ,puhán érkeztünk a bitumenre- hála M.Phillip kapitánynak. Mi sem volt természetesebb,hogy előre küldtük Dalmát,hogy ő szálljon ki a gépből elsőként, szüksége volt a levegőre. Így Eszter a saját sporttáskájával és Dalma rózsaszín bőröndjével lelavirozott a gépről és mi is követtük őket. 35 perccel korábban érkezett a gép és egyébként is volt két óránk a londoni gép indulásáig, így mindenkinek szabad programja volt. A lányok kerestek egy zugot,Enikő és Dalma kimentek levegőzni,majd kajáltunk,aklimatizálódtunk, bőröndök súly és méretezése után elindultunk 11:30 körül a biztonsági kapu felé,hogy végre eljussunk Londonba. A biztonsági ellenőrzés során semmi gond nem volt- senkinek smemi nem sípolt be,a gyógyszerek bevétele után ismételten az elsők között szálltunk fel a gépre-és elfoglaltuk a szokásos 28 DEF,29DEF és 30 DEF sorokat. A gépen egyébként nem voltak sokan,igy tudtunk kettesével is ülni- persze kényelmesebb volt,mint ha nyomorogtunk volna. Timi rögtön elaludt,talán még a felszállást sem várta meg. A gyógyszernek köszönhetően Dalmánál is minden rendben volt,bár a leszállás annyira rosszul sikerült,hogy mindannyiunknak -majdnem- gondja akadt.

Elég felhős-szeles volt az idő- landoláskor a gépet dobálta jobbra-balra a szél,elég gyomorforgató volt. Dalma volt az első aki kiszállt a gépből,s Enikő jókislány módjára levitte Dalma bőröndjét is a gépről. Végre Londonban voltunk (illetve a közelében).

 

földetérés London-Stansteden

11 komment

Címkék: london kirándulás ryanair weeze stansted

szomorú tapasztalat az Oyster-rel Londonban

2010.03.23. 21:22 doki.zsuzsa

Történt,hogy ebben a hónapban ki kellett mennem Londonba pár leányzóval és egy félresikerült  hotelfoglalásnak köszönhetően a 4-es zónában sikerült új szállást találnunk.

A Paddingtonról vonattal kellett még két megállót menni vonattal.

Megérkezésünk napján vettem egy Oyster kártyát 3Ł-ért és rárakattam 6,30Ł-ot- vagyis az aznapi 1-4 zónás Travel Cardnak megfelelő összeget,illetve mégegyszer 6,30Ł-ot, másnapra. Tudni kell az Oyster kártyáról azt,hogy bármennyi pénzt lehet rárakni és naponta csak annyi pénzt vesz le,amennyit utaztunk a zónákban,illetve maximum egy azonos zóna napi Travel cardjának összegét. Ez elég bonyolultan hangzik-de nem az.

Én a 4-es zónában laktam, ebben a zónasávban közlekedtem, tehát hiába volt a kártyán 12,60Ł- egy nap csak az 1-4-es zónán belüli összeget vette (volna) le- normális esetben. De ez nem így történt.

Kedden este-első nap- már besipolt a Paddingtonon a gép és nem akart kiengedni.

Assistancia-hoz rohanva mondták,hogy nem tudják mi van,mert minden rendben van

és még pénz is volt rajta a kártyán, 1,30Ł

mondtam a pasinak,hogy az nem lehet,mivel 6,30Ł-nak kellene rajta lennie- nem utaztam máshol csak 1-4 zónában- tehát 6,30Ł-nál nem vehet le a rendszer többet.vakarta a fejét- de nem tudott mit csinálni

mindenesetre rárakattam 5,70Ł-ot- mert a maradék és a rárakott pénz pont 6,30Ł volt

persze hogy másnap is ugyanigy jártam- újabb pénzösszegek rárakásával engedett ki a gép délután a Paddingtonon- ráadásul még tudtam hogy egyszer meg fogom járni az oda-vissza utat a szálló és London között,ezért kénytelen voltam újabb pénzt rárakni az Oyster kártyára

harmadnap a 23-as buszon nem fogadta el a kártyát- és szabályszerűen lezavartak a buszról.hiába tiltakoztam,hogy értsék már meg, még 3Ł van a kártyámon, erről papirom is van,mert az előbb kérdeztem meg az Oxfort Circus metroállomáson,de a sofőrt ez nem hatotta meg

megint ráraktam hát 5Ł-ot pluszba- és természetesen másnap megint piros volt a kapunál délelőtt a kártyám- ezért mentem ismételten az Assistanciához- értetlenül álltak a Bond Street-en lévő metro Assistanciánál,mert nem értették a dolgot.hiába kértem őket,nem adtak új kártyát

újabb 6,30Ł rárakása után szépen mozoghattam a városban- és én naiv azt gondoltam,hogy vasárnap hajnal 4:30 előtt használhatom még az oystert, mert hát eredetileg az aznapi TC érvényes másnap hajnal 4:30ig,de egy fenéket

szépen sipolt Southallnál hogy bizony ,újabb összeget kell ráraknom,pedig volt még rajta 2,80Ł-de megint csak raktam rá 5Ł-ot

a Paddingtonon meg hiába húztam a kártyát kifelé menet, nyitva volt az összes kijáró- és csak a piros lámpa világitott

gondolom a rendszer úgy vette ezt hogy nem érvényesitettem kifelé menet a kártyámat, és hiába húztam a 27es buszon az Oysteremet lefelé, megint pirosat mutatott- a sofőr meg közölte: vagy fizetek 2Ł-ot vagy le kell szállnom

 

igy az ottartozkodásom alatt 31,50Ł helyett (5 x 6,30Ł) 51,10Ł-ot szakitottak le rólam- ez majdnem 20Ł differencia

nagyon ügyes volt az aki kitalálta,hogy meg kell szűntetni a felnőtt papiralapú TC-t,mert ezzel a módszerrel, vagyis az Oysterrel le tudnak húzni egy csomó pénzt az emberről

és még egy figyelemfelhívás az oystert használóknak: ha utaztok a metron, kifelé menet mindenféleképpen húzzátok le a kártyátokat,ez akkor érdekes,ha nincs kifelé kapu,mert aki egyszer elfelejti,az onnantól kezdve teljes árat fizet minden egyes lehúzásnál- és nagyon gyorsan leszedi a pnzt a rendszer- és akkor már nincs az,hogy a közlekedési zónán belül vesz le pénzt

Szólj hozzá!

KOS szigete

2010.03.14. 10:00 doki.zsuzsa

2010 május 25.-étől a Ryanair légitársaság betör a görög piacra, három görög uticéllal gazdagodik az FR kínálata, Volos, Rhodosz és Kos városok/szigetek érhetőek el majd. Bár csak mellékesen jegyezném meg,hogy egyelőre a jegyárak nagyon magasak (2010 márc közepe-szerk.), ráadásul a menetrend sem bíztató.

 Kos szigetére Milano-Bergamo és Frankfurt Hahn repterekről lehet eljutni. Sajnos HHN reptér Budapestről való elérése 2009 januárjától nem megoldható,sőt áprilistól Pozsonyból sem. Marad tehát a jó kis Bergamo reptere,ahová a wizzair jóvoltából juthatunk el Budapestről H-SZ-P és V napokon, vagy Pozsonyból a Ryanair társasággal -vasárnap és szerda kivételével -naponta.

 

Kos szigete:

általános tudnivalók:   népesség:~22 ezer fő       területe:290km2 (29 km hosszú és 10km széles)

megközelítés: repülővel,

komppal,     http://www.anes.gr/

szárnyashajóval (júniustól-szeptemberig)

Törökországba (Bodrumba) : 09:30-tól 16:30ig 25 percenként közlekednek hajók      kétféle hajó van,, a hydrofoil (szárnyashajó) 20 perc meentidő: 50€/fő (return) 35€ (single)          és a komp 70 perc menetidő: 25€/fő (return)  6-12 éves kor közötti gyerekek: 50% engedmény 

http://www.bodrumpages.com/English/ferries_e.html   http://www.turkeytravelplanner.com/trans/Ship/GreekIslandFerries.html

Kosz városa: A Dodekaniszosz szigetcsoport harmadik legnagyobb szigete. Rohamosan fejlődő, népszerű üdülőhely. Az egész sziget bővelkedik a különleges növényekben. Rengeteg a látnivaló, amely főleg a fővárosban, illetve annak környékén található. Derűs hely,vidám hangulata és oldottsága hamarosan hatalmába keríti a látogatóját. Még düledező olasz lakóházaiban is van valami dekadens báj. A rakparton a halászok árulják az aznap fogott halaikat. Meglepő hogy Kosz mennyire megmaradt görögnek annak ellenére hogy 1943-ig olasz fennhatóság alatt állt,majd 2 év német uralom következett, amikor is a britek kiűzték a szigetről a németeket.

 

Gyönyörű homokos strandok, természeti szépségek, dicső múlt – akár így is jellemezhetnénk a szigetet, és ugyan kinek volna szüksége ennél többre? A Dodekanészosz láncainak központjában fekvő Égei-tengeri sziget arany homokos strandjai mellett észak-nyugati részén emelkedő csúcsai, köztük a legmagasabb, a Igaz Krisztus is megér egy látogatást, akárcsak a csúcsok közelében található Szent János Lovagrend máig megmaradt kastélya

 

 

 

 

 

 

 

A városban léptenyomon antik görög maradványokat találhatuk. A szépen helyreállított amfiteátrumot időnként (főleg nyáron) szabadtéri színháznak használják. A régészeti múzeum figyelemreméltó gyüjteményeiben a III.századból megmaradt padlómozaikokat és szobrokat csodálhatunk meg.Egy XV.századi jonnannita erődön kivül érdekes régi török mecsetet is láthatunk. A város fő nevezetessége mégis az ókori görögséghez kapcsolódik. K.e. 460 táján itt született Hippokrátész, a "modern orvostudpmány atyja".Tanitványait az erőd mellett álló hatalmas platánfa alatt tanitotta.(a fa valójában csak ~650 éves).

Hippocrates fa-(Platanou tér) tövében áll egy török kút ami alatt a "Pán forrás" fakad.Ez a legrégebbi gyógyvízfeltörés a szigeten.A kút mellett áll a Loggia nevű török mecset,amit 1887-ben építettek.

 

Johannita vár-belépő kb. 3 €/fő.Ide a Finikon vagy más néven Hippocrates sétányon átívelő hídon tudsz bejutni,amit 1391-96 között építettek.
 

ahol az út élesen kanyarodik a vár mellett,ott áll egy fehér csipkés,toronybástyás épület.Ez most a városi rendőrség épülete,ami 1830-ban épült.Itt írták alá a II-ik világháború alatt az okmányokat Kos sziget Görögországhoz való csatlakozásáról.

 

 

 

 

 

Casa Romana 1933 és 1936 között tárta fel a régészeti osztály ,a terület 2381 m2, ezen látványosság jó példa arra,hogy megmutassa hogy a felsőbb osztálybeliek mennyire fényűző életet éltek. Az épitők ki akarták fejezni ezeken a házakon a jólét, a társadalmi helyzet és a jó izlésű díszítések révén (a Grigoriou úton van)-(2009-től  ingyenesen látogatható).

A nyugat régészeti lelőhely (weatern archeological site):a  déli részén  a stadion , észak nyugati részén a város, déli részén az Acropolis hegy található. A városban a régészek találtak egy gimnázium  részeit, a nimfák székhelyét Slinou házát, és egy fürdő romjait.Itt található még két templom maradványa

St.Gabriel Ókeresztény Bazilika:a város mellett, egy parti úton található.hatalmas négyszögletes bazilika, a nyugati oldalán egy-egy hajó található. déli oldalán kisebb épületek maradványai láthatóak.az előszobát mozaikpadlók borították, a falazatot pedig márvány.

 

 

 

a városnéző kisvonat (Dotto) 3€/fő- zöld

a kék kisvonat Asklepieionba megy

 

 

 

 

A szigetlakók halászatból, állattenyésztésből, és általában véve a mezőgazdaságból élnek, ám a turisztikai ipar is egyre meghatározóbb megélhetési forrásukká vált napjainkra. Kos igazi üdülőközponttá fejlődött, hotelekkel, apartmanokkal, bárokkal, éjszakai szórakozóhelyekkel.

Parkolás. A parkolás ingyenes. A város széle azt jelenti, hogy kb 10 perces sétával el lehet jutni a kikötőig. A belvárosba egyébként sem érdemes bemerészkedni autóval, mert nagyon keskeny, és parkolót úgysem lehet találni.

Tengerpart: a viz tiszta, lehet bérelni napágyat: napernyő+2 napágy 6 eur/nap

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kos városán túl érdemes ellátogatni a környező településekre is, köztük a 4 km-re lévő 2400 éves Aszklépionba, (belépő: 4 Euró/fő) melyet Hippokratész tanítványai alapítottak a mester halála után. A gyógyító szentély nevét Aszklépioszról kapta, kinek családja istenekből és félistenekből állt, és maga is gyógyítással foglalkozott. A szent terület többszintes. Római kori termál és hidegvizes medencék maradványai mellett jutunk fel egy széles lépcsősoron az első szintre. Itt sajnos alig maradt meg valami, néhány márványoszlop töredéke, fürdőmedence maradványok, és egy római kori palota romja, melyben valamikor olyan hírességek laktak gyógykezeltetésük alatt, mint Seneca és Claudius császár.

A hatalmas kövekből emelt támfalban húsz boltív van, valamikor a kórház számára jelentős adományt adók szobrai álltak benne. A második szint a "szent terasz". Ezen a részen történtek a vallási gyakorlatok, meditációk és a hipnotikus kezelések. Újabb lépcsőket megmászva felérünk a következő szintre ahol az Apollón templomból megmaradt hét hófehér korinthoszi oszlopot láthatunk. Itt található a Néró szentély romja, amely nem a császárról, hanem a "szent vízről" kapta a nevét, melynek gyógyító ereje nagyon híres volt (A víz görögül neró). Újabb 60 lépcsőfok megmászása után felértünk a legfelső szintre, ahol valamikor a hatalmas alapterületű (35x20m) Aszklépios templom állt. Szinte semmi nem maradt meg belőle, de a közepén egy márványtáblába vésve IXPC felirat áll (jelentése: Krisztus), melyet kb. i.u. 150-ben készítettek. Gyönyörű a panoráma innen. Beláthatjuk a szentély területét, az erdőn túl Kos várost, és a tenger túlpartján lévő török partokat.

 -Asfendiouba, mely buja zöld környezetéről ismert. Az 1850-1940 között virágzó falunak mindössze 100 állandó lakosa van. Az itt kialakult szőlészetnek és olajbogyó termesztésnek köszönhetően nagyon érdekes és sajátos építészettel bír.

-Tigaki picit nagyobb, mint Asfendiou, hosszú, homokos strandjaival kedvelt üdülőhely. Évekkel ezelőtt a helyiek kedvencének is számított. A nyugodt környezet, a számtalan színes virág izgalmassá teszi a tájat. A tengerpart közelében könnyen találhatunk szállást is.

-A közeli települések sorából ki kell még emelnem Pili Pilit, melyet az ókorban Pelinek neveztek és a sziget központjában építették a zöldellő síkságon, a nagy olajfák és kertek szomszédságában. A városközpontban a tradicionális görög építészet gyönyörű kőházain túl, érdemes felkeresni a helyi kávéházakat és kis tavernákat is, ahol a helyiek mindennapi életébe is beleszagolhatunk kicsit.

 buszközlekedés és árak az alábbi linken:  http://www.kosisland.info/usi_bus_schedules.php

Éttermek széles választékát találjuk persze Kosban is, ahol az éjszakai élet igazán páratlan. A helyi bárokban semmi sem szabhat gátat a hajnalig tartó mulatozásnak. Ha mégis a csendesebb, romantikusabb helyeket részesítjük előnyben, a part menti bárok idillikus környezetükkel tökéletes kikapcsolódást biztosíthatnak számunkra is. Ha vásárolni szeretnénk, kedves szuvenírre bukkanhatunk Kos óvárosát járva, legyen az egy olíva olajos szappan, esetleg egy csupor házi készítésű méz, vagy valami csinos ékszer, csecsebecse. Ha hosszabb kirándulásokra is kaphatóak vagyunk, a környező szigeteken túl, akár Törökországba is átrándulhatunk, mely hajóval mindössze félórás utat tesz ki. Természetesen szervezett túrák, esetleg dzsip szafarik segítségével is felfedezhetjük a szigetet, bár a legkedveltebb közlekedési eszköz errefelé a hajó, melyet itt repülő delfinként emlegetnek. Persze komppal, vagy vitorlás hajóval is nekivághatunk, ha épp romantikus hangulatunkban vagyunk. Kos és a környező szigetek annyi látnivalót rejtenek, hogy egy rövidebb-hosszabb lélegzetű kirándulást igazán nem szabad kihagyni!

                                    néhány kép és néhány nagyon jó info erről az oldalról lett "letöltve és meglesve" : http://www.rhodes-kos.com/ 

Szólj hozzá!

Miskolc Dixieland Band klub- Miskolc-Ifiház

2010.03.06. 15:21 doki.zsuzsa

Minden hónap második(harmadik?) csütörtök estéjén a Miskolc Dixieland Band zenéjét kedvelő fanatikusok összegyűlnek a Győri kapui Ifiházban azért,hogy részt vegyenek egy fenetikus hangulatú kötetlen koncerten.

A családom több tagja zenél így szinte kötelező a jó koncerteken való részvétel. S miután személy szerint én és a leányzóm kifejezetten szeretjük az MDB-t és a zenét amit játszanak,kihagyhatatlanok ezek a csütörtök esti klubok. Bár,az ehavi  klubot majdnem lekéstem,mert munkámból adódóan éppen Helsinkiből "rohantam" haza. (Pedig éppen a múlt hónapban emlitettem meg az egyik MDB tagnak,hogy szerintem egyáltalán nem "vidéki-barát" az este 8 órai kezdés,mert mire vége a koncertnek az este 22:00-22:20 között van,s mire én hazaérek vidékre... az általában éjfél körül szokott lenni)

Február 25.-én este háromnegyed nyolckor kisebb tömeg gyülekezett az Ifiház halljában arra várva hogy legyen egy jó estéjük. Szerintem senki nem csalódott. A klub maga egy kötetlen koncert ,tele humorral. 20:10-re mindenki a színpadon volt,kivétel a harsonás srác- Dani, aki aztán loholva csak megjelent-(öltöny nadrág,fehér ing,csokornyakkendő). Ránézésre is megállapitható volt,hogy valami más eseményről jöhetett, ami be is igazolódott.A zenekarvezetőtől- Mikitől -meg is tudtuk,hogy mi az "ünnepélybeöltözöttség" oka. Dani a Miskolci Nemzeti Színházból rohant a klubba. Ő ugyanis ott (is) játszik a zenekarban. (ha jól emlékszem aznap a Mosoly országa volt repertoáron a Nemzetiben )Mikor Dani végre készen állt -elkezdődött a zene. Jöttek a jobbnál jobb számok: A Tiger Ragtől kezdve a Sheik Arábiáton át Ray Charles Hallulujah-áig. A hangulat fergeteges volt. Nemcsak a zene,hanem a zenekartagok jobbnál jobb beszólásai,történetei miatt is. Eddig is tudtam,hogy a zenekar tagjai humoros srácok,de csütörtökön különösen elemében volt mindegyik- némelyik olyan volt,mint akinek elgurult a gyógyszere.:-) De ettől igazán klub a klub. A jó hangulat -szerintem- elengedhetetlen.  

A második szám közben Dani odament a bőgős Zsoltihoz valamit mondott neki. Aki nem ért a zenéhez ,az azt gondolhatta hogy valami baki történt és azt beszélik meg.De szó sem volt ilyenről- s mint a szám végén Zsolttól megtudtuk-csak azt kérdezte meg tőle Dani, hogy szerinte megműttesse-e az orrsövényét? Volt nagy derülés. (viszont a londoni horkolásos storyval adósok maradtatok ,fiúk!). Volt amikor a trombitás Imre keresett valamit ami állítólag kiesett a trombitájából,vagy Dani húzogatta a színpadon Zsoltot székestül ,gitározás közben. A nagyon-nagyon jó zenék mellett az egész este tényleg baromi jó hangulatban telt el. A két István játéka (bendzso és zongora)  szuper volt és Gabi a dobok mögött  megmutatta milyen az amikor valaki élvezi amit csinál.Zsolt és Dani elvoltak mint  a befőtt,de mind a kettő páratlan a maga nemében . Miki hangja  mindig elvarázsol, akár a sajátján, akár Louis Armstrong-én énekel.

Mindezek mellett a kedvenc számaim majdnem mindegyikét hallhattam, főleg a New York-nak örültem. Persze hogy volt  ráadás dal  is,  Billy Joel- Root Beer Ragja - az elmaradhatatlan tánccal.

A világért sem hagynám ki egyik klubot sem,sőt mindenkit arra ösztönzök,hogy ha egy hónapban van két felesleges órája és szereti a szvinget,jazzt ,illetve a jó zenét, a szuper hangulatot-nézzen be Miskolcon egy Dixieland klubba,mert megéri.

Köszönjük az estét,az élményt, fiúk !!!

 

Néhány szó a zenekarról:

Miskolc Dixieland Band- 1990-ben alakult.Azóta számos hazai és nemzetközi koncerten,fesztiválon léptek fel. Az együttes 2005. év novemberében megkapta a Miskolci Gyémántok Díjat valamint 2005. év Múzsa Díját 2006 januárjában vehette át. Az együttes 2006 őszén a Borsod -Abaúj -Zemplén Megyei Príma díj "magyar zeneművészet" kategóriájának közöndégdíjasa. A zenekarnak eddig 3 albuma jelet meg- sorrendben:    Looki'n Glass, Hallelujah és a Blue Skies

A zenekat tagjai:

Balla Miklós -zenekarvezető- klarinét

 

 

 

 

 

Várkoly Imre  -trombita- zenetanár,igazgató

 

 

 

 

 

 

 

Négyesi Dániel-harsona- a Miskolci Nemzeti Színház zenekarának tagja

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeghő Zsolt- bőgő,bassgitár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bundzik István-zongora - zenetanár

 

 

 

 

 

 

Gazdus István- bendzsó,gitár

 

 

 

 

 

 

Kacsenyák Gábor- dobok- ének-népzene tanár, jazz-ütős tanszakon tanár

 

 

 

 

 

 

 

 

 következő klub: 2010 április 15

honlap:www.miskolc-dixie.com

 

 

 

Szólj hozzá!

Februári körút -London és a Velencei karnevál

2010.02.21. 17:20 doki.zsuzsa

Kis túlzással azt mondhatnám,nem fáradok el egy,kétátszállásos úton,de a kor az kor- és hát bizony az ember nem fiatalodik. Ennek ellenére: még tavaly, valamikor szeptember végén-október elején lefoglaltam egy Budapest T1- Bristol utat (fejenként 1 ft volt a jegy),majd ehhez csatlakoztatva egy 5€.-s akció keretében Stansted (London)- Treviso (Velence) desztinációra is foglaltam. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Londonban dolgom volt, onnan már pedig egy "köpés" a velencei karnevál. Velencéből pedig még stoppal is haza lehet jönni. Igaz, lelkesen kerestem az alternativákat a miként-re. A legolcsóbb variáció a Treviso-Budapest wizzair járat lett volna,de elmismáskodtam, mondván lesz az még olcsóbb is. Hát:tévedtem. Egyre csak kúsztak fel a jegyárak,s addig addig "tököltem",mignem 33 ezer ft-ra szökött fel egy (!) darab repülőjegy ára. Na,ennyiért biztosan nem fogok repülőjegyet venni- mondtam- és gyorsan bementem a Miskolc Tiszai Pályaudvaron lévő nemzetközi jegypénztárba az utazásunk előtti 8.napon és megkérdeztem van-e kedvezményes vonatjegy Velencéből Budapestre- vagyis a Venezia EN241-re. Baromi mázlim volt,mert akadt éppen kettő- igy 58€ kifizetése ellenében megkaptam a két jegyet. A beszámoló végén utalok majd rá,miért is volt baromi mázlim.

                                                                                                                   Minden úgy kezdődött,ahogy lenni szokott:lányommal elindultunk Miskolcról Budapest Ferihegy reptere felé.Kissé hosszú, 3 órás vonatozással megérkeztünk a Keletibe,majd onnan 173-as busszal át a zugloi pályaudvarra,onnan pedig vonattal át T1-re. Sokaknak már ez az út is megterhelő lett volna,de szemünk előtt lebegett a végcél: Venezia Carnevale. Mivel járatunk 17:05kor indult, ráértünk. A táblán a gépünk érkezése 16:39-re volt kiírva. Tehát, megbeszéltük,hogy a 15:45ös indulás a biztonsági kapu felé-lesz az ideális.Annak rendje és módja szerint átsiklottunk a biztonsági ellenőrzésen,igaz voltak olyan egyének,akiknek nem ment olyan könnyen.A dokumentum ellenőrzésse után leültünk a 7-es kapuhoz,innen indult a gépünk.ami 16:07kor meg is érkezett. Hurrá! Örvendeztem,mert nagyon ki volt számolva az átszállási idönk. A gépünk bristoli érkezése (eredetileg) 18:45 volt,aztán át az útlevélellenőrzésen és szaladás a 19 órási 331-es Airport Expresshez,ami 19:45-re érkezik a Bristol Buszpályaudvarra, onnan pedig Londonba 20:00kor indul a busz. Ez volt a terv- gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom ezt a rohanást :)

Kicsit én is izgultam,de amikor megjelent 16:07kor a 7es kapuval majdnem szemben a Ryanair feliratos gép- mosolyogtam. Ha csak nagyon nem cseszik el a boardingosok, időben tudunk indulni-és ezzel arányosan időben is érkezünk. Persze hogy volt tökölés,az egyik hölgynek határidőn belül járt le az útlevele- vele külön foglalkoztak, aztán volt egy román nemzetiségi család,akik nem akarták megérteni,hogy 1 hangbag az egy kézicsomag- tehát ez az idősebb hölgyre is vonatkozik, akinek a kezében több kisebb -nagyobb csomag lógott, a fiainak meg túlméretesek voltak a bőröndjeik. Hiába próbálták a keretbe belenyomkodni,csak nem ment bele. Elkezdődött egy kis közjáték,de mi ezt már nem vártuk meg, mert feltolakodtunk az első busz első ajtajához.A gépre (16:42kor) igy harmadikként léphettünk és elfoglalhattuk a szokásos 29C és 30C üléseket. Mivel még nappal volt,én is az ablak mellé kivánkoztam,szerettem volna látni a naplementét.(sikerült).Az utasok nagyon gyorsan elfoglalták a helyüket,16:49kor már mindenki ült-bár jócskán telt el idő azzal,hogy a kézicsomagokat a helyükre tegye mindenki,mivel sehogyan sem akartak elférni.16:59kor a gép elekezdett hátrafelé gurulni,s az indulási időpontban(vagyis:17:05kor) már a felhők felé tartottunk.Felszálláskor gyönyörűen lehetett látni a Dunát,a kivilágitott Budapestet.Sajnos a fényket nem kapcsolták le a kabinban,igy a képek elég gyatrára sikerültek.

A gép telitetsége kb 80-85 % volt,a cabin crew: 4 lány (Martina,Judit,Signa és egy barna lány,akinek a neve homályba veszett,mint ahogyan a kapitányé is,mert hátra azt  sem lehetett hallani.). Annyira recsegett a hangszoró,hogy a safety információból sem lehetett sokat érteni,bár rutinos utazóként engem ez már csöppet sem érdekelt.Viszont arra kiváncsi lennék,hogy aki keveset utazik- és nagyhanggal beszél a bemutató alatt mi a francot csinálna egy vészhelyzet esetén. Az út egyébként eseménytelen volt, egészen a landolásig. A leszállópálya felett kb 5km-re elkezdte dobálni a gépet a szél- ide-oda ringott a gép,a gyomrom meg ellenkező irányú mozgást végzett- fel s le mozgott. Azt hittük,hogy a pilóta akar tenni még egy kört,mert hirtelen felhúzta a gépet, aztán egy erős zuhanás-és 18:34kor becsapódtunk.Ha nem lett volna bekapcsolva az öv-tuti hogy néhányan betörték volna a fejüket. Aztán cikkázva csúsztunk a kifutópálya végéig. Na, ilyen landolásban sem volt soha részem.Gyorsan sorbaálltunk az ajtónál,bár ezt kissé megnehezitette,hogy többeknek csomagját előre vitték,és azok meg igyekeztek előre a csomagjukért,na meg az,hogy az ablaknál ültünk és a mellettünk lévők nem siettek,egészen addig,amig meg nem kértem őket,hogy igyekezzenek,mert én bizony nem érek rá. A gépből kiszállva irány az útlevélellenőrzés. Kevés helyen kell megtenni ennyi felesleges utat az útlevélellenőrzésig, legalább 6 kanyart kell csinálni,mire odajut az ember a kisablakhoz.A határőr a lányomtól megkérdezte,hogy "na ,kislány,ma kivel utazol?". Ez kicsit meglepett. De aztán ránéztem a monitorra és az kijelezte :hányszor járt az elmúlt időkben UK területén. 18:47kor sikeresen kiléptünk a repülőtér ajtaján,s meglepődve tapasztaltuk,hogy még a 18:45-s 330as A.Expressz is ott áll,s azzal is el tudunk menni.A driver-bácsi vicces kedvében volt,vagy alapból lökött, nem tudom,nem sikerült kideríteni. Már a jegy kérésénél is fennakadt azon,hogy nem adult single jegyet kell venni egy felnőttnek,hanem "totty single "jegyet- biztos igazad van,gondoltam- lényeg hogy adjon egy jegyet- nekem aztán bőven mindegy hogy azt hogyan nevezik. Az út során a bácsi bömböltette a rádiót és a mikrofonba énekelt. Kis kurriózum az idegeneknek. Amikor egy megállóhoz érkeztünk,akkor különböző hangokon kiabálta a megálló nevét. Mindenesetre ilyen élményben sem volt még soha részünk. Amikor leszálltunk a buszpályaudvaron megkérdezte honnan jöttünk. A lányom meg válaszolt neki: a Holdról- amit Magyarországnak hívnak! :-)

Végüli a 19:35-ös Londonba tartó NatExpress buszt is elértük volna,de a sofőr azt mondta hogy akciós buszjegyet vettünk (fejenként 0,99p volt)-ezért nem tud elvinni minket. Pedig 15 utasnál nem volt több a buszon. Lehet,hogy meg kellett volna kérdezni: mennyi az a pént amiért felszállhattnánk a buszra? :-)

19:47kor megérkezett a mi buszunk is,azon is egy idősebb ,kényelmes úr volt a sofőr. Még elment meginni a kávéját, beszélgetett egy kicsit, kekszet majszolt,, és pontban este 8kor úgy döntött kezdi beszállitani az utasokat.A sofőr feletti első sorba leültünk. Voltunk vagy 13an a buszon.20:06kor elindultunk London felé. Nagyon gyorsan eltelt az a két óra 20 perc. Amikor feleszméltem,azt láttam,hogy itt van a Temze előttünk.

Megérkezésünkkor nagyon hideg szél fújt,de az eső nem esett. Miután jegyet kellett vennünk a londoni közlekedési eszközökre- annak rendje és módja szerint beálltunk a  Victoria Station jegypénztárához. Sajnos sikerült egy hülyét kifognunk, aki rendesen kicseszett velünk.Szőke volt,mint majdnem minden buta nő és ez ráadásul még nem is akart dolgozni. Legszivesebben beálltam volna egy másik pénztárhoz,de csak ennél az ablaknál ült (dehogy ült, állt) valaki. Odaadtam az Oystert neki és kértem rá aznapra 1 bus ticketet,másnapra 1-2 zónás Travel Cardot,szerdára meg egy metrojegyet.A gyereknek meg minden napra egy Child TC-t.Elvileg 14,60Ł-ot kellett volna fizetnünk. Csakhogy a hölgy nem akart dolgozni-mint már az előbb emlitettem- és megkérdezte,hogy a másnapi és az utána következő napi Travel cardokat nem ér-e rá másnap megvenni? Látta az arcomon a rémületet és a nemtetszést. Mondtam neki,hogy NEM!!! Miután az Oysterre a minimum feltöltés 5Ł,ezért adja amit kértem.S a gyereknek is kell keddre a TC,mert olyan helyen fogunk lakni,ahol a legközelebbi metromegálló 1 km-re van,s csak ott tudunk venni Child TC-t.A busz pedig a szálló előtt áll meg. De fog a franc 2Ł-os buszjegyet venni a sofőrtől amikor annyiba kerül a gyerek napijegye. Addig-addig mismásolt a csaj,mig valamit töltött az Oysteremre és kiadott kétnapi (!) napijegyet a gyereknek. Fizettem 10,80Ł-ot. Nem gondolkodtam, csak a buszon ülve kezdtem el magamban számolni,hogy ha szerdára nem adott a hölgy az Oysterre metrojegyet, akkor az Oysterre megint kénytelen vagyok 5Ł-ot tölteni.  Főtt a fejem,de már mindegy volt.Fáradt voltam, nyűgös és ideges, alig vártam a zuhanyt és az alvást.

 

 

 

 

 

 

 

Másnap ide-oda utazgattunk Londonban,kimentünk Kilburnbe az 1Ł-os bolthoz,North Greenwichbe a Milleniumi Dómhoz,majd Docklandon keresztül a Towerig. A Towernél felszálltunk egy régi 15-sre,ami a Trafalgár Square-ig ment. Jött a jegyvizsgáló-én odaadtam az Oysteremet, amikor is közölte a manusz,hogy ezen bizony semmi nincs. Micsodaaaa? Mutattam a számlát,hogy mit rakattam rá. De ő csak ingatta a fejét. És megkért hogy fizessek 2Ł-ot a jegyért vagy leszállok,de előtte megbüntet. Mit volt mit tenni ,kifizettem a 2Ł-ot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Charing Cross Underground állomásán az Assistenciától segitséget kérve megtudtam,hogy az Oysterre nem Travel Card,hanem csak pénz lett rárakva,s mivel a DLR többet vesz le,ezért nem hogy 0Ł lenne a kártyámon,hanem -3,50Ł. Amit ki kell fizetnem ahhoz,hogy rakjanak pénzt a kártyára. Eredetileg Londonban úgy lehet közlekedni Oysterrel.,hogy akármennyi pénzt rakunk a kártyára,egy nap csak egy olyan zónás napijegy árát vesz le,ahol közlekedünk.Vagyis minimum 5,60Ł-sat. Ett a fene és dühöngtem, szidtam magamban a szőke nő felmenőit. ELkeseredésünkben úgy döntöttünk,hogy megkajálunk egy étteremben,bevásárolunk és elindulunk a szállónkig gyalog. Majd 6 km-t gyalogoltunk. De igy legalább olyan helyeket is láttunk,amiket eddig még sosem.

 A szállóban lepakoltunk,majd a 3 órás gyaloglásban megéhezve bementünk egy közeli olaasz étterembe,ahol csirkés és tonhalas pastát vacsiztunk. Reggel elköszöntünk a szállótól,kicsekkoltunk,visszakaptuk a 10Ł depositot és indultunk a Baker Street-re,most már csak onnan indul az easybusnak transzferjárata Stansedre. A 74-es busszal mentünk oda, mindkettőnknek 2Ł volt a buszjegy,mivel már nincs olyan opció hogy a 15 éven aluliaknak lehet kedvezményes jegyet venni.

Szerencsére minden nap gyönyörű időnk volt. Ez valamit kárpótolt a sok kellemetlenségért. De amikor leszálltunk a 74-es buszról elkezdett szakadni a hó. Hamar feltülemkedtünk a járatra,többek lemaradtak róla, igy szegénykéknek elég cudar időjárásban lehetett részük. Olyan sűrűn esett a hó,hogy rögtön az jutott eszembe,hogy mi van ha az 50km-re lévő Stansteden is így esik a hó. Mi van ha a járatunkat törölni fogják? És igen, Stanstedre érve láttuk,hogy bizony itt is szakad a hó.A biztonsági kapun hamar átjutottunk ,bár előtte a lányom kötelező Clairs butik meglátogatása és hülyeségek megvétele elengedhetetlen volt. A farmerom nadrágja természetes módon megint besipolt. S egy biztonsági hölgy alaposan átvizsgált, mindenhol... Nem akartam megkérdezni,hogy az alsóneműmbe nem akar-e belenyúlni. nagyon durva volt az ellenőrzés. A hideg rázott hogy egy nőci nyúlt hozzám,ráadásul én tudtam,hogy csak a farmerom gombja az egyetlen fémtárgy ami rajtam van.Ő nem tudta és meg kellett bizonyosodnia az én igazamról. Ezzel nincs is semmilyen gondom, a biztonság a legfontosabb,de a miként volt számomra megrázó. A táblára 10:45kor irták ki,hogy a 42-es kaputól indulunk.Holott nagyon szakadt a hó, rengeteg járat mellé volt kiírva a cancelled felirat- s ez kicsit elgondolkodtatott. jesszusom, mit fogunk csinálni Stansteden még ki tudja hány napig ha törlik a járatunkat? Én a Velencei Karnevált akarom látni!

 Mire odaértünk a 42-es kapuhoz,már 30 perces késés volt a táblára irva.Ezért én leültem egy székre és hanyag módon, át nem gondolva, odaadtam a lányomnak a pénztárcámat,hogy vásároljon belőle Galaxy és egyéb csokikat az otthoniaknak és a barátoknak. Még jó hogy szófogadó gyerek,mert igy is tett- jópár 1Ł-os karamellás-mogyorós-mazsolás galaxy csoki landolt a sporttáskájában.

11:40kor kellett volna a kapunak zárulnia,de 11:30kor még a gép sehol nem volt. Majd pár percre rá megérkezett. Egyeseknek itt is jócskán volt gondja az 1 kézipogyász szabály értelmezésével,de a boardingos fiú hajthatatlan volt. A duty freeben vásárolt cuccokat is berakatta a táskákba. Na ezekután jópár "kis"bőrönd tuti hogy nem fért volna el a keretben,de miután késésben voltunk-nem foglalkoztak vele. A gond csak a gépen volt a csomagokkal,ahol bizony nem fértek el e kézipoggyászok.Gyanúsan sokáig ültünk már a gépen,amikor hirtelen abbamaradt a hóesés és gyönyőrűen kisütött a nap. Azonnal elkezdtek gyülekezni a Ryanair gépek és a gépeket tisztító autók is.

 

                                                                                                                                                      

                      

Stansted-Treviso út: A gép telitettsége kb.75%, a cabin crew: 2 fiú (James és Eduardo) és 2 lány(nevüket nem tudom,de az egyik magyar volt) Az hogy magyar a stewardess onnan sikerült megtudni,hogy amikor ellenőrizte beszálláskor a a jegyünket,magyarul köszönt. A kapitány neve ismét homályba veszett,mert hátra az egyégatta világon semmit nem lehetett érteni. Egyre rosszabbak a gépeken található hangszorókl minősége. Így aztán lassan felesleges mindenféle biztonsági bemutatót tartani,mert semmit nem lehet hallani csak recsegést.Mondjuk van ennek előnye is: aki alszik az út alatt: nem ébred fel vagy nem hallja az aláfestő Vivaldi 4 évszakának  taktusait. Az út egyébként eseménytelen volt, nagyon hamar Treviso felé értünk,bár sokat nem láttunk belőle,mert nagyon felhős volt minden.Még fényképet sem csináltam. A gépen rengeteget fogyasztottak az emeberek, a stewardesek nem győztek szaladgálni. Mi is hozzájárultunk több 10 euroval a Ryanair kasszájához. Végülis is 50 perccel a kiírt idő után ,15:15körül landoltunk Trevisoban.

A barátunk már nagyon ideges volt,mivel amikor Londonban a gépbe beszálltunk és elkezdtünk a kifutópálya felé gurulni,akkor írtam neki sms-t hogy na most indulunk. A franc gondolta,hogy ott még fél órát várakozni fogunk. De ki volt kapcsolva a mobilom,ezért nem tudtam értesiteni,hogy később induljon ki elénk. Szegényke jó sokat várt,de annál édesebb volt a találkozás. Aki Velencébe akar menni,annak a repülőtér ajtajában álló buszokra kell felszállnia, vagy a másik variáció- kicsit kényelmetlenebb de 2€-t leeht spórolni vele: a repülőtéren kell venni a helyi közlekedésre 1€-ért buszjegyet és a repülőtértől jobbra a buszmegállóban a 6os buszra kell felszállni, a Trevisoi állomásig kb 12 perc az út-ott pedig -2,35€-s jegy megvétele és érvényesitése után- felszállni egy Velence felé tarzó vonatra. Trevisoban- mint már emlitettem- elég cudar idő volt- szakadt az eső, igy aznapra nem terveztünk semmit. 40 km kocsival való megtétele után hazaértünk. Jót beszélgettünk, vacsiztunk,aztán a fáradságtól kidőlve ágynak estünk.

Csütörtökre is rossz időt jósoltak a meteorologusok, igy hagytam a lányomat ,had aludjon addig amig akar. Esőben úgysem megyek sehová vele.Ebéd után elmentünk vásárolni,majd - nagy könnyelműségemre- egy ruhás boltba is betértünk. Kár volt- a pénztárcámat otthon kellett volna hagyni. :-) Este vacsoravendégek jöttek, így hamar eltelt az este. Pénteken már tülkön ültünk,mert felhős,de esőmentes időt jósoltak az időjáráselőrejelzők, így szépen felkerekedtünk és beutaztunk Velencébe.  

 

Szokásunktól eltérően most az állomás épülete elé kiérve nem keltünk át a hídon,hanem balra tartottunk a Rio Terá Lista de Spagna utcán. Életemben nem láttam még annyi gagyi álarcot,mint amit az utca két oldalán felálitott sátrakban 8€-tól 180€-ig árultak. persze sok volt a külföldi árús is. Karnevál idején még sosem voltam Velencében,így nekem is újdonság volt az egész város ebben a forgatagban. Össze-vissza bolyongtunk a csatornák mentén. Tartottunk a tömeggel. Valamikor másfelé mentünk,emrt túlzsúfoltak voltak az utcák,de végülis tudtuk,hogy hová tartunk..és a St Marco tér felé vezető nyilacskák szépen ki volt táblázva egy-egy utcaház falán.Nem mondom hogy nem lehet eltévedni Velencében,de nagyjából mindig lehet tudni,hogy merre is van a Rialto hid vagy a Piazza de Roma.Az utcákon rengeteg álarcos,jelmezbe öltözött emberkével találkoztunk. A többsége ingyen engedte magát lefényképezni. Sőt, néhány helyen utcazenészek,gólyalábas emberek,cirkuszosok,előadóművészek szórakoztatták a turistákat. Néhány fotóst legszivesebben bedobtam volna a Csatornák valamelyikébe. Némelyik hatalmas tv kamera méretét megszégyenitő nagysággak rendelkező,fél méteres teleobjektivvel felszerelt géppel 162ezer fényképet készitett egy egy jelemzesől úgy hogy annak arcától kb .10 cmre  volt. Na, kérdem én,akkor minek a zoom a gépre vagy az objektiv?

Mindenesetre nem minden gyönyörűségről sikerült képet csinálni,mivel a turisták gépeikkel probálták egymást megelőzve,behajolva,félrelökve szebbnél szebb képeket csinálni a Karnevál résztvevőiről.

Végülis mi is -hatalmas sétát követően- eljutottunk a Szent Márk térre, ahol már javában folyt a buli. Két színpadon,egyiken zenés darab, a másikon valami groteszk humor jeleneteknek lehettünk tanui. Mikor elfáradtunk,leültünk a színpaddal szemben és szendvicset majszoltunk. Aztán körsétára indultunk,de csak a tér melletti parkba jutottunk,mivel oda nagyon szuperül lehetett hallani a téren éppen elkezdődött koncertet.

Meg sem próbáltunk eljutni a St. George Maggiore templomhoz,mert mire odajutottunk volna, bazárt volna,így szépen lassan megint körbementünk a Szent Márk téren és ellenkező irányba  mint ahogy jöttünk elindultunk a Santa Lucia vasútállomás felé. Elég sokáig tartott az út, volt avgy másfél óra,mert a tömeg hömpölygött az utakon. Néha alig sikerült lerázni egy-egy néger táskaárust,akik még jobban feltartották a forgalmat. Amikor a vasútállomáshoz értünk teljesen sötét volt már, és hatalmas diszkó folyt az állomásnál.Ott is elidőztünk kicsit-így a tervezettnél sokkal később értünk haza Venetoba.

És elérkezett a szombat, a hazautazásunk napja.Reggel 8kor kimentünk sielni Nevegalba. Rengeteg kiskölök slalomozott a hatalmas lejtökön. Olyanok,akik igazából még járni is alig tudtak. Mindig elmélyülten nézem azokat a dolgokat, amikre én képtelen lennék. Délután kimentünk Trevisoba a reptérre,mert egy baráti házaspár érkezett a barátainkhoz. Megvacsiztunk és kocsiba szállva elindultunk Conegliano állomására,ahonnan indult a vonatunk Venezia Santa Lucia állomásra.

Megérkezésünk után még kinéztünk az állomás előtti térre,ahol-csakúgy mint azelőtti este- fergeteges buli volt. Tánc,zene, móka,kacsagás. És rengeteg magyar. Kis iső múléva ,sajnos, ott kellett hagyni a mulatságot,mert lassan indult a szerelványünk Budapestre. A venezia En241:zsúfolt vonat.. meglepett, de aztán  rájöttem,hogy a velencei karnevál idején sok magyar még a személyenkénti 58€/út jegyárat sem sokallja,hát még aki kedvezményesen jut a jegyhez.

a 427-es kocsi (ahová szólt a jegyünk)szinte csak magyar utasokból állt- egy szem üres hely nem volt.sőt, rengetegen álltak- ment a vita rendesen a helyekért.

mi a 32-33-as ablak melletti helyekre kaptuk a jegyeinket, mikor felszálltunk, azt láttuk,hogy minden hely foglalt, na -mondom magamban-én ugyan nem fogok Pestig állni a 14 éves gyerekemmel,és mondtam a helyünkön ülőknek,hogy ez a mi helyünk- ők megkértek minket,hogy cseréljünk már, nekik a másik két székre van jegyük,de ők egy család-had legyenek már együtt

jó, mondom Ok,, a baj csak az volt, hogy az ő helyeiken is ültek,de velük szemben a 35-36-os hely szabad volt.nem nagyon szeretek háttal ülni,de inkábbb ülök,mint állok 900 km-t.persze aztán jöttek az utasok,akiknek a mi elfoglalt helyeinkre szólt a jegyük, igy kénytelen voltunk felállitani az "önkéntes székfoglalókat"-nekik csak Ljubljanáig kellett állniuk

 

 

ekkora volt a tömeg a Venezián induláskor

 

aztán Ljubljanától kissé normalizálódott a helyzet

Mestre környékén  szóltak az olasz kalauznak,hogy legyenszives kicsit vegye már lejebb a fütést,mert 36 fok körüli volt -és ekkora tömegben ez a hőmérséklet kicsit elviselhetetlen- hát a pasinak sikerült úgy levennie,hogy Villa Opicinánál már kb 15fok volt a kocsiban,aztán a fokozatos ajtónyitások következtében ez még kevesebbre csökkent.nem győztük kiszedegetni a vastagabb pulcsikat és a törölközőket a bőröndjeinkből.. majd megfagytunk-- és hiába kértük a szlovén,horvát kalauzt,hogy ez tűrhetetlen,csináljon meleget,mert inkább forróság ,mint a hideg- azt mondták a fűtés megy

Ljubljanában untam meg- többek akkor már jégcsapok voltak- sőt rengetegen prüszköltek - átmentem az előttünk lévő fülkébe,ahol aránylag meleg(ebb) volt ,mert találtam két üres kabint- hát kiderült,hogy az a jegyvizsgálóké..be volt zárva mind a kettő és azt bizony nem nyitja ki senki-hiába kértük.szerencsénkre volt még egy üres fülke, azt elfoglaltuk.

 s mit ad Isten Koprovicánál elkezdett működni a fűtés- vajon miért? kérdeztük mindannyian? mert Magyarországra érünk rövidesen? a magyar határ előtt hirtelen megjavitották a fűtést? az már csak elenyésző probléma volt,hogy a dokumentumokat átvizsgáló rendőrök 10 perccel a vámosok előtt jöttek, s mikorra már megpróbáltuk lecsukni a szemünket,addigra megjelentek a kalauzok is,vagy egy állomásra értünk és csilip csalap keletkezett a kocsiban.így pihenni, aludni egyszerűen képtelenek voltunk

ráadásul Magyarországon olyan lassan közlekedik a vonat,hogy szégyen!!!- a japánok meg is köszönték a magyar kalauzoknak a szolgáltatást,akik nem értették miről is van szó.mi meg azt nem értettük,hoyg a japánok milyen nagyszerű szolgáltatásról beszélnek.

aztán a japcsik elmagyarázták hogy ők a szolgáltatáson a lassú menetet értik,mert igy egy csomó gyönyörű képet tudtak csinálni a Balatonról-szerintem ez inkább elképesztő- legalábbis nekünk magyaroknak- ráadásul gőzöm ninsc hogy télen, amikor nincs sem egy felszálló,sem egy leszálló utas a Balaton partján lévő városokban,miért kell minden megállóban megállni és miért kell 30km/h sebességgel közlekedni.

 sokan azon problémáztak,hogy én miképpen tudtam febr.04.-én Miskolcon 29€-s Smart Price jegyet venni,mikor Pesten és Debrecenben már január közepén azt mondták nincs kedvezményes jegy (gondolom van valami elosztás a pénztárak között-bár ez csak sejtés)-még jó hogy nem lincseltek meg ezért.

summa summárum, megint megfogadtam,hogy SOHA többet nem veszem igénybe a Venezia szolgáltatását .

 további képek: www.picasaweb.google.com/dokizsuzsa

3 komment

A világ 1000 csodája- London- St. Pál Székesegyház

2010.01.30. 08:45 doki.zsuzsa

Anglia első keresztény királya ,Ethelbert építtetett először templomot a mai székesegyház helyén 604-ben.Ez a fából készült körtemplom nem sokkal később leégett ,de hamarosan újat épitettek helyébe kőből.A vikingek ostromát ez sem állta nagyon. A régi székesegyházat 1087ben kezdték el építeni  és amikor elkészült, a középkori Európa egyik legjelentősebb alkotása volt.Az 1666-os londoni nagy tűzvész után a középkori Szent Pál-székesegyház romjaiban hevert. Christopher Wren kapta a megbízást a katedrális újjáépítésére, de eredeti terveit nem hagyta jóvá a konzervatív főesperes és a káptalan. Wren grandiózus tervei azonban nem vallottak teljesen kudarcot, amit a felépült templom pompás épülete bizonyít. Wren márványsíremléke fölött a következő olvasható: "Lector, si monumentum requiris,circumspice" - Olvasó, ha látni akarod életművét,nézz körül.

Maga az építész már 78 éves volt,amikor fia, Christopher 1710ben elhelyezte az utolsó követ a központi kupolában.A templom építése majdnem 750 ezer fontba került. A pénzt jórészt a londoni kikötőbe érkező  szén adójából szedték össze.

Néhány adat a méretek érzékeltetésére: az épület külső hossza 157 méter,a bejárati homlokzat 55 méter széles,tornyai 65 méter magasak.A jobb oldali toronyban található Nagy Britannia legsúlyosab függesztett harangja,ami mintegy 17 tonnás és 1882ben emelték jelenlegi  helyére.A Portland-kupola külső magassága 111 méter,a belső átmérője 31 méter,ezzel csupán a római Szent Péter Basilika mögött marad el.

260 lépcsőt kell megmásznunk ahhoz hogy felérjünk,és további 270et,hogy élvezhessük a kilátást a kupola három karzatának legmagasabb pontjáról.

 

 

 

 

A székesegyház alapja latin kereszt. A Ludgate Hill felőli főbejárata elsősorban hatalmas arányaival, megnyugtató tagoltságával hat ránk. A lépcsősor felett kettesével álló korinthoszi oszlopok tartják a timpanont, melynek domborműve Szt. Pál megtérését ábrázolja – azt a pillanatot, amikor Saulusból Paulus lett.

A székesegyház északi harangtornyában 1878. óta tizenkét harangból álló harangjáték-szerkezet található, míg a déli, toronyórával díszített harangtoronyban az 1882-ben öntött, 360 mázsás „Great Paul” (Nagy Pál) harang zúg.

A székesegyház első orgonáját még 1695-ben a híres angol orgonakészítő mester, „Father Smith” (eredeti, német nevén: Bernhard Schmitz) építette. Rendszeresen játszott rajta Handel is: 1759. április 6-án – 8 nappal halála előtt – még eljátszotta itt a Messiást. A jelenlegi orgona 1870-ben épült, Henry Willis műhelyében, de néhány sípja még a Smith atya orgonájából való.

 

A déli kórusfolyosó oldalán figyelemre méltó a költő, John Donne fehér márványszobra, mely a székesegyház egyetlen olyan műemléke, amely túlélte az 1666-os Nagy tűzvészt.

A déli kereszthajóból lépcsőn jutunk le az egész épület alatt végighúzódó, és így Európa legnagyobb kriptájába. A kriptában – számos államférfi szarkofágja mellett – megtaláljuk Wellington márványkoporsóját, Nelson fekete márvány szarkofágját, a festő William Turner, a hídépítő John Rennie, vagy a penicillint feltaláló Alexander Fleming sírköveit.

Bár a Westminster apátság  több országos rendezvénynek ad helyet,a Katedrális  is rendkivül híres. Itt helyezték örök nyugalomra Churchill-t 1965-ben ,Károly herceg pedig itt vette el feleségül Lady Diana Spensert 1981ben.

A Katedrális nevezetességei:

A főhajóba lépve középen először a Szent Pál Őrszolgálat emléktábláját fedezhetjük fel. A szolgálat önkéntes tűzoltóinak köszönhető,hogy a székesegyház átvészelte a Ii. világháború kataklizmáját.

 
 
 
Alfred Stevens 1855-75 között készítette el a Wellington-emlékművet,mely a főhajó bal oldali részében található.A herceg lovasszobra 1912ben kerülhetett a helyére.korábban a főesperes nem járult hozzá a szobor elhelyezéséhez.
 
 
 
 
 
 
 
 
A fő látványosság kétségkívüla kupola.
Tervezéskor Wrennek azzal a problémával kellett emgküzdenie,hogy a külső és belső  arányait harmóniába hozza. A megoldás: egy kettős kupola, a külső és belső között téglaboltozattal,mely támasztékul szolgál a csúcson elhelyezett kő lámpástartónak,valamint az aranygömbön nyugvó keresztnek.
 
 
Thornhill 1715ben festett mennyezetfreskói Szent Pál életének kiemelkedő pillanatait jeleniti meg.A kupolába 4 szinten keresztül sok száz lépcső vezet fel a déli kereszthajóból. Az első szint a Suttogó karzat 30 méter magasságban,a nevét az akusztikájáról kapta.Sorban utána a Kő Karzat,A belső Karzat és a Külső aranykarzat.
 
 
Az északi kereszthajóban lévő kápolna a feliratok szerint katonai vonatkozású.A kriptában eltemetett Sir Reynolds emlékműve itt található. Mementóként a II. Világháború bombázásaira,a fenti galéria egy részét nem állitották helyre.A kórus felvezető lépcsőnek közelében a mennyezeti mozaikképek a teremtés állatait ábrázolják.
A főoltárt 1940-ben bombatalálat érte,de a barokk pompáját a restaurátoroknak töökéletesen sikerült visszaállítaniuk. Az északi körfolyosón modern, XX.századi alkotásra bukkanhatunk:henry Moore: Anya és gyermeke cimű szobrát 1984ben állították fel.
A főoltár mögött találjuk az Amerikai emlékképolnát. A II.Világháború alatt 28 ezer amerikai katona vesztette életét Nagy-Brittania területén,róluk emlékeznek meg az 1951ben kialakított kápolnában,meéyet személyesen Eisenhover tábornok avatott fel.
A déli kereszthajón Nelson Admirális emlékműve áll.Innen juthatunk el  ahatalmas alapterületű kriptába
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Cím: St Paul’s Churchyard, London EC4M 8AD
Telefon: +44 20 7236 4128
 
Nyitvatartás:

Hétfőtől szombatig 8.30 és 16.00 között (Utolsó belépés 16.00-kor.)

Zárva tart: vasárnap és december 25-én.

Amíg a székesegyház belsejében felújítási munkák folynak, a galériára 15.30-kor adják ki az utolsó jegyet (utolsó belépés: 15.45-kor). 15.30 és 16.00 között csak a kripta és a földszint látogatható csökkentett belépőjegy-árért.

Idegenvezetés:

Szupertúra indul: 10.45, 11.15, 13.30 & 14.00 órakor. (1.5-2 óra hosszú.)

Audio guide: 09.00 - 15.30 között (45-90 perc hosszú) angol, francia, német, spanyol, olasz, orosz, kínai és japán nyelven.

Akadálymentesítettség:

Mozgáskorlátozottak a székesegyház északi bejáratán juthatnak be.. A székesegyház teljes terjedelmében (a kripta is) bejárható. Kivétel: az Amerikai Kápolna.Mozgássérültek számára parkoló,és speciális WC a székesegyház-bolttal szemben.

 
Belépőjegy: (2009)
  • Felnőtt belépő: £11.00
  • Kedvezményes belépő: £10.00 (60 év felettieknek)
  • Gyermek belépő: £3.50 (7-16 éves kor között, felette 8.50 a diákjegy)

1 komment

Címkék: london st csodák pál székesegyház

Csokimúzeumok szerte Európában

2010.01.29. 12:00 doki.zsuzsa

1.Zürich- hát igen, a híres svájci csoki

A svájci csokoládé nem véletlenül lett világhírű. A minőségi munkához idő kell, és a leghíresebb csokoládéjukat, a Lindt neves édességét kereken 160 évvel ezelőtt kezdték el árusítani egy kis boltban. Ekkor határozta el Herr Sprüngli , hogy a cukrászdájába betérő vendégeknek ezzel az újfajta finomsággal kedveskedik.

Egy másik mester is próbálkozott ebben az időben egy új recepttel: Rodolphe Lindt cukrász elhatározta, hogy csak a legjobb alapanyagokat használja fel ,így sikerült az addig rágós, kissé kesernyés csokoládét valódi krémes ínyencséggé varázsolnia. Aztán Sprüngliék megvették a receptet és a márkanevet. Ezzel pedig világhódító útjára indult a Lindt csoki. És ami számomra a legmeglepőbb, hogy a csokigyár az átlátszóan tiszta vizű tó partján áll, a város egyik legelegánsabb pontján.

 

 2. Bécs

Ausztria első csokimúzeumában, Bécs külvárosában a csokoládé nagyjából 3000 éves történetének bemutatása mellett megismerkedhetünk a kakaóbab különböző felhasználási lehetőségeivel, és akár pralinékészítő tanfolyamon is részt vehetünk.Belépő: 5 euró, de ebből 1,5 euró levásárolható a csokiboltban a tárlatvezetés végén.
Honlap: www.schokolademuseum.at

3.Brüsszel

Európa egyik legérdekesebb csokimuzeuma. Van itt minden,mi szem szájnak ingere. Maga az épüle 1697ben épült. Betekintést nyerhetünk a kakaótermesztés történetébe: az aztékoktól napjainkig,megnézhetünk egy manufakturát,hogyan dolgozták fel a kakaóport, hogyan készitik a csokoládét. Minden nap ott helyben a mester a szemünk előtt készit el csokoládét.Baromira érdekes. Legalábbis mi nagyon élveztük :-)

A belépő:felnőtt: 5,50€, nyugdijas,tanuló: 4,50€, gyermekeknek 12 év alatt:ingyenes

Nyitvatartás: Kedd-vasárnap 10:00-16:30

 Honlap: www.mucc.be

 

 

 

 

 

4.Barcelona

A barcelonai Museo de la Xocolata végzett, a katalán város múzeuma műalkotások és képregényfigurák lenyűgöző csokoládémásaival ejti rabul a látogatókat. A katalán főváros csokimúzeuma nem túl nagy, de egy kívül-belül gyönyörű épületben kapott helyet. A múzeumi séta közben egy üvegfalon át végig láthatjuk, ahogy a csokikészítők dolgoznak, és szerintem itt vannak a legkülönlegesebb installációk is: például a csokoládéból készített, részletesen megmunkált Sagrada Família. Ez a múzeum is sokféle tanfolyamot kínál, és a weboldalukon virtuálisan is jól körbejárható a tárlat. 
 

 

Honlap: www.pastisseria.com/en/PortadaMuseu

5.Köln

Az egykori Imhoff-Stollwerck, ma Lindt csokoládémúzeumban mindent megtudhatunk a kakaós édességről. Csokitörténelem mellett itt találjuk a város csodakútját, melyből naponta 200 kiló folyékony csoki csurgadozik alá. A vágyak e szökőkútjából pedig kóstolni is szabad: vékony nápolyi szeleteket mártogathatunk az édes masszába.
A Föld legjobb ilyen jellegű létesítménye Kölnben található, ahol futurisztikus épület ad otthont az ínyencségeknek. A német város múzeuma mindjárt három szinten várja a látogatókat, akiket leginkább a hömpölygő csokoládét forgató kút nyűgözhet le. A múzeum alkalmazottai időnként waffelt mártogatnak a folyékony édességbe, hogy azzal vegyék le lábukról a betérőket.
 

 Honlap: www.schokoladenmuseum.de

 

 

 

 

 

 

6.Geispolsheim

A franciaországi, geispolsheimi Musee les Secrets du Chocolat, ami színházzal, teaszalonnal és ajándékbolttal várja a látogatókat, de emellett csokoládés tésztát, csokoládés ecetet és csokoládés sört is kínálnak - utóbbi kettőt csak az igazán bátraknak.Ebben a  múzeumban semmi nem marad titokban, már ami az étcsokit, a tejcsokit, a fehér csokit és a bonbonokat, valamint a gyönyörű régi csokikészítő gépeket illeti. A múzeum boltjában csokis témakörben igazán extra különlegességet lehet kapni: van itt többek közt csokis szappan, csokis masszázsolaj és csokis sör, amelyeket a webshopjukból online is meg lehet rendelni

Belépő: felnőtt: 8€   5-15 évews korig:6€

 

 

 Honlap:www.musee-du-chocolat.com

 

 

 

 

7. Prága

Ebben a múzeumban is,mint ahogy szerte a többiben ,a kakóbab termesztéstől a csokoládé gyártásáig,a csokoládé készités fortélyait sajátithatjuk el, képekkel illusztrálva illetve maga egy műhely megtekintésével.

nyitvatartás: minden nap:10:00-19:00 belépő: felnőtt- 140 Czk, gyermek: 25-90 Czk

 Honlap: http://www.choco-story-praha.cz/en/museum/

 

 

 

 

 

 

 

 

8.Budapest

a 16.kerülteben, a Bekecs utcában áll ez az egykoron nagyon lepusztult épület. Nagyon sok pénzbe került az épület renoválása..A tulajdonos húsz éve gyűjti a csokoládéval kapcsolatos emléktárgyakat, eleinte inkább csak hobbiként, később már tudatosan, megalapozva a Csokoládé Múzeumi Kiállítás anyagát. A gyűjteményben igazi ritkaságok, érdekességek láthatók, a csokoládé kereskedelem kezdetétől, a közelmúlt míves dobozai, csomagolásai mellett.  

A látogatókat a látnivalók között elvezetik az ízek világába is, többféle csokoládé, forró csokoládé, drazsé kóstolásával. Mindenki „csokoládé gyártók” lesz egy kis időre, hiszen elkészíthetjük saját csokoládéjukat, melyet díszdobozban haza is vihetünk. Egy közel muzeális korú film vetítésével megismerhetjük a csokoládé történetét, amit élő beszélgetéssel egészítünk ki, ahol az érdeklődők választ kaphatnak a kérdéseikre.A csokitúra úgy kezdődik,hogy minden látogató felszúr saslikpálcikára egy marcipán, vagy csokoládé golyót, amit aztán a csokoládé szökőkútból bugyogó csokoládéba márt, és elfogyaszt.A tárlatvezetés során említett világhírű csokoládék és pralinék között választhatunk illetve tetszés szerint megvásárolhatjuk őket.

belépőjegyet lehet rendleni a jegy.hu -n 1900 ft os áron vagy a honlapon lévő kapcsolat cimszónál felsorolt szervezőknél.

Honlap: www.csokolade-muzeum.hu 

 

2 komment

Címkék: budapest prága bécs kirándulás brüsszel köln zürich csokimúzeum

Madrid-látnivalók 2. -építészeti remekek

2010.01.17. 14:00 doki.zsuzsa

1. Palacio Real:Királyi palota Az ország legnagyobb barokk palotája, Madrid fő turistalátványossága. Fogadótermeit ünnepélyes alkalmakkor ma is igénybe veszi a király, akit 1975. november 27-én itt koronáztak meg. V. Fülöp megbízásra készült épület, kiállítása III. Károly lakosztályai, a kápolna, a Bourbon-termek, az értékes németalföldi gobelingyűjtemény, festménygyűjtemény, Királyi könyvtár, Fegyvertár és a kertben a királyi hintókat bemutató Kocsimúzeum.

 

 

 

 

2. Plaza Mayor: A Főtér impozáns kialakitását az El Escorial  kertje ihlette,de Juan de Herrera épitési tervit csak 30 évvel később,1619ben valósitotta meg Gomez de Mora.

 

 

 

 

 

 

 

3.Palacio de Comunicaciones:

ez a rendkivüli épület, hétköznapi nevén a Főposta ,volt az első megbizatása Otamnedi galíciai épitésznek. A palota rengeteg épitészeti szilust felsorakoztat. Az enteriőr legfeltűnőbb jellegzetessége a színes üvegmennyezet.

 

 

 

 

 

4.Palacio Longoria

A szecessziós épitészet egyik kiemelkedő épülete, Jose Grases Riera munkája. Merész és egyedi tervezésű épület,melyen diszes szobrászati részkketek és érzéki hullámvonalak és ballusztrádokdiszitik.

                                                                                                                                                   

5. Circulo de Bellas Artes

az 1920-as években épület Szépművészetek klubja.Minerva- a művészetek Isnennőjének szobra van a tetőn.Egynapos tagsági dijat befizetve további látnivalókat is megtekinthetünk,mint pl a szinházat, alépcsőházat és a báltermet.

 

 

 

 

 

6. Metropolis

Madrid egyik jelképes épülete. Jules és Raymond Fevrie francia építészek tervezték 1905ben. A szép neobarokk épület csúcspontja a napfényben tündöklő kupola bronz girlandja.

 

 

 

 

 

 

7.Iglesia de San Jeronimo el Real

16.században épült templom fontos műemlék.Hosszú évszázadokon keresztül spanyolkirályok és királynők menedéékhelye vol. Itt koronázták meg 1975-ben I.János Károlyt.

 

 

 

 

 

8.Residencia de Estudiantes

1910-ben liberális egyetemi kollégiumnak alapították.It végzett növendékek között volt pl. Sakvasor Dali, Frederico garcia Lorca.Balusztrádja egy óceánjáró hajó korlátjára emlékeztet. (Ruben Dario Metroállomás)

 

 

 

 

9. Torre Picasso

A 157 méteres Picasso torony hirnevét elsősorban annak köszönheti hogy Madrid egyik legmagasabb épitménye. A japán épitész: Minoru Yamasaki munkáját 1989-ben nyitották meg.

 

 

 

 

 

 

10. Puerta de Europa

Az Európába Vezető Kapu a diadaliv modern változata. A 26 emelet magas ferde,üveg-és fémtornyok 1996ban készültek el. (Plaza De Castilla metroállomás)

4 komment

Címkék: madrid spanyolország ryanair városok wizzair látnivalók

Madrid- látnivalók 1.

2010.01.17. 12:00 doki.zsuzsa

Madrid Spanyolország fővárosa. A mediterrán város nyári 24 fokos átlaghőmérséklettel, legendás éjszakai élettel, sok parkjával és számos történelmi, építészeti remekművével várja a látogatókat.

Amit mindenféleképpen látnunk kell:

1. Palacio Real

Európa egyik legkiemelkedőbb építészeti alkotása.Az egykori spanyol Bourbon-uralkodók lakhelyén több szobát találunk,mint Európa bármely palotájában. A szobák berendezése között felbecsülhetetlen értékű falikárpitokat,festményeket,órákat találunk.Az állami lakosztályok több mint a fele nyitva áll a nagyközönség előtt.

 

1.Sachetti által készített homlokzat

2.Főlépcsőház

3. Oszlopcsarnok (III.Károly freskója és XVII.sz.-i falikárpitok)  

4.Trónterem 

5. Gasparini terem  

6.Ünnepi ebédlő (Velazquez készitette mennyezeti freskó) 

7.Királyi kápolna  

8. Királyi gyógyszertár

 

 

 

 

 

 

 

9.Fegyvertár 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

10. a Moro-park

ha el akarjuk kerülni a sorbanállást, legjobb ha kora délelőtt megyünk

októbertől júniusig minden hónap első szerdáján délben megtekinthető az őrségváltási ceremónia

 

www.patrimonionacional.es

Belépődíj:8€,tárlatvezetéssel 10€ EU állmpolgároknak szerdán ingyenes a látogatás

 

2. Museo del Prado

Madrid legkeresettebb turistalátványosságai közé tartozik. Rafael Moneo spanyol építész tervei alapján épült. A Prado kiálításainka alapja a spanyol festészet (Goya,Velazquez). Az itáliai gyüjtemény is kiemelkedő (Tiziani,Boticceli,Raffaello).  A múzeumban több mint 100 Rubens képet is őriznek.

Ha Madrid valamennyi kiemelkedő képzőművészeti alkotását meg akarjuk nézni,akkor El paseo del Arte jegyet érdemes venni 12€-ért,mely a Pradoba, a Thyssen-Bormemisszába és a Reina Sofiába érvényes.

www.museoprado.mcu.es

Belépődíj:6€ (EU állampolgároknak szerdán 18:00 után és vasárnap -mindenkinek-ingyenes)

 

 (ekkora sor kígyózott,amikor én ott voltam)

3.Parque del Retiro

Ez a park a madridiak közkedvelt pihenőhelye.Rengeteg szórakoztató program várja a parkba látogatókat, a gyerekeknek bábszínház is van. A tavon csónakot lehet bérelni. A legérdemesebb vasárnap kimenni a parkba,mert akkor olyan az egész terület,mint egy zsibvásár, van itt minden mi szem szájnak ingere, cirkusz,bűvészek,bohocók, vásári árusok. 

Amit a parkban feltétlenül nézzünk meg:

1. A Függetlenség kapuja

2. Csónakázó tó

3.XIII Alfonz emlékműve

4.A királyok szoborsora

5.a Velazquez Palota

6.Az articsóka szőkőkút

7.a Kristály palota

8. a Rózsakert

 

 Museo Thyssen-Bornemisza

A világ egyik legfontosabb képzőművészeti gyűjteménye található itt. A 13-20. század közötti időszak festészetét mutatja be. A gazdag henrich Thyssen-Bornemisza iparbáró az 1920-as évek elején kezdte el gyűjteni a régi mesterek képeit.1993-ban az állam megvásárolta egy jelképes összegért. 1990-as években alakitottak át. A belső tér rózsaszinje Carmen Thyssen-Bornemisza,a néhai báró özvegyének elképzelését tükrözi.

A főbejáratot az udvaron át közelithetjük meg, ahol a múzeumi üzlet és a ruhatár található.A gyűjtemény a legfelső emeleti galériáktól kiindulva időrendi sorrendben helyezkedik el. A látogatók a kijelölt utat követve végighaladnak a nyugati képzőművészeti alkotások során az itáliai primitivektől a 20. századi absztrakt művészekig. Az özvegy gyűjeménye az új épület első és második emeletén található. Az időszaki kiálitásokat a földszinten rendezik, az ötödik emeleten egy kilátóterasz van. Az épület a Hotel Palace-val szemben van, l a Banco de Espana metroállomástól délre a harmadik keresztutca sarkán áll az épület.

Nyitva: K-V 10-19 , jul-aug éjfélig   belépődij: 6€ ill. 9€  link: www.museothyssen.org

 

Plaza Mayor

Madrid leghiresebb tere, kb. 50 ezer emebr befogadására alkalmas.Építését 1619-ben fejezték be.1791 . évi tűzvész után Villanueva tervei alapján újraépitették,aki a teret lezáró gránitboltivekkel egészitette ki. A tér, eddigi történelme során volt piac, szabadtéri szinház, bikaviadalok szintere,vesztőhely,lovagi tornák diszlete.

Látvivalók: -III. Fülöp szobra

 

 

 

 

-Casa de la Panadaria - pékek céhének székháza volt eredetileg, a  Panadéria festményei,ami a homlokzaton vannak és 1992ben lett kész a renoválása

 

 

 

-Casa de la Camiceria eredetileg húspiac volt

 

 

 

 

-Arco de Cuchilleros- a Késesek boltive

 

 

 

 

 

-Árkádos üzletek, teraszos bárok és éttermek tömkelege

-Lámpaoszlopok: III Fülöp szobra körül modern lámpaoszlopok vannak,amik a tér régmúlt időbeli életét bemutató képek diszitik

a téren minden vasárnap 10-14 között bélyeg és érmepiac van.

 

 

 

El Rastro:

El rastro, a híres madridi bolhapiac, ami Európa legnagyobb piaca is egyben. Látogatása vasárnapi rituálé a főváros népe számára – délután kettőig tömött metrókat látni ilyenkor, hiszen mindenki a vásárnak helyet adó Latin negyedbe siet.

 

 

 

 

 

Puerta Del Sol:

Tiz sugárirányú utca indul ki ebből az elliptikus alakú térből,mely Madrid szive. A tér a Nap Kapuja nevet viseli, bár az eredeti kaput 1570ben lerombolták.A tér déli oldalát a 18.századi CAsa de Correos (egykori posta) épülete uralja,melyből később a belügyminisztérium épülete lett.Az épület előtti "kilómetro cero" a spanyolországi nulla kilométert jelzi. A tér közepén III.Károly szobra áll. A Calle del Carmen sarkán pedig a város szimbóluma, a málnafára mászó maci bronzszobra van.

2 komment

Reptér melletti városok 2. - Weeze-

2010.01.15. 21:48 doki.zsuzsa

Dusseldorf - Weeze repülőtér  Németország  kicsi repülőtereinek egyike. A repülőtér közel esik Düsseldorf és Weeze városokhoz. Dusseldorf  és Weeze a legjobb uticél városnézésre. De kalandvágyóbb utasok átnézhetnek Hollandiába is,mert nagyon közel van a holland határ. Ráadásul a buszközlekedés nagyon jó . Az összes ideérkező és innen induló járat egy terminálon belül helyezkedik el.

Dusseldorf - Weeze repülőtér Németországon belül ajánl járatokat, valamint nemzetközi járatokat és távolsági járatokat. Dusseldorf - Weeze repülőtér a Ryanair légitársaság bázisaként szolgál. Condor, Pegasus Airlines és Wizz Air légitársaságoknak van járatuk NRN repülőtérre.

Merre is található NRN reptere? Németország nyugati részén, a holland határ mellett. Düsseldorfhoz e reptérnek kb. annyi köze van,mint HHN repterének Frankfurthoz vagy Beauvais repterének Párizshoz. Vagyis: nem sok.

 

A reptérről rengeteg buszjárat indul szerte szét Németország és Hollandia különböző városaiba-már amint kicsit feljebb is emlitettem.

Amszterdam: egyirányú 31€, return: 57€  Arnhem: 18€  gyermek(2-6 év)9€  Boxmeer: egyirányú:16€  return 27€   Duisburg: 12€   gyermek (2-7 év) 6€     Düsseldorf: 14€  7 éves korig 7€, napijegy:18€  Eindhoven: 23€ return: 41€        Essen: 14€ 7 évesig: 8€   Kevelaer:  4,25€   csoport (4 fő) 14,40€ gyerek (6-14) 2,80€  Köln: 21€ gyermek 7 évig: 11,50€ napijegy: 26€  Oberhausen: 14€ (2-6 év): 8€      Goch : 4,25€   Nijmegen: 16€  (2-6 év) 8€    Utrecht  egyirányú: 27€  return:49€  Venlo: 15€ (2-6 év) 8€   (2009-es árak!!!)

Weeze: 2,20€  14 éves korig:1,50€

Vonattal: először is vagy az 5km-re lévő Weeze pályaudvarra kell eljutnunk, vagy Kevelaer állomására    menetrend: www.bahn.de  kiinduló állomás: Weeze Terminal 1

 folyt köv.

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: németország ryanair repülőtér wizzair düsseldorf weeze nrn

MÁV és Wizzair combó- egy olaszországi utazás margójára

2010.01.15. 20:43 doki.zsuzsa

Még valamikor 2009 szeptember környékén foglaltam egy csütörtöki napra Treviso-Budapest repülőjegyet (wizzair),de az odafelé út jóideig kérdéses volt. Nekem többnyire a hétköznapjaim szabadok,BUD-TSF járat pedig csak kedden és szombaton van. Gondoltam:jó lenne minél többet kint lenni Olaszországban a barátaimnál-de hogy oldjam meg a kiutazást? Kedd-csütörtök elég kevés,ezért más opció után kellett nézzek.

A hétfői wizzair Budapest-Bergamo (Milano) járat jöhetett számitásba, ami hétfőn hajnalban indult (06:00) kor T1-ről. Ehhez a járathoz egyszerűen nincs Borsodból tömegközlekedés,mindenféleképpen vasárnap kellett volna elindulnom és a reptéren kellett volna az éjszaka egy részét tölteni. Az út idejét és költségét kissé megnövelte volna még a BGY -Bergamo közti buszút és költsége,meg a Bergamo-Treviso közötti távolság és a vonatjegy ára.Amire kigondoltam,hogy jó lesz ez,nem baj, a vonat megáll Bresciában és ott várakozni kell az átszállásnál 2 órát,eközben megnézem a város központját,úgysem voltam még ott- a BUD-BGY repülőjegy ára az egekbe szökött.

Jöhetett az újabb fejtörés, no akkor mivel is menjek? A MALÉV Budapest-Velence járatára gondolni sem mertem,de megnéztem, 20 ezer ft volt. Annyit azért még sem szeretnék költeni,főleg úgy nem,hogy a visszaúti repülőjegy ára 1490 ft volt. És akkor megnéztem az www.elvira.hu -n (MÁV honlapja) mikor megy le vonat Velencébe. A menetrend-változásnak köszönhetően vasárnap 17:00kor megy a VeneziaEN, ami reggel 07:16-ra Velencében van ,a  Santa Lucián. Hoppsz ez lesz a jó megoldás! Igaz, 14 órás a menetidő,de mivel éppen a kedvezményes jegy váltásának határideje előtt voltam még (Smart Price jegyet az utazás előtti 7.napig lehet venni),gyorsan levillamosoztam a Miskolc Tiszai pu.-on lévő Nemzetközi Pénztárban és a pénztáros hölgynek előadtam a kérésemet.

A hölgy úgy nézet rám,mintha a Holdról léptem volna le. Elmondtam mégegyszer hogy december x napjára szeretnék Budapest-Venezia útvonalra egy Smart Price jegyet. A hölgy kérdése: "Biztos hogy megy ilyen vonat? Honnan vettem az infót? Nem tudnám-e megmondani esetleg a vonat számát?" Elmosolyogtam és az általa kért információkat átadtam neki,s ő bezárta a pénztárat és elballagott hátra. Kisvártatva,a jeggyemmel a kezében mosolyogva jött,és megdícsért,hogy milyen nagy segitségére voltam, és nem gondolta volna,hogy valaki még a vonatszámot is tudja. Nos, kezemben a 29€-s jeggyel-hazaballagtam és már csak várnom kellett az utazás napját. Ami nagyon nehezen akart eljönni.

Egy szép vasárnapi napon felszálltam a Budapest Keleti Pályaudvarra közlekedő vonatra és 2 órát vonatocskáztam. Mivel volt még egy jó órám a Venezia EN indulásáig,nézelődtem kicsit a Keletiben.Vettem újságot,ételt-italt és árgus szemekkel figyeltem a táblát,mikor akarják már kiírni,hogy a 6. vágányról fog a Venezia indulni? És megtörtént a csoda!

16:35- ekkor pörgtek a táblán a számsorok százai és végre megláthattam a 6-os számot. 3 másodosztályú kocsi,egy étkező, két magyar hálókocsi és a vonat végén egy román hálókocsi-ennyiből állt a szerelvény. Felbaktattam a helyemre,egy sárga cetlivel jelezték,hogy erre a helyre van egy helyfoglalás,senki ne üljön oda.

17:01kor fütty és elindul a szerelvény.Majd kb 50 méter megtétele után megállt.Mi a fene lehet? gondoltam,már meg is érkeztünk? :-) Sajnos nem,meg kellett várnunk,mig egy vonat betápászkodik a Keletibe. 10 perces várakozás után,végre újra elindult a vonat a 14 órás útnak, ami rettenetesen hosszúnak tűnt, ráadásul  csigalassúsággal ment a szerelvény egészen Gyékényesig. Azt hittem gyorsvonatra vettem jegyet,meg is kérdeztem a jegyvizsgálót,hogy ez biztosan gyorsvonat-e. Mosolygott,hogy az,de nem tehet róla, hó van,hideg- nem mehetünk gyorsabban. Most már értem,hogy miért 14 óra kell a nem egészen 800 km-es út megtételére.

21:17 érkezés Gyékényesre- magyar határőrök megnézték a személyi igazolványt,majd a horvát egyenruhás is megkérdezte magyarul,hogy hová utazom és milyen céllal, aztán megjelent egy világoskék ruhás hölgy (feltehetően VÁMos) és kinyittatta mindenkivel a bőröndjét- a nálam lévő 3 üveg Tokaji aszú még súrolja a határt- mondta nekem a hölgy s tovább kutatott cigaretta után- hiába mondtam,hogy nálam nincs, az tuti- miután keresztül-kasul felforditotta a böröndjeimet,továbbállt. Nagyon gondolkodtam azon,hogy bepofátlankodom egy hálókocsiba kerül amibe kerül,miután 3 szlovén csitri áttelepült a mi kocsinkba és nem bírták befogni a lepénylesőiket. Szinte zengett a kocsi a hangos beszédtől és az idétlen vigyorgásaiktól. Szerintem arckifejezésemről leolvashatták,hogy számomra kellemetlen a "társaságuk",mert jól elhordtak mindennek azt gondolván nem értem mit beszélnek.

 23:18 - érkezés Zágrábba, ha jól láttam mozdonyt cseréltek- a várakozás idejére kimerészkedtem a kocsiból friss levegőt szívni,s véletlenül átmentem az utánunk következő kocsin, ahol meglepődve tapasztaltam,hogy fülkés a kocsi és mindegyikben alszik egy-egy ember. Ja, hogy ilyet is lehet? Gyorsan kerestem egy üreset,és visszavágtattam a csomagjaimért. A csitrik jót vigyorogtak hogy elhagyja a szigorú "néni" a kocsit,tetszésüknek hangot is adtak (ha valamelyik elkezdett volna tapsolni,esküszöm pofán verem-de szerintem látták a dühöt a szememben-így egyik sem tett efféle cselekedetre mé utalást sem). Azt az arckifejezést sosem fogom elfelejteni amikor szlovénul elköszöntem tőlük hozzátéve azt hogy "hülye csitrik". Igen csak megijedtek! Most rajtam volt a vigyorgás sora. Mire odaértem az előbb még üres fülkéhez,egy srác terpeszkedett benne,villanyt felotva olvasott valami újságot. Na gondoltam, ebből sem lesz alvás,de legalább kényelmesebbek az ülések.

23:35 - indulás tovább- alig hogy elindultunk,máris jött két határőr- egy hölgy és egy úr- megnézték a személyimet,benéztek az ülések alá. A fülketársamnak valami nem stimmelhetett az útlevelével, igen viseletesnek tűnt,a határőrök el kezdték faggatni hogy hová és milyen céllal utazik, de a srác megfelelően válaszolt az összes kérdésre,igy aztán a határőrök mentek tovább.

00:09 - érkezés Dobovára ,ahol a vámosok és a határőrök ellepték a szerelvényt

kettő-kettő lezárta a kijáratokat,fülkénként 2 ellenőrizte az igazolványokat,majd egy fülesen keresztül valakinek leadta a nevet és az igazolványszámot a határőr,aztán megjött a válasz "odaátról" ,akkor kaphattuk vissza az igazolványunkat,majd 2 vámos megkérdezte van-e valami elvámolnivaló, azok is benéztek az ülések alá.Nem nagyon örültem,hogy az adataimat valakinek csak úgy odaadták fülesen keresztül,de hát mit tehettem? ott voltam a horvát-szlovén határon,ahol éppen ha nagyon akarták volna,el sem fogadják a személyi igazolványomat.Nem schengenből Eu területre lép egy uniós állampolgár. Igy hagytam a fenébe és befogtam a számat.Kis idő múlva még több vámos és határőr jött, sáskaként lepték el a következő kocsit. Nem vagyok beszari,de elég félelmetes volt így az éjszaka közepén.Mindenesetre érdekes jelenet volt- ráadásul 21 perc késéssel indultunk tovább és Ljubljanáig erre a félórára még rátettek 9 percet. Sajnos a tájból alig lehetett látni valamit,mivel az éj leple alatt suhantunk Olaszország felé.Dobován jött a jegyvizsgáló,aki elmondta,rossz helyen ülünk,mert ez "személyzetis fülke"- és keressünk más helyet magunknak. Az első fülke üres,mondta..de csak Ljubljanáig,ott ugyanis helyfoglalás történt. Beültem hát az üres fülkébe és vártam az alkalmon,hogy hátha felszabadul egy fülke és letelepedhetek végre. Megérkezvén Ljubljanába, kiürült a vonat. Gyorsan felszedelőzködtem,kerestem egy olyan kocsit,ahol csak két helyfoglalás volt és leültem az ablak mellé.Láttam leszállni a "csitriket", az egyikük volt olyan udvariasan szemtelen hogy integetett nekem. Ljubljanában hirtelen megtelt a vonat, s így a fülke is.Öten nyomorogtunk 6 helyen.Kényelmetlen volt,nem lehetett kinyújtózni.Hol az egyikünk állt fel,hol a másikunk. Ez azért volt kellemetlen,mert mire végre valaki elszundithatott,már ébredhetett is fel arra,hogy fülketársa ki akar menni vagy éppen csak megfordult.Kb. fél órája utaztunk már úgy mint a heringek,mikor egy pár átment a másik kocsiba,így hárman maradtunk a 6 helyen. Ami még mindig nem volt a kényelem netovábbja,de legalább az idáig elgémberedett lábunkat ki tudtuk valamelyest egyenesiteni.

04:15 érkezés Villa Opicinába,kerek 51 percet várakoztunk ott. Mindannyian néztünk ki a fejünkből..és próbáltunk infót szerezni,hogy miért állunk ilyen sokat. Kezdtem aggódni,hogy ha ennyit késünk, akkor nem fogom elérni a Treviso felé menő csatlakozást a Santa Luciáról,és állhatok a hidegben ,Velence Központi Pályaudvarán két órát. De az olasz jegykezelő megnyugtatott,hogy minden Ok, egy órával hamarabb érkeztünk,ezért muszáj állnunk és várnunk a menetidő tartása végett.

05:16 indulás Veneziába- innentől kezdve suhantunk mint állat,még vagy 3 megállóban megálltunk,aztán megláttam messziről Velence kikötőjét. Ocsmány egy idő volt, tiszta hó és viz minden. A tenger megáradva és csak úgy hömpölygött a viz a néha erősen tajtékzó szél hatására.

07:30 érkezés Venezia ,Santa Lucia állomásra (14 perc késés).

 

 és akkor a visszafelé út:

2009.december - Treviso Airport

rengetegen a csekkin pultoknál, nagy sor,mivel 1 volt nyitva

16:02kor rájöttek,hogy ez kevés- így megnyitottak még egyet

a sor gyorsan haladt. a gyanús csomagokat itt is berakatták a "keretbe"- én magamtól mutattam meg a hölgynek,hogy a 8,9 kg-os böröndöm befér a wizz keretbe,nem úgymint a ryanair-esbe

a biztonsági ellenőrzés előtt (a csekkin után) a pultnál lévő lányok minden ryanair-es utas csomagját (kivétel nélkül)  beletetették a keretbe és lemérték,, akinek meghaladta a mérete vagy súlya a megengedettét- fizettek- így járt egy koreai házaspár,akik nem hitték el,hogy az ő csomagjaik méretesebbek a megengedettnél,,és súlyosabbak is voltak,,könyörtelenül kirángatták őket a sorból és fizetésre szólitották fel őket

a biztonsági kapunál igy felgyülemlett sor és nagyon lassan haladt az ellenőrzés. Rengeteg kisbabával és babakocsival utazó család volt,mire átvizsgáltak minden babát és kocsit... háááát nem volt kis idő

életemben most láttam először olyat,hogy egy biztonságis megfog egy kisbabát,mig az anyuka öltözködik- de nem csak én mosolyogtam ezen-általános mosolyt keltett az arcokon a srác ezzel a cselekedetével

a biztonságinál egy szál gatyára kellett öltözni,vagyis pulcsi, cipő mind lekerült

 A BUD-ra induló wizzair gép eredeti  kapuzárás :16:50, indulás: 17:20- ezzel szemben:

a BVA utasok bénázása miatt (akik a 6-os kapuról indultak) a boarding 17:13kor kezdődött el. nem is értem hogy miért kellett annyit tökölni... amig nem volt meg az utaslétszám,addig kiabálgattak a boardingos hölgyek, hogy BVA-Párizs passangers..

a végén már név szerint szólitgatták őket

rengetegen voltunk a "sarokban",mivel a két járat közel egyidőben indul és egymás melletti kapuktól- úgyhogy eléggé nagy volt a kavarodás

ráadásul a wizzair aznapi Katowicei 13:20-as gépe késett 6 órát,és azon gép utasai is ott tököltek a tranzitban

a nagysokára megkezdődött a boarding, pár kisgyerekes utas előre ment,mivel őket megillette a Priority Boarding-de utánuk én voltam a második,aki átlépett a boardingos kapun 17:29kor másodikként léptem fel a gépre, a szokásos 29-es széken foglaltam helyet

cpt: Molnár László, másod cpt. Wéber Győző  cc.: Barbara, Kati,Gergő és a szőke lány,aki mindig háttal állt és nem tudtam meglesni a nevét   LF:80-85%

még a földön a cpt köszöntötte az utasokat és elnézést kért a késésért,mivel már BUD-ról késve indultak a rossz időjárás miatt, és itt is (TSF-en)hozzátettek még egy kis csúszást

utazómagasságon megint szólt a kapitány, elmondta a repülés paramétereit,a pesti  időjárást és megköszönte,hogy a wizzairt választottuk

18:47kor landoltunk, a buszok lassan teltek meg a sok kisgyerek miatt,

19:08kor hagytam el T1 épületét

 

ismételten el kell mondanom,hogy érték/ár arányban tökéletes volt az  utazás ,wizz hozta az általam ismert formáját- amikor én utaztam velük, még sosem késett 20 percnél többet,rendes kiszolgálás, tökéletes utastájékoztatás

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: máv beszámoló olaszország wizzair cortina treviso

süti beállítások módosítása